A transzferrinszint és jelentősége

A transzferrin molekula egy, a véráramlásban keringő glikoprotein, melynek feladata a vas-ionok szállítása. Többféle transzferrin molekula is ismert, a vérben keringő fajtája egyik legfontosabb feladata a vörösvértestek képzéséhez fontos vas-ion szállítása a csontvelőbe.

Mivel a vasvesztés nincs szabályozás alatt, a felvételét tudja a szervezet szabályozni. Emiatt is fontos a vasháztartást jelző paraméterek vizsgálata. Egy transzferrin molekula két db vas-ion megkötését és szállítását végzi a célsejtekhez, elsősorban a csontvelő, máj, lép sejtjeihez, de bárhová, ahol vas beépítésére szükség lehet az emberi szervezetben. Magának a transzferrinnek bakteriosztatikus hatása is van, vagyis gátolja a kórokozók szaporodását, mivel felveszi előlük a szabad vasat a keringésből.

Mivel a transzferrin fontos szerepet tölt be a vas transzportjában, vérszintjének mérése fontos adatot szolgáltat a vasháztartás állapotáról. Ugyanakkor nem önmagában értékeljük mint laborparaméter, hanem a vashomeosztázist jellemző egyéb laborparaméterrel (ferritin, vas, szolubilis transzferrin receptor, teljes vaskötő kapacitás) egyetemben. Ezek az értékek pedig mindig párhuzamos változást mutatnak.

Mennyi a transzferrin normál szintje laboratóriumi vizsgálattal?

Felnőttek esetén normál értéke: 200-340 g/dl.

Milyen előkészületet igényel a vérvétel?

A laboratóriumi vizsgálat nem igényel előkészületet, alapvetően csak ehhez a vérvizsgálathoz éhgyomor sem szükséges.

Mi a leggyakoribb oka a magas transzferrinszintnek?

• vashiány esetén nő a transzferrin szintje, hogy azt a kevés vasat hatékonyabban megkösse
• terhesség esetén
• fogamzásgátló (elsősorban ösztrogéntartalmú) tabletta szedése esetén
• bizonyos vesebetegségekben (nefrózis szindróma egyes fajtáiban)

Ez is érdekelheti A vashiány laboratóriumi vizsgálata

Milyen esetekben lehet alacsony a transzferrinszint?

• nem vashiányos eredetű vérszegénységben
• májbetegségben, májelégtelenségben csökkent termelődés következtében
• vesebetegségben
• alultápláltság, senyvesztő állapotok esetén
• krónikus betegségekben
• daganatokban
• fertőzésben
• krónikus gyulladás esetén
• hemokromatózisban (vasfelhalmozódással járó kórkép, örökletes)

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Ujj Zsófia Ágnes, belgyógyász, hematológus