Keszonbetegség - Dekompressziós szindróma

Keszonbetegség olyan esetekben lép fel, amikor akár sporttevékenység, akár munkavégzés kapcsán valaki mély vízi merülésből búvárkodva, bányából a felszín felé közeledve túl gyorsan halad a felszín felé, ezáltal vérében nitrogén buborékok keletkeznek, melyek változatos, esetenként súlyos-halálos tüneteket okoznak.

Mi a keszonbetegség?

Keszonbetegségnek nevezzük azt az állapotot, amikor egy személyt körbevevő nyomás gyors ütemben csökken, emiatt a vérben oldódó gázok (elsősorban nitrogén) az érpályán belül apró buborékok formájában ismét oldott állapotból gáz halmazállapotúvá válnak. Ezek az apró buborékok a vérkeringést akadályozzák az apró erekben, meggátolva ezzel az emberi szövetek folyamatos oxigén ellátását, ennek következtében a különböző szervek oxigénhiányos állapota lép fel. Hasonló ez a betegség a légembóliához, ami azonban más mechanizmussal alakul ki, de szintén azzal okoz tüneteket, hogy a véráram mozgását a benne keletkező légbuborék akadályozza.

A más néven dekompressziós tünetegyüttesnek nevezett kórkép általános rossz közérzet formájában a merülés után 2-5 órával jelentkezik leggyakrabban, de a tünetek kialakulása akár 24 óra múlva is kezdődhet, megnehezítve ezzel a diagnózist, hiszen például egy hosszú utazás alkalmával, amíg a búvárkodás helyszínére eljutunk, az általános tünetek magyarázhatók több egyéb kézenfekvő dologgal, mint az utazás fáradalmai, napszúrás, másnaposság, gyomorrontás, fertőzések stb.

A kimerültségen kívül ízületi fájdalom, bőrviszketés és bőrkiütés, ízületi panaszok, a végtagok mozgatásának nehézsége (mely akár bénulásig is fokozódhat), szúró-bizsergő érzetek, zsibbadás, hányinger-hányás, szédülés, egyensúlyzavar is jelentkezhet. Ha a tünetek hátterében nem gondolnak időben a búvárok, vagy egyéb módon magas nyomásról a tengerszinti nyomásnak megfelelő nyomásra kerülő betegek esetében a betegségre, akkor az is előfordul, hogy a búvár esetleg a már kialakult keszonbetegségét súlyosbítva a következő napon is vállalja a merülést, mely végzetes is lehet.

A keszonbetegség kezelése

Mint a legtöbb kórképnél, jelen esetben is a betegség kezelésének mihamarabbi megkezdése javíthat a kimenetelen. Az elsősegélynyújtás keszonbetegség gyanúja esetén bő folyadékbevitelből, pihenésből és 100 százalék koncentrációjú oxigénmaszkon keresztüli belélegzéséből áll.

Búvárok esetében azonnal értesíteni kell az illetékes biztosítótársaságot, akik többek közt a kezelés lényegét adó, úgynevezett dekompressziós kamra igénybevételével kapcsolatban is felvilágosítást tudnak adni például arról, hogy hol található a legközelebbi dekompressziós kamra (más néven keszon kamra).A maradandó idegrendszeri károsodások elkerülése és a tünetek javítása érdekében a lehető leghamarabb keszon kamrára van szüksége a betegnek, amely egy mesterségesen kialakított kamra a szárazföldön, amiben 100 százalékos oxigén alkotja a gázteret, valamint a kamrában a nyomás szabályozható.

Amint a betegnél megkezdődik ez az úgynevezett magas nyomású (hiperbár) oxigénkezelés, a kamrában szabályozható nyomást megemelik, így a vérkeringésben lévő buborékok újra feloldódnak, a létfontos szervek (agy, szív, tüdő) újra megfelelő vérellátást kapnak. Ezt követően a nyomást fokozatosan, lassan csökkentik annak érdekében, hogy a beteg úgy kerüljön a tengerszintnek megfelelő nyomásra, hogy nitrogénbuborékok már nincsenek a vérében.

Azért fontos a hyperbarikus oxigénterápia mielőbbi megkezdése, hogy a lehető legrövidebb ideig legyenek a kritikus szervek oxigénellátás nélkül, hiszen például az agy és az idegrendszer egésze oxigénhiányra érzékeny szerv, ha tartósan nincs megfelelő vérkeringés benne, maradandó károsodás alakulhat ki. Mindezek mellett akkor is érdemes megkezdeni a magas nyomású oxigénkamrában történő kezelést, ha a betegség tünetei már több mint egy napja kialakultak.

Kiket veszélyeztet?

A keszonbetegség az elmondottak alapján azokat veszélyezteti csak, akik mélyvízi búvárkodást végeznek akár hobbi, akár hivatásbeli okból. Ezekre a tevékenységekre külön kiképzés és engedély szükséges, ahol a keszonbetegség megelőzésére és kezelésére vonatkozóan a veszélyeztetett emberek fel vannak készítve. Elsődlegesen fontos, hogy a mélységből felfelé mozdulás fokozatosan, lassan történjen a víz alatt, hogy a szervezetnek ideje legyen a nagy nyomásváltozásokhoz történő alkalmazkodásra. Természetesen előfordulhatnak a búvárkodás közben olyan balesetek, nem várt események, amelyek a búvár mihamarabbi felszínre kerülését siettetik, ekkor nagyobb a veszélye keszonbetegség kialakulásának.

Magyarországon a legtöbb keszonbetegséghez köthető megbetegedés az 1950-es években a budapesti metró építésének kapcsán jelentkezett a föld alatti alagútfúró munkások körében.

Kapcsolódó Búvárkodás - A sportorvos javaslatai

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Gyulai Nóra, tüdőgyógyász