A nyirokérgyulladás okai, tünetei és kezelése
A nyirokérgyulladás (lymphangitis, limphangitis) a nyirokerek gyulladása, mely elsősorban fertőzéses eredetű, jellemzően baktérium okozta fertőzés következtében alakul ki.
A nyirokerek a nyirokrendszer részét képezik, szervek melletti nyirokcsomókból vagy nyirokszövetből, illetve bizonyos szervekből közvetlen vezetik el a nyirokfolyadékot a vérerek felé. Egyrészt az esetleges kórokozók, daganatsejtek áramlanak bennük, de elsősorban a nyiroksejtek (pl. limfocita fehérvérsejtek) áramlását biztosítják, melyeknek kiemelkedő szerepük van az immunvédekezésben.
Mi válthatja ki a nyirokér gyulladását?
Leggyakrabban baktériumfertőzés, esetleg vírus következtében alakul ki. A fő kiváltó ok Streptococcus, Staphilococcus baktérium szokott lenni, mely előbb bőrön kialakult fertőzést okoz. Innen terjed tovább. Harapás, szennyezett seb, vágás lehet a fertőzés kiindulási pontja.
Bizonyos esetekben nem fertőző kórokozó, hanem valamilyen más betegség vált ki nyirokérgyulladást. Nem fertőző nyirokérgyulladás alakul ki daganatokban (pl. emlő, tüdő, hasnyálmirigy, prosztata, vastagbél). Ritkán krónikus gyulladásos betegségekben is kialakul (pl. Crohn-betegség).
Milyen tünetei lehetnek a nyirokérgyulladásnak?
- láz, hidegrázás, hőemelkedés
- rossz közérzet, elesett állapot
- gyengeség
- étvágytalanság, hányinger, hányás
- fejfájás, szédülés,
- izomfájdalom
- az érintett nyirokcsomók, nyirokutak megduzzadnak, fájdalmasak, érzékenyek, felettük a bőr piros
- gyulladt bőr, kiütés
- piros bőrcsík
- szövődménynél adott szervre jellegzetes eltérés vagy általános tünetek
Milyen szövődménye lehet a limphangitisnek?
Függően az immunrendszer működésétől és a kórokozótól, akár súlyos szövődmények is kialakulhatnak.
- tályog
- felülfertőződés, másodlagos fertőzés
- cellulitis (bőr lap szerint terjedő fertőzése)
- szívbelhártya-gyulladás (endocarditis)
- vérmérgezés (szepszis)
- többszervi elégtelenség
- veseelégtelenség
- májelégtelenség
- szeptikus embólus (a keringő bakteriális góc más szervbe jut)
- sokkos állapot
Bizonyos betegségek hajlamosíthatnak a szövődményes limphangitis kialakulására:
- cukorbetegség
- krónikus betegségek (májbetegség, vesebetegség)
- autoimmun betegség
- gyenge immunrendszer (krónikus betegség, daganat, kezelés – kemoterápia, szteroid – miatt)
Hogyan diagnosztizálható a limphangitis, milyen vizsgálatokra kerülhet sor?
Kezelőorvosa részletesen kikérdezi a meglévő vagy korábbi betegségeket, a tüneteket, azok kezdetét, társuló eltéréseket. Fizikális vizsgálat történik, különös tekintettel a nyirokcsomók, máj, lép vizsgálatára, illetve a tüdők, szív meghallgatása történik, mely után laboratóriumi mintavétel, képalkotó vizsgálat történik.
Vérvétellel a gyulladásos eltérések, vérkép, vese, ionháztartás, májfunkció-eltérés kimutatása történik. Tünetektől függően vizeletvizsgálat, vérvizsgálat, vagy egyéb bakteriális tenyésztésre történő mintavétel (pl. sebváladékból) történik. Indokolt esetben speciális mintavétel, biopszia is szükséges lehet. Ultrahang jól mutatja az elérhető nyirokcsomók szerkezetét. Mellkasröntgen, hasi ultrahang, szükség esetén CT is történhet.
A limphangitis kezelése
A nyirokutakban lévő gyulladás, fertőzés gyorsan terjed. Emiatt a kezelés mihamarabb indokolt.
- először empirikusan adott, azaz a „legjobbnak vélt” antibiotikum adása, tenyésztési eredmény függvényében célzottan adva az érzékenységet és a rezisztenciát figyelembe véve, súlyos esetben kombinációban vénásan adva
- gyulladáscsökkentés, fájdalomcsillapítás
- folyadékpótlás
- megfelelő táplálás
- tüneti szerek (pl. hányinger-csillapítás)
- helyi, lokális ellátás
- indokolt esetben intenzív osztályos vagy kórházi kezelés
- Sebészeti feltárás, drenálás
A limphangitis teljes mértékben gyógyul időben elkezdett megfelelő kezelés mellett. A szövődmények okozhatnak akár maradandó károsodást vagy súlyos esetben életet is veszélyeztetnek.
Kifejezetten gyulladt, megnagyobbodott, fájdalmas nyirokcsomó, bőrön észlelt ’piros csík’ rosszabbodása, rossz általános állapot, magas láz, nem szűnő panaszok esetén forduljon orvoshoz!
Tovább
Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Ujj Zsófia Ágnes, belgyógyász, hematológus