A vérrögképződés rizikóiról, megelőzéséről és a COVID-19 elleni vakcinákról
megjelent:
Az elmúlt napokban újabb és újabb cikkek láttak napvilágot az AstraZeneca-oltás - hivatalos nevén Vaxzevria - és a trombózis kialakulásának a veszélye körül. Érthető, hogy ez a nagy médiafigyelem elbizonytalaníthat, megijeszthet, sőt bizalmatlanná tehet ezzel az oltással kapcsolatban. Vajon megalapozott-e a félelem?
Szakértők szerint nem. Öntsünk tiszta vizet a pohárba! Összefoglalómban közérthetően és tudományos szemmel járom körbe a témát.
Az Európai Gyógyszerügynökség bejelentette, hogy nagyon ritka mellékhatásként tényleg jelentkezhet a vérrögképződés és alacsony vérlemezkeszám az AstraZeneca oltóanyagánál, de továbbra is megéri vele oltani. Emiatt a hír miatt sokan még mindig bizonytalanok abban, elfogadják-e az AstraZeneca COVID-19 elleni vakcináját, mert az elmúlt hetek hírei nyomán félnek a vérrögképződéstől, pedig a tényleges kockázat elenyésző (250 000 ezer oltott közül legfeljebb 1-nél fordult elő), és az sem egyértelmű, hogy valóban összefüggés lenne az oltás és az azt követő 14 napban kialakult trombózis között, írja a KOVIDők facebookos portál.[5]
Be kell látnunk, hogy valószínűleg a hírverés mögött üzleti érdekek is állhatnak, melyek további bizonytalanságot kelthetnek a lakosságban. Ezt támasztja alá Jakab Ferenc virológus, a Pécsi Tudományegyetem Virológiai Nemzeti Laboratóriumának vezetője, a PTE Természettudományi Karának tudományos dékánhelyettese, a Koronavírus-kutatási Akciócsoport vezetőjének kijelentése is, aki arra hívta fel a figyelmet, hogy az AstraZeneca vakcinájával kapcsolatos híráramlás "sokkal inkább egy gyógyszer- és vakcinafejlesztő cégek között kialakult kisebb háború eredménye, nem pedig bármilyen vérrögképződési probléma."[3] Ugyanakkor nagyságrendileg jóval nagyobb rizikót jelent thromboembóliás megbetegedésre maga a COVID-19 betegség, ahol sajnos nagyon gyakran klinikailag súlyos formában jelentkezik a megbetegedés.
Ugyanakkor ez a rizikó valószínűleg nemcsak az AstraZeneca-oltás kapcsán merült fel, hanem összefüggés lehet a vérrögképződés és az amerikai Johnson & Johnson egydózisos vakcinája között is.
Sőt, ahogy Dr. Nagy László Béla írja összefoglalójában, az csak látszólagos újdonság, hogy a vakcinák alkalmazása kapcsán vérrögképződés alakulhat ki, ez orvosi körökben ismert dolog. Korábbi években számos publikációt közöltek, ahol különböző vakcinák után valamilyen thrombotikus eseményt vagy legalábbis thrombocytopeniát (csökkent vérlemezkeszám) észleltek és az összefüggést is valószínűsítették. Pl. a US Vaccine Adverse Event Reporting System 1990–2008 között 1440 olyan esetet tartalmaz, ahol a felülvizsgálat valószínűsítette az összefüggést. Ez a legkülönfélébb vakcinák után előfordult, a leggyakrabban kanyaró, mumpsz, rubeola, varicella, hepatitis B elleni, valamint a trivalens influenzavakcina és a humán papillomavírus elleni védőoltás esetében. A SARS-CoV-2 elleni vakcinák után eddig mintegy 150 esetet jelentettek a különböző vakcinák beadása után. A legnagyobb számban az AstraZeneca-oltóanyaggal kapcsolatban, bár van beszámoló tíz esetről a Pfizer-féle vakcina után és 11 esetről a Moderna-vakcina után is!
Így érdemes lehet a lakosság körében magára a trombózis, más néven vérrögképződés rizikóira, és a lehetséges megelőzésre felhívni a figyelmet.
Kik a különösen veszélyeztetettek?
Sajnos, a vérrögképződés nem ritka jelenség az átlagnépességben: többféle egyéni jellemző hajlamosíthat, köztük bizonyos génmutációk – ezért ha a családban két generációra visszamenőleg előfordult trombózis, tájékoztassuk róla háziorvosunkat. Örökletes hajlamra utalhat még, ha az első mélyvénás trombózis kialakulása fiatalabb életkorban következik be, vagy visszatérően trombózisok alakulnak ki a szervezetben.
További hajlamosító tényezők a műtét utáni állapotok, törés, láb- és medencesérülés, sőt a műtétek alatt is nőhet a trombózisveszély, amennyiben megelőző jelleggel nem alkalmaznak injekciós véralvadásgátlást (heparin származékokat).
A tartós mozgáshiány, a tartósan fekvő állapot, főleg időskorban, vagy akár csak egy lábtörés kapcsán szintén komoly rizikófaktor. Csakúgy, mint a stroke, a szívelégtelenség, a súlyos visszeresség, egyes vese- és májbetegségek, nem megfelelően alkalmazott, kiszáradáshoz vezető forszírozott vízhajtókezelés, és egyes immunológiai megbetegedések (antifoszfolipid szindróma).
Ismert még, az úgynevezett repülőgép-trombózis, amely a térdhajlat fő vénájának megtöretése miatt alakulhat ki hosszan tartó ülés során autóban, buszon, repülőgépen. Ugyanezen okból veszélyeztetettek az ülőmunkát végzők is.
Nőknél a terhesség és a gyermekágyi időszak alatti hormonális változások, illetve mindkét nemnél az elhízás, a dohányzás szintén növeli annak az esélyét, hogy fokozódik a véralvadási készség és ennek következtében vérrög zárja el az érpályát, ami a vérárammal elsodródva a tüdő verőerébe kerülhet és megakadályozhatja a tüdő vérellátását (ilyenkor beszélünk tüdőembóliáról).
Az európai lakosság körében átlagosan évi 800 000 ilyen eset fordul elő, ami az összlakosságra vetítve azt jelenti, hogy 10 000 európai lakos közül átlagosan 11-nél alakul ki trombózis/tüdőembólia évente.
A jelenlegi járványhelyzetben érdemes ezzel összevetni a COVID-megbetegedés kapcsán megfigyelt trombózisgyakoriságot, ami sokkal inkább ijesztő.
Azoknál a COVID-19-betegeknél, akiknél közepesen súlyos tünetek jelentkeznek, de kórházi ápolásra végül nincs szükségük, jellemzően 100 közül 1-nél fordul elő vérrögképződés. Azoknál, akik súlyos tünetek miatt az intenzív osztályra kerülnek, ez az arány 20:1-re nő. Azoknál pedig, akik a COVID-19 miatt elhaláloznak, 10 közül 7-nél igazolható utólag vérrögképződés.
Ahogy Szekanecz Zoltán belgyógyász, immunológus, reumatológus szakorvos, a Debreceni Egyetem egyetemi tanára is elmondta, a vizsgálatok kimutatták, hogy a COVID-19 esetében a tromboembólia kockázata százszorosa annak, mint amit az AstraZeneca vakcinájánál tapasztaltak. A magyarázat az, hogy a SARS-CoV-2-vírus-fertőzés közvetlenül befolyásolja a véralvadási rendszert, ami fokozott véralvadási készségben nyilvánul meg, írja a KOVIDők facebook portál.
Ebből is egyértelműen látszik, hogy sokkal veszélyesebb a trombózis kialakulása tekintetében a jelenlegi koronavírus-járvány, mint az oltás, főleg ha ezekhez még a fentiekben felsorolt egyéb rizikófaktorok közül egy vagy akár több is társul.
Magyarországon az oltások egyénre szabott kiválasztása és megajánlása a háziorvosok feladata lett, páciensként így még inkább biztonságban érezhetjük magunkat, hiszen az emberek teljes kórtörténetét régóta ismerő szakorvos tesz javaslatot az állapotunknak megfelelő oltás beadására. Nem véletlenszerű sorsolásról van tehát szó, hanem a körülményekhez képest a legjobb választási lehetőség felkínálásáról. Ha abban megbízunk, hogy hasfájásra, refluxra, magas vérnyomásra a legjobb gyógyszert javasolja szabadon választott háziorvosunk, meggyőződésem, hogy bízhatunk benne, hogy szintúgy a számunkra megfelelő oltást javasolja majd. A mi felelősségünk kórtörténetünkről, leleteinkről tájékoztatni háziorvosunkat, hogy ezeket figyelembe véve tegye meg a lehető legjobb javaslatot.
Milyen panaszokra figyeljünk, amik a vérrögképződés szempontjából bajt jelezhetnek és mi a teendő, ha ezeket észleli valaki?
Bajt jelez:
- Ha a beteg a lábát nehéznek, feszülőnek érzi, húzó jellegű fájdalmat, „mint az izomláz” panaszol jellemzően a lábikra, térd, lágyék területén, jellemzően csak az egyik lábszáron, és ezek a panaszok vízszintes helyzetben csökkennek.
- Duzzanatot tapasztal, körfogatkülönbség van a két láb azonos részei között. Az alszár bőre fénylő, kissé kékes is lehet a kisvénák kitágulása miatt.
- Tapszatalhat még melegségérzetet a panaszos végtagon, nyomásérzékenységet a mélyvénák lefutása mentén.
- A lábikra megütögetése, megszorítása fájdalmas, ugyanígy a lábfej hátrafeszítése során a lábikrában fájdalmat érez.
- Társulhat még láz és pulzusszám-emelkedés. A laborvizsgálatban pedig gyorsult süllyedés, fehérvérsejtszám-emelkedés, és az úgynevezett D-dimer-érték emelkedése kísérheti a panaszokat.
- Főleg tartósan ágyban fekvő betegeknél azonban a klinikai tünetek részleges vagy akár teljes hiánya sem zárja ki a trombózist.
Ha a fenti tüneteket tapasztalja magán, értesítse orvosát, mert a diagnózis felállításához minden esetben orvosi vizsgálat, képalkotó vizsgálatok szükségesek, például duplex-ultrahangvizsgálat, és laborvizsgálatok együttesen szükségesek.
Tanácsok mindenkinek, ha szeretné megelőzni a vérrögképződés kialakulását
Fogyasszon sok folyadékot, akár 2-3 litert naponta, lehetőség szerint vizet.
Mozogjon sokat, ülőmunka esetén legalább fél óránként iktasson be pár perces könnyű tornagyakorlatokat, kifejezetten az alsó végtagjait mozgassa át! Ismerkedjen meg a vénás értorna gyakorlatsoraival! Számos videós lábtorna gyakorlatsor is elérhető az interneten. Ezek egyes elemei ülés közben is alkalmazhatóak. Ha huzamosabban kell ülnie, időnként keljen fel és járkáljon, ez is segíthet a mélyvénás trombózis megelőzésében.
Az életmódváltás hosszú távon hozhat eredményt. A fölös kilók leadása, a fogyás, a dohányzás mérséklése, sőt elhagyása, és a túlzottan magas vérnyomás rendezése mind-mind jelentős kockázatcsökkentő hatást eredményez. Ha lábai visszeresek, és orvosa is indokoltnak tartja, hordjon gyógyharisnyát, kompressziós harisnyát vagy kompressziós zoknit a mélyvénás trombózis megelőzésére. Ha a hajlamosító tényezők alapján magas kockázatú csoportba tartozik, kezelőorvosa megelőzés céljából gyógyszeres kezelést is javasolhat, melynek pontos szedése elengedhetetlen.
Ezek is érdekelhetik
Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Szabó Zsuzsanna, háziorvos, pszichoterapeuta szakorvos
