A limfómás esete a balszerencsével

szerző: Fazekas Erzsébet, újságíró - WEBBeteg
megjelent:

A félrevezető tünetek, továbbá a daganat rejtett elhelyezkedése csökkenthetik a limfómás beteg gyógyulásának esélyét.

(klinikusi tapasztalatok)

A limfóma sokarcú”, mondják orvosok a nyirokrendszer sejtjeinek daganatos betegségeit egy csoportba gyűjtve. „Biológiája, szövettani jellemzői, klinikai viselkedése alapján ugyanis sok különálló formája létezik. Némelyik alig, vagy évekig se okoz panaszt. A kórfolyamat lassan, alattomosan halad előre, s csak komplikációk esetén igényel kezelést” – magyarázza dr. Fekete Sándor.

„Másik csoportba tartoznak a különféle panaszokkal korán jelentkező agresszív esetek. Náluk legjellemzőbb tünet a nyirokcsomók egyre kiterjedtebb duzzanata. A nyakon, hónaljakban, lágyékhajlatban is tapintható, de gyakran (a balszerencsés betegeknél!) csak nehezen hozzáférhető helyen: a mellkason vagy hason belül. A legdurvább típusban a rosszindulatú sejtek szaporodása olyan gyors, hogy a csomók mérete hetek alatt duplázódhat, s a fiatal nyiroksejtek (limfoblasztok) vérképben is észlelt száma gyorsan nő. Ellentmondásnak tűnik, mondja a Szt. László kórház nyugdíjas hematológusa, hogy ezek a kezelés nélkül igen fatális betegségek (gyermekkori leukémiák, Burkitt limfóma), bár nem mindig, de véglegesen gyógyíthatók, míg az indolens formák csak ritkán.”

A limfómák esetén is első feladat a pontos diagnózis felállítása. Ma leginkább szűrő (vagy például diabétesz, hipertónia miatti) vizsgálat során észlelt vérkép-eltérés nyomán küldi a háziorvos betegét hematológushoz. Máskor a beteg ’önvizsgálatnál’ észleli nyirokcsomói duzzanatát. Ha ez 1-2 hétnél tovább fennáll, s nincs nyilvánvaló ok (például mandulagyulladáskor áll alatti csomók), orvoshoz kell fordulni, javasolja dr. Fekete, főként, ha több régióban is tapintható, ha 2 centinél nagyobb, és ha növekszik. A limfómás csomó (a gyulladásossal szemben) érzékeny. A kezelés kezdését hátráltatja, ha csak a hasban, medencében, vagy a mediasztinum területén (tüdők közti térben) van röntgen, ultrahang vagy CT vizsgálattal talált daganat. Ilyenkor célszerű urológiai, nő-, illetve tüdőgyógyászati konzíliumot kérni, de végleges diagnózis a hasi vagy mellkas-sebész által végzett biopsziás mintavételtől várható. A szervekből kiinduló (szolid) tumor is okozhat nyirokcsomó megnagyobbodást, az áttétes kór fennállása az előzményi adatok (panaszok), majd a biopsziás vizsgálat alapján fejthető meg. A beteget az a panasz is orvoshoz viszi, ha bakteriális/vírusbetegség hiányában lesz lázas, vagy ha láza antibiotikum szedéskor se szűnik – ez az agresszívebb limfómák jellemzője. A ritkán visszatérő, vagy periodikusan ismétlődő, magától múló láz többnyire Hodgkin limfómában fordul elő. Jellemző az éjszakai erős izzadás. A limfómás, a többi rákbeteghez hasonlóan panaszolhat jelentős fogyást, amit nem magyaráz más ok (diabétesz, pajzsmirigy túlműködés). Ritkán bőrviszketés is előfordul. A nagy nyirokcsomó a szomszédos szervet nyomva is tünetet okozhat, nehezítve a diagnózist, igazolva a limfóma sokarcúságát. „Egyre gyakoribb orvosi tapasztalat, hogy nem nyirokszervben (-csomók, lép) vagy csontvelőben, hanem ezeken kívüli helyen (gyomor, központi idegrendszer, vese, csont) kezdődik a nyiroksejtek burjánzása.”

Előfordulási gyakorisága miatt két nyiroksejtes megbetegedést emel ki dr. Fekete Sándor. A krónikus limfoid leukémia (CLL) jellemzője a fehérvérsejtek (a nyiroksejtek vérképben észlelhető) felszaporodása. Lefolyását tekintve ez nem „egy” betegség. „Ma több altípusa ismert, bár már negyed százada is két CLL-ről beszéltek. Az egyik stabil, progressziómentes, kezelést nem, csak megfigyelést igényel (tán nem is helyes leukémiának nevezni). A másik panaszokat okozó, progresszív, olykor nehezen befolyásolható kórkép. Immunterápiás és adott molekuláris célpontokat támadó (bár drága, de OEP támogatással elérhető) kezelésekkel az eredmények jelentős javulását értük el”, mondja a hematológus.

A második leggyakoribb a myeloma multiplex, ahol a csontvelőben lévő, egymással ’apa-fiú’ kapcsolatban lévő sejtek sok bajt okoznak. Egyik jellemző hatásuk a csont mészállományának pusztítása, ami minden csontban, vagy gócosan, csontritkulást okoz. A két lábra állás (nehezedés) előtt a test súlyának nagy terhét a gerinc alsó harmada viseli. Az emiatt fellépő fájdalom, sokszor csak hetek, hónapok múlva (’hiszen másnak is van lumbágója’) viszi a beteget reumatológushoz. Az elvégzett fehérje vizsgálat tisztázhatja a kórképet. A mielomás beteg a csontvelői daganatsejtes proliferáció miatt sokszor vérszegény, a csontokból kimart kalcium emelheti a vér kalcium szintjét, ez és a kóros fehérje károsíthatja a vesét. „Ötven éve kettő, ma több mint 10 gyógyszer áll a gyógyítás rendelkezésére. A Hodgkin és non-Hodgkin-limfómák kezelésében is alkalmazott saját őssejttel történő átültetés (autológ transzplantáció) az arra alkalmas mielómások rutin kezelésének számít”, tájékoztatott dr. Fekete Sándor.

(életből ellesett eset)

A hematológiai osztályon többször jártam információt gyűjteni. Egy alkalommal, a hetekig egyeztetett interjúra hosszú várakozás után került sor, igen röviden. Értettem, elfogadtam az orvos prioritását: első a kötelesség. Beteget ellátni van itt, a kérdezgetés ebben feltartja. Várok hát a folyosón. Magam elé küldöm az adminisztrátort. Ügye intézését egy osztályos orvos segíti. (Beviszem, a főorvos keze alá rakom a zárót. Írja alá, megy a beteg vonata)!

Egyértelmű az ambuláns beteg elsőbbsége, még ha ad hoc jött is. Én ráérek, a hematológia témájára szántam e napot, miután oly régóta vártam a lehetőségre. (Nyilván a levelezésnél is fontosabb minden feladat az orvos számára, aki a kezelőben épp most kanült cserél. Később magyarázattal lép elém, most azért tartott 50 percig, ami máskor, rutinból gyorsan megy, mert sínben a keze. Így látja el kollégái betegeit is. Helyettesít. A nővér már beavatott, miért sötét a folyosó túlsó szárnya. „A fél osztály le van zárva. Nincs kit beosztani a szabadságon lévő orvosok, nővérek helyére. Most a betegek egy része otthon van, a többieket átköltöztettük.” Csak találgatom, mi az ide beutalt új betegek sorsa?)

Az ambuláns betegek elől nincs lezárva az osztály. Déltájban tehát érkezik egy ’külsős’. A 75-80 körüli férfi alig tud lépni. Elsőre azt gondolnám, végtagproblémái vannak, lábai nem bírják teste súlyát, térdben minden lépésnél mindkettő beroggyan, mindjárt elkaszálják egymást. Csak bámulom, ahogy közeledik a nádpálca vékonyságú, instabilnak látszó – számára túl rövid – bottal. Ez a lelke megnyugtatására lehet csak alkalmas! Talán kísérője is így véli, mert a liftből kilépve szorosan mögötte marad, hogy bármely pillanatban deréktájon elkaphassa, ha megbillenne ez a valaha délceg, mára megroppant férfi. Ő feszülten koncentrál, kerülve az orra bukást. „Két napja kaptam a botot egy baráttól. Nagyon bevált, visszaadta egyensúlyom, mondja később. Igaz, markolata túl alacsony, nem is tudom átfogni. Tenyérrel leszorítom a csúcsgombot, így próbálok támaszkodni. A 4 keréken guruló eszköz jóval stabilabb volt. Annak keretét karomhoz emelték, s ha elfáradtam, ülőkéjén pihentem.”

Beszélgetésünk kiinduló pontja tehát a Nordic walking-bot. Aggódva kérdem a férfit, kellő biztonságot ad-e. Miután körülményes hozzákészülés után, meggörnyedt derékkal leült a masszívnak nem nevezhető műanyag székre (a műveletet néma tapssal jutalmazza felesége), készséggel mutatja az üvegszálas bot alján lévő fémet (a bökő-véget, viccelődik). „Nem csúszik. Hegyes és kemény, mint a tőr.” Rátámaszkodni nem tud, de evvel jobban jár. Két nap óta sokat fejlődött, ismétli, a fejlődésre téve a hangsúlyt. „Nem a lábam fáj, csigolya-összeroppanásom van” – teszi hozzá, ha már szóba elegyedett velem. Felesége ajkai körül félmosoly, ám könnyed arckifejezése nem jókedvére utal. Feszültséget leplez. A dialógust egy mozdulattal szakítja meg: gombot keres, hosszabbra állítaná a botot. A beszélgetést kerüli, erre utal testbeszéde, haját rázó mozdulata. Nem ő kérdi, benn van-e az orvos, mióta várunk, ki következik. Arra, hogy xy asszisztensnő nincs-e szabadságon, nem tudok válaszolni.

Maradunk tehát a bot terápiás hasznánál, majd a férfi jelezte fájdalomra utalva kérdezem: „Melyik szakaszon roppantak meg a csigolyák? Nem próbálták stabilizáló anyag injektálásával erősíteni a gerincet? Több helyen elérhető ez a beavatkozás”, jegyzem meg. „Azt csináljuk, amit az orvos mond” – a feleség szavaival egy időben jön a férfi válasza: „A háti szakaszon. Nem ajánlották fel, bár sokfelé jártam”. Tán e módszeren elgondolkodva kérdez vissza: „Magának mi a baja?” Elmondom, szakmai beszélgetésre jöttem. Cikket írok, ezért is szeretném tudni, milyen diagnózist kapott. „Elvégre a hematológiai kórok halmazába sokféle betegség belefér.”

Csak magamban idézem fel: a WHO szerint a gyakran előforduló limfómák közé tartozik a myeloma multiplex, aminek kezdeti tünetei félrevezethetik mind az érintettet, mind orvosait, mert mozgásszervi betegségre, csontritkulásra utalnak. A szakmai szövegek szerint, a csontvelőben és a csontok kemény, külső részében gyűlnek össze a mielóma sejtek. Ritkábban egy, leginkább több csontban, sok daganatot hozva létre. Bár ma még nem tudni az MM okát, de azt igen, hogy az érintettek 50-70 közöttiek, többségük férfi. (Nálunk évi 4-500 embernél fedezik fel e kórt.) A mielóma sejtek egyre nagyobb tömege a csontokat károsítja, fájdalmat, törést okozva, s ez megnehezítheti a beteg mozgását – jutok gondolatmenetem végére, ám ezt nem osztom meg az esetleg érintett ambuláns beteggel.

A férfi elutasító hangon közli: „ennek részletezésébe nem kívánok belemenni!” Szabadkozom: „Ne vegye tolakodásnak, a kérdezés tájékoztató munkám része.” A férfi hamar békülékenyre vált, s folytatja: „Panaszaim 12 éve kezdődtek. Fájt a hátam. Hamar elfáradtam, aztán jöttek a fertőzések.”

Otthon tájékozódom majd tovább: „A mielóma gyengíti a csont állományát. Fontos tünet a háti gerincszakaszon érzett fájdalom. Ezt követi a levertség, gyengeség, súlyvesztés. Mivel a kóros mennyiségű plazmasejt csökkenti a normál védekező fehérjék (immunglobulin) képzését, a beteg hajlamos a fertőzésekre.”

„Mentem a háziorvoshoz, ő továbbküldött. A belgyógyász megnézte, nincs-e csontritkulásom. A reumatológus röntgent írt elő, ideggyógyásznál is jártam. Csak sok év után, nagyon lassan értem ide, a hematológiára. Itt kaptam olyan kezelést, ami egyértelműen célzott volt.”

Orvosi cikkben olvasom: „Ha a betegnek csontfájdalma van, a röntgen kimutatja, van-e károsodott, eltört csont. Vizsgálják a vér-, a vizeletmintát, magas-e az M nevű antitest fehérje koncentrációja. Mieloma sejteket keresve csontvelő-aspirációt, biopsziát kérhet az orvos. A betegek 98%-ánál a vérszérumban vagy a vizeletben megjelenik a burjánzó plazmasejtek termelte kóros fehérje. A röntgen a betegek 60%-ánál körülírt csontfeloldódásos gócokat mutat. A kezelés sejtosztódásgátló szerekkel zajlik: az enyhébb formáknál szájon át, több komplikációt okozó, előrehaladott kór esetén ismételt citosztatikus infúziókkal.”

„Ha másoknak akar tanácsot adni, két fontos dolgot emelnék ki (a hangját is kicsit megemeli). „A fájdalmat, a hátfájdalmat vegyék nagyon komolyan. Nem elég csillapítani. Ne intézzék el avval, ez a korral jár. Súlyos dolgok lehetnek a háttérben, ki kell deríteni, mi az előidéző ok! Továbbá, jól figyeljen, a másik a labor. Sokan hiszik, a labor, csak egyszerű ügy, de elengedhetetlenül fontos a laborvizsgálat. A leletekben minden benne van! A vérképre nagyon kell hallgatni.” Majd az összegzés után még hozzáteszi: „Ha pedig kiderült az ok, követni kell a szakorvos utasítását. Csak a gyógyszeres kezelés hozhat megoldást!”

Idáig jutottunk, amikor – szinte végszóra – nyílt a kezelő ajtaja. Mintha nehéz fizikai munka után volna, a kilépő orvos, nyelvét lógatva, fáradtan kért elnézést a várakoztatás miatt a székéből nehezen föltápászkodó férfitől. Majd jó ismerősként összeölelkezve bementek a kezelőbe. A feleség most is a férfi háta mögött, kinyújtott kezei centiméterekre a férfi derekától, hogy beavatkozzon, ha a test elbillenne. Az odabenn tervezett gyógyszeres kezeléshez az orvosra már nem volt szükség, a nővér tudta, tette a dolgát. A hematológus tehát újra visszatért a folyosóra, és végre a tájékoztató interjúra is szánt időt. A szobájába invitált. Betegéről nem kérdeztem. Úgy érzem, jobb, ha megőrzöm inkognitóját. Miközben szavait, üzenetként jól megőrizve, továbbadom – betegtársai okulására.

WEBBetegForrás: WEBBeteg
Szerzőnk: Fazekas Erzsébet, újságíró

Cikkajánló

A limfómák főbb típusai, okai és tünetei

Dr. Soltész Annamária, általános orvos
Limfóma
A nyirokrendszer daganatos megbetegedéseit limfómáknak nevezzük, melyek a nyirokszövet sejtjeinek, a T- és B-limfocitáknak, valamint a histiocitáknak rosszindulatú daganatos burjánzásai.
A folsavhiány
A folsavhiány

Természetes folsavforrások.

Torokfájás
Torokfájás

Jó-e a csípős paprika ellene?

WEBBeteg - Dr. Ujj Zsófia Ágnes, belgyógyász, hematológus
WEBBeteg - Dr. Lesznyák Judit, csecsemő- és gyermekgyógyász
WEBBeteg - Bak Marianna, biológus szakfordító
WEBBeteg - Dr. Horváth Balázs, általános orvos
WEBBeteg - Bak Marianna, biológus szakfordító

Segítség

Orvos válaszol

orvos válaszol piktogram
Dr. Ujj Zsófia Ágnes

Dr. Ujj Zsófia Ágnes

Belgyógyász, hematológus

Orvoskereső

orvoskereső piktogram
Dr. Mucsi Orsolya

Dr. Mucsi Orsolya

Belgyógyász, Hematológus

Budapest