A masztocitózis kezelési lehetőségei

Masztocitózisnak azt a betegséget nevezzük, amely a hízósejtek nagymértékű felszaporodásával jár. Nagyon fontos, hogy tünetek esetén orvoshoz forduljon, és részletesen beszámoljon neki a panaszairól.

A masztocitózis esetén elengedhetetlen az alapos és rendszeres kivizsgálás, a háttérben álló okok, az esetleges krónikus fertőzések, élelmiszerekkel vagy gyógyszerekkel szembeni túlérzékenység stb. felderítése, illetve a cutan forma elkülönítése a szisztémástól. Feltétlenül el kell végezni az ez irányú vizsgálatokat.

A szisztémás típusok összetett kezelést igényelnek, több szakterület orvosainak együttműködésével, melyre cikkünkben külön nem térünk ki.

Az allergiás tünetek (akár cutan, akár szisztémás formáról van szó) kezelése attól függ, hogy a masztocitózis mely típusában szenved a beteg és milyen ingerek váltják ki a tüneteket. Gyerekeknél a masztocitózis rendszerint legkésőbb felnőttkorra magától visszafejlődik, speciális oki terápiára tehát nincs szükség, a tünetek enyhítésére viszont lehet. Felnőtteknél a megfelelő kezelést az okok kiderítése után lehet megkezdeni.

A masztocitózis ma még nem gyógyítható teljesen, a tünetek enyhítésére azonban van mód.

A terápia egyik része a triggerfaktorok következetes kerülése. Próbálja meg megfigyelni a mindennapokban, hogy Önnél mi váltja ki a tüneteket, és mondja el kezelőorvosának, aki további triggerfaktorok után kutatva különféle vizsgálatokat végezhet.

Egy esetleges műtét előtt feltétlenül tájékoztassa orvosát betegségéről, mert az altatószerek egyes esetekben súlyos allergiás reakciót válthatnak ki.

Antihisztaminok

Függetlenül attól, hogy a triggerfaktorok ismertek vagy ismeretlenek, az orvos különféle gyógyszerekkel enyhítheti a tüneteket. Leggyakrabban a H1-antihisztaminok csoportjába tartozó hatóanyagokat használják erre a célra.

Az antihisztaminok olyan gyógyszerek, amelyek a már kiválasztott hisztamin hatását blokkolják, illetve enyhítik. Ez a következő módon történik:

A hízósejtekből kiválasztott hisztamin a szomszédos sejtek felületén lévő bizonyos kötőhelyekhez kapcsolódik. Ezeket a sejtfelszíni kötőhelyeket nevezzük hisztaminreceptoroknak. Mihelyst a hisztamin hozzákapcsolódik egy sejt receptorához, a sejt maga további hírvivőanyagokat bocsát ki, amelyek az allergiás reakció különböző tüneteit váltják ki. Például:

• légúti panaszok
• viszketés
• csalánkiütés
• a bőr kivörösödése.

Az antihisztaminok hatóanyaga szintén a sejtfelszíni receptorokhoz kötődik – a hisztaminok és az antihisztaminok tehát versengenek ugyanazokért a kötőhelyekért. Az antihisztaminok általában jobb kötődőképességgel rendelkeznek, így kiszorítják a hisztamint a hisztaminreceptoroktól. A felszabadult hisztaminmolekulák tehát antihisztamin jelenlétében nem találnak szabad kötőhelyet, és így már nem tudnak allergiás reakciót okozni.

Nem tanácsos megelőző jelleggel antihisztaminokat bevenni. Gyógyszeres terápiára csak akkor van szükség, ha a masztocitózis tüneteket okoz.

Hízósejt-stabilizátorok

A hízósejt-stabilizátorok azt a célt szolgálják, hogy a hízósejtek kevesebb hisztamint tudjanak kibocsátani. Még nem teljesen ismert, hogy ez milyen módon történik. Feltételezik, hogy azokat a jelátviteli útvonalakat blokkolják, amelyek a gyulladásos folyamatban résztvevő anyagok felszabadulásához szükségesek lennének. A hízósejt-stabilizátorokat helyileg alkalmazzák, például orr- és szemcsepp vagy inhalátor formájában. Ilyen hatóanyag például a kromoglicinsav és a nedokromil.

Anafilaxia esetén azonnal mentőt kell hívni! A betegnek érdemes önadagoló fecskendőben adrenalininjekciót hordania magával az anafilaxiás reakciók azonnali kezelésére.

Tovább Ön tudja, mit tegyen anafilaxiás sokk esetén?

Forrás: WEBBeteg
Bak Marianna, biológus szakfordító; onmeda.de
Lektorálta: Dr. Árki Ildikó, háziorvos