A felnőttkori éjszakai ágybavizelés
megjelent:
Az idegrendszer fejlődésének egyik mérföldköve a szobatisztává válás. Ez egészséges körülmények között legkésőbb 6 éves korra bekövetkezik, néha azonban később is megmarad. Ilyen esetekben a nappali órákban a betegek jól tudják kontrollálni a vizeletürítést, éjszaka viszont gyakran akaratuktól függetlenül bevizelnek.
Az éjszakai ágybavizelést (enuresis nocturna) nem szabad összetéveszteni a gyakori vizeletürítéssel (nycturia), mivel az utóbbi esetben a beteg felébred arra, hogy pisilnie kell, míg az előbbi esetben ez nem történik meg.
Ha 6 éves kor után is folyamatosan fennáll a bevizelés, akkor elsődleges, míg ha legalább fél évre kialakul a teljes szobatisztaság, és csak később tér vissza a bepisilés, akkor másodlagos éjszakai ágybavizelésről beszélünk.
A vizelet inkontinencia típusai |
| A vizeletvisszatartási nehézségeket a tünetek alapján öt csoportba sorolhatjuk, így beszélhetünk stressz, késztetéses, túlfolyásos, funkcionális vagy kevert inkontinenciáról. A vizelet inkontinencia típusai |
A felnőttkori éjszakai ágybavizelés okai
Az esetek jelentős részében örökletes hajlam áll a panaszok hátterében, ezt támasztja alá az is, hogy ágybavizelő szülőnek 40%-os valószínűséggel fog a gyermeke is hasonló problémákkal küzdeni.
A kiváltó okok között szerepelhet a hormonális rendszer zavara. Az éjszakai vizelettermelődést az antidiuretikus hormon (ADH) szabályozza, melynek mennyisége az esti órákban megemelkedik, így a vizeletkiválasztás csökken. Ha a hormon szintje nem változik, vagy a szervezet nem reagál megfelelően, akkor éjszaka is bőségesen termelődik vizelet, ami akaratlanul ürülhet.
A hólyagizomzat fokozott érzékenysége esetén kis ingerre is bekövetkezik a hólyag összehúzódása, és a vizeletürülés. „Kis hólyag” esetén a húgyhólyag tárolókapacitása kicsi, ami miatt gyakrabban kell vizelni.
Idősebbeknél cukorbetegségben, rákos elváltozásoknál, vagy a vizeletelvezető rendszer gyulladása (cystitis, prostatitis) esetén jelentkezik akaratlan vizeletürítés.
A hólyagot irritálhatják egyes élvezeti szerek, így a koffein és az alkoholfogyasztás az izomzat gyakoribb összehúzódásához vezethet.
Mikortól beszélünk éjszakai bevizelésről? |
| Az éjszakai bevizelés (enuresis nocturna) az egyik leggyakoribb betegség gyermekkorban, amely az általános iskolát kezdők 10 százalékánál fordul elő, a fiúk között még nagyobb arányban. Fontos tehát, hogy ne szégyelljük, és ne is tekintsük egyből súlyos lelki zavar tünetének. Időnként betegség is állhat mögötte. Mikortól beszélünk éjszakai bevizelésről? |
Egyes gyógyszerek (pl. clozapin, risperidone) használata esetén szintén gyakoribb az ágybavizelés.
Diagnózis és kezelés
A kezelést mindig a kiváltó ok határozza meg. Egyszerűbb esetben a háttérben álló anyagcserezavar, hormonális ok vagy fertőzés kezelése elegendő a kellemetlen tünet megszüntetéséhez.
Amennyiben ez nem elegendő érdemes változtatni a folyadékfogyasztási szokásokon is. A napi folyadékmennyiséget inkább a délelőtti órákban ajánlott elfogyasztani, délután már csak 1-1 pohár folyadékot szabad meginni. A kávé, tea és alkoholfogyasztást mérsékelni kell. A nappali órákban a vizelet szándékolt visszatartásával lehet edzeni a hólyagizomzatot és növelni a húgyhólyag kapacitását.
A gyógyszeres kezelés egyik alappillére a dezmopresszin, mely az antidiuretikus hormon hatását utánozva csökkenti a vizeletelválasztást. Lefekvés előtt bevéve a gyógyszert jelentősen megnő a szárazon töltött éjszakák száma. Hasonlóan kedvező eredményeket lehet elérni az imipraminnal és egyes antikolinerg szerekkel is, azonban ezeknek számos kellemetlen mellékhatása van, ami jelentősen csökkenti a használhatóságukat.
Tartósan fennálló, más módon nem oldódó panaszok esetén szóba jönnek sebészi megoldások is. Így a húgyhólyag izomzatának átvágásával, vagy a hólyag üregének mesterséges megnövelésével megszüntethető a probléma. Fontos azonban megjegyezni, hogy ezeket az eljárásokat csak végső esetben ajánlott alkalmazni, mivel számos nem kívánt következménnyel is járhatnak.
Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Muszil Dóra, pszichiáter
