Hepatorenális szindróma: a májbetegséget kísérő vesebetegség

Az előrehaladott májbetegség vagy a hirtelen kialakuló májelégtelenség más szervek működését is károsítja. Ilyen a hepatorenális szindróma is, amikor alapvetően nem a vese beteg, hanem az elsődleges májfunkciós elégtelenség vezet a vese csökkent vérellátásához és a következményes veseelégtelenséghez.

Elsősorban akut májelégtelenségben, illetve krónikus májbetegség dekompenzálódásakor, összeomlásakor kialakuló állapotról van szó. A hepatorenális szindróma megjelenése előrehaladott, vagy súlyos májkárosodásra utal, tehát rossz életkilátásokkal jár együtt. Ha a májfunkciós eltérés javul, akkor viszont javul a veseelégtelenség is.

A hepatorenális szindróma típusai

• I-es típusa hirtelen alakul ki. Jellemzően gyorsan romlik a vese funkciója (általában akut májelégtelenség mellett észlelhető) és a túlélési esélyek rosszak (kb. 20%).
• II-es típusa lassan, fokozatosan alakul ki, inkább tartósan fennálló májbetegség esetén fordul elő. Ilyen esetben a vesefunkció folyamatosan beszűkül.

A vesefunkció romlásához vezet a májbetegnél:

• A jelentős mértékű vérzés. Mivel a vénás rendszerben nő a nyomás, jellegzetes folyamat indul meg a májbetegeknél, a nyelőcső körüli vénák kitágulása. A vénák megrepedése életet veszélyeztető vérzéssel jár. Ezért májbetegség esetén rendszeresen szükség van a nyelőcső állapotának felmérésére gyomortükrözéssel.
• Ha van olyan mennyiségű hasűri szabad folyadék (ascites), amely vízhajtó kezelés mellett is fennáll, vagy mennyisége növekszik, az ascites lebocsájtása szükséges. Viszont a hasvíz hirtelen leengedése szintén kiválthatja a hepatorenális szindrómát.
• A túlzott vagy kontrollálatlan vízhajtó szedés, vagy vízajtó miatt kialakuló vesefunkció romlás.
• A nem szteroid gyulladáscsökkentők túlzott szedése.

Milyen mechanizmus vezet hepatorenális szindróma kialakulásához?

A májbetegség és májelégtelenség következtében növekszik a májvénákban a nyomás. Ez összetett élettani szabályozó rendszeren keresztül ahhoz vezet, hogy elsősorban a hasűrben lévő erekben értágulat alakul ki. Mivel a tágult artériák révén (relatíve) csökken a keringő vértérfogat, a hormonháztartás és a szimpatikus idegrendszer bekapcsolt szabályzása miatt megindul a folyadék és ionvisszatartás, és csökken azok vesén keresztüli kiválasztása. A vesék erei viszont összehúzódnak, csökken a vérátáramlásuk, mely vesekárosodáshoz, csökkenő vizeletkiválasztáshoz vezet.

Hogyan ismerhető fel a szindróma?

A hepatorenális szindróma által okozott eltérések a vesében:

• csökkent vérátáramlás, csökkent vizeletkiválasztás
• kis mennyiségű vizelet (oliguria) jelentkezik, vagy egyáltalán nincs vizelet (anuria)
• romló vesefunkciós értékek vérvétel során (urea, kreatinin, GFR-értékek drasztikus eltérése)

A vesét érintő eltéréseket elsősorban laboratóriumi vizsgálatokkal lehet igazolni. Figyelmeztető tünet, hogy látványosan csökken a beteg vizelete.

Fontos azonban kizárni a veseelégtelenség egyéb kiváltó tényezőit. Májbetegeknél továbbá mindig gondolni kell fertőzésre is a tünetek hátterében.

Hogyan kezelhető a hepatorenális szindróma?

Természetesen az alapbetegség, vagyis a májelégtelenség megoldása nélkül kevés az esély a sikeres kezelésre.

A beteget hozzáértő, intenzív ellátással rendelkező egészségügyi intézményben kell elhelyezni. Fontos a beteg paramétereinek pontos és folyamatos monitorozása, amely magába foglalja a vérnyomás, a pulzus, a testhőmérséklet, a vizeletmennyiség és a bevitt folyadékmennyiség követését. Lehetőség szerint egy centrális vénán keresztül a centrális vénás nyomás mérését is biztosítani szükséges. Fontos a keringés stabilizálása, az esetleges vérvesztés esetén vérkészítmény adása és a vérzéscsillapítás, továbbá az úgynevezett TIPS tehermentesítő shunt beültetés is szóba jöhet, mellyel a vénás nyomás csökkenthető. Végső esetben lehetőség szerint májátültetésre kell törekedni.

A fő terápiás lépések:

• csökkenteni kell a májvénákban és azok ellátási területein a nyomást,
• az erek tágulását, ellazulását (vasodilatatio) szüntetni kell,
• a vesék ereinek összehúzódását oldani kell,
• meg kell akadályozni a folyadék- és ionvisszatartást.

A kezelés során az alábbi beavatkozások kerülhetnek sorra:

• Kontrollált folyadék megszorítás alkalmazása.
• Albumin pótlása.
• Vízhajtó készítményekkel elősegíthető a folyadék és nátriumion kiválasztása a vizelettel (sokszor nagy dózisra van szükség).
• A dopamin infúzió vagy folyamatos pumpa fokozza a vese vérátáramlását, a vizeletkiválasztást.
• Művesekezelés.

Mit tehetünk a megelőzés érdekében?

Májbetegeknél rendkívül fontos a további májkárosító gyógyszerek alkalmazásának kerülése. A vízhajtók óvatosan adagolhatók májelégtelenség esetén, és ha romlik mellette a vesefunkció, abba kell hagyni az adását. Fontos továbbá a vérzések korai felismerése és megszüntetése, valamint az elvesztett vér és volumen pótlása.

Májbetegeknél gyakori a hasűri fertőzés (ez a spontán bakteriális peritonitis), melynek hatékony antibiotikus kezelése elengedhetetlen a veseszövődmény elkerülése érdekében. Amennyiben a szabad hasűri folyadékot csapolni kell (ascites lebocsájtás), a leengedett folyadék mennyiségére figyelni kell, illetve a folyadékot és lehetőség szerint az albumint is pótolni szükséges annak érdekében, hogy a vesék funkciója ne károsodjon.

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Ujj Zsófia, belgyógyász, hematológus