Az inzulinok típusai és felszívódásuk

Mikor van szükség inzulinkezelésre? Mi az inzulinkészítmények szerepe, feladata? Milyen típusai vannak az inzulinoknak? Mitől függ az inzulin felszívódásának sebessége? Előfordulhatnak-e mellékhatások?

A vér cukorszintjét a szervezet bonyolult, összehangolt szabályozó mechanizmus révén tartja egyensúlyban, melyen belül legfontosabb szerep a hasnyálmirigy úgynevezett Langerhans-szigetei béta-sejtjeiben termelődő hormonnak, az inzulinnak jut.

Az inzulin szabályozza a szervezet sejtjeinek a cukorfelvételét. Az agy kivételével a szervezet összes sejtje csak megfelelő mennyiségű és hatékonyságú inzulin jelenlétében képes felvenni a vérből a legfőbb energiát szolgáltató szőlőcukrot (glukózt). Ezen túlmenően az inzulin a szervezet teljes anyagcseréjének, tehát mind a szénhidrát-, mind a zsír-, mind pedig a fehérje-anyagcserének is a legfőbb szabályozó hormonja. Abban az esetben, ha nincs elegendő mennyiségű inzulin a szervezetben, vagy az inzulin valamilyen okból nem képes hatását kifejteni, a vér cukorszintje megemelkedik, és cukorbetegség alakul ki.

Mikor van szükség inzulinkezelésre?

Az 1-es típusú cukorbetegség felismerésekor feltétlenül szükséges az inzulinkezelés elkezdése, mivel a betegekben az inzulintermelő sejtek elpusztulnak és az életfolyamatok fenntartásához az inzulin alapvető fontosságú.

A 2-es típusú cukorbetegeknél akkor szükséges az inzulin bevezetése, amikor az életmód-változtatás és több gyógyszer együttes szedése sem tudja biztosítani a normális vércukorszintet, anyagcserét. Ilyenkor már a szervezet inzulintermelő kapacitása kimerül, ezért szükséges kívülről pótolni.

Mi az inzulinkészítmények feladata?

Az inzulin elősegíti a glükóznak a vérből a sejtekbe jutását, a glükóz májban történő tárolását, a felesleges szénhidrátok zsírrá alakítását, a fehérjék előállítását. Az inzulinkészítmények helyettesítik a hasnyálmirigyből hiányzó inzulint, a szervezetben található inzulinnal minden tekintetben egyezőek.

Az inzulinok típusai

A diabétesz kezelésében használatos inzulinoknak több csoportja létezik. A ma használatos inzulinkészítmények két nagy csoportra (humán és analóg inzulinok), csoportonként pedig további alcsoportokra oszthatók, melyek a felszívódás sebességében és a hatástartamában különböznek egymástól.

Oldott formában vannak forgalomban. Az adagot inzulinegységben fejezzük ki. A készítmények koncentrációja állandó: milliliterenként 100 NE-t tartalmaznak.

Humán inzulinok

A humán inzulinkészítményeket különböző géntechnikai módszerekkel állítják elő. A humán inzulinok 100 százalékban azonosak az ember hasnyálmirigye által előállított inzulinnal. Kétfajta humán inzulinkészítménnyel, illetve ezek különféle arányú keverékével rendelkezünk. Ezek felszívódási sebességük alapján az alábbiak:

• Gyorshatású inzulinok: a gyorshatású inzulinok tiszta oldatot képeznek, és a beadásukat követően mintegy 30 perccel kezdenek hatni. Maximális vérbeli koncentrációjukat (hatásmaximumukat) 2-2 ½ óra múlva érik el, és hatásuk kb. 5-6 órán keresztül tart. Minél nagyobb dózisban adagolják ezen inzulinokat, értelemszerűen annál magasabbra emelkedik a szintjük a vérben és annál hosszabb ideig – akár 6-8 órán át is – képesek hatni. Ennek okán a főétkezések előtt történő beadásukat követően többnyire második kisétkezés (tízórai, uzsonna) beiktatására is szükség van a vércukorszint túlzott leesése – a hipoglikémia – elkerülése céljából. Bár gyorshatású inzulinoknak nevezzük e készítményeket, hatásuk nem elég gyorsan lép fel. Ennek oka, hogy a bőr alatti kötőszövetbe juttatott inzulinmolekulák először hatos kötődésbe rendeződnek, és csak a szövetnedvekben történő felhígulást követően válnak szét és képesek a véráramba jutva hatásukat kifejteni. Jelenleg hazánkban három különféle néven forgalmazott, teljesen egyenértékű gyorshatású inzulin áll a cukorbetegek rendelkezésére. Egyik készítmény mind 10 ml-es ampullában, mint inzulin pen-be tölthető patronban áll rendelkezésre, a többi készítmény csupán patronos, illetve részben előre töltött toll formájában kerül forgalmazásra. Az esetek többségében naponta háromszor adagoljuk főétkezések előtt, bázis inzulinnal kiegészítve (l. alább).

• Közepes hatástartamú inzulinok: ezeket NPH-inzulinoknak (neutrális protamin Hagedorn szerint készítve) nevezzük, mivel az inzulinhatás elnyújtásáért egy hozzáadott fehérjeféleség, a protamin a felelős. Hatáskezdetűk 2-3 órára tehető, hatásmaximumuk 6-8 óra, hatástartamuk 13-14 óra. Nagyobb adagok alkalmazása esetén a hatáskezdet megrövidül, a hatásmaximum és a hatástartam pedig megnő. Az NPH-inzulinkészítmények fehér szuszpenziót képeznek, és tárolás közben leülepednek. Ezért adagolás előtt az inzulin ampullát vagy patront, illetve előretöltött tollat felrázással homogenizálni szükséges. Az NPH-inzulinok is három különféle néven, de azonos minőségben kerülnek forgalmazásra. Egyik készítmény mind 10 ml-es ampullában, mint inzulin pen-be tölthető patronban rendelkezésre áll, a többi készítmény csupán patronos, illetve részben előre töltött toll formájában kerül forgalmazásra. Alkalmazásukra vagy tablettás kezelés mellé, lefekvés előtt adagolt bázis inzulinként, vagy pedig napi többszöri inzulin adás esetén a főétkezések előtt adott gyorshatású inzulin mellé lefekvés előtt, illetve reggel és lefekvés előtt alkalmazott bázis inzulinként kerül sor. Hátrányuk, hogy nem érik el a bázis inzulinok esetében kívánt kellően hosszú hatástartamot és hatásmaximumukon viszonylag magas inzulinszinteket eredményeznek és elsősorban lefekvés előtti alkalmazásukkor – elsősorban 1-es típusú cukorbetegeknél – viszonylag gyakran okozhatnak hipoglikémiát az éjszakai vagy kora hajnali órákban.

• Gyárilag előkevert gyorshatású-NPH kombinált inzulinkészítmények: a keverési arány lehet 25:75%, 30:70%, illetve 50:50%. Az előkevert inzulinokat elsősorban 2-es típusú cukorbetegek esetében, napjában kétszer (reggeli és vacsora előtt 30 perccel) vagy háromszor (ebéd előtt is) alkalmazzák. Hatáskezdetűk a gyorshatású inzulinokéval azonos, hatásmaximumok 5-7 óra, hatástartamuk 12-13 óra. Tekintettel a keverékek NPH-inzulintartalmára, ezek is ülepedő szuszpenziót képeznek és adagolásuk előtt szintén felrázandók. Egyik készítmény mind 10 ml-es ampullában, mint inzulin pen-be tölthető patronban rendelkezésre áll, a többi készítmény csupán patronos, illetve részben előre töltött toll formájában kerül forgalmazásra.

Analóg inzulinkészítmények

Az analóg inzulinkészítmények előállításával kettős célt kívántak elérni: a gyorshatású inzulinok esetében a hatáskezdet és a hatástartam lerövidítését, a hosszú hatású inzulinok esetében pedig a hatásmaximum minimalizálását és a hatástartam megnyújtását (hosszantartó egyenletes hatás).

E célból a humán inzulinmolekulán – a kitűzött céltól függően – különféle változtatásokat eszközöltek. Ennek függvényében az analóg inzulinok alábbi változatai állnak rendelkezésre:

• Ultragyors hatású analóg inzulinok: ezeknél az inzulinmolekula ún. b-láncában vagy két aminosav sorrendjét cserélték fel, vagy más módon változtattak az aminosav-lánc végén. Az eredmény: a bőr alá juttatást követően az inzulinmolekulák nem csapódnak össze hatos formációban, hanem külön maradva azonnal elkezdődhet a felszívódás. Ezért ezen inzulinokat 10 perccel étkezés előtt (alacsony vércukorszint esetén akár étkezés után is) lehet adagolni, a maximális (a humán gyorshatású inzulinokénál sokkal magasabb) vérszintet 1 óra múlva érik el, és hatásuk csupán 2-2 ½ órán át tart. Ez a hatásgörbe nagymértékben hasonlít az egészséges ember esetében mérhető étkezési inzulin elválasztásához. Napi többszöri adagolásuk esetén – feltéve, hogy megfelelő minőségű bázis inzulint is alkalmaznak – nem szükséges kis-étkezések beiktatása. Ritkábban okoznak hipoglikémiát, mint a gyorshatású humán inzulinok. Az ultragyors hatású inzulinoknak háromféle változata van forgalomban. Kizárólag ultragyors hatású inzulinokkal folyik az inzulinpumpákkal történő kezelés.

• Gyárilag előkevert ultragyors hatású és belőlük készült NPH-inzulinnal kombinált készítmények: a keverési arány lehet 25:75, 30:70 és 50:50. Ezeket az inzulinkeverékeket is elsősorban 2-es típusú cukorbetegek esetében, napjában kétszer (reggeli és vacsora előtt 10 perccel) vagy háromszor (ebéd előtt is) alkalmazzák. Hatáskezdetük az ultragyors hatású inzulinokéval azonos, hatásmaximumuk 5-7 óra, hatástartamuk 12-13 óra. Tekintettel a keverékek NPH-inzulintartalmára, ezek is ülepedő szuszpenziót képeznek és adagolásuk előtt szintén felrázandók.

• Hosszú hatású bázis analóg inzulinok: ezek esetében az inzulinmolekulán létrehozott, más típusú változtatással elérték, hogy az inzulin savas vegyhatású legyen és a bőr alá juttatva kicsapódjon. A kicsapódott (precipitálódott) inzulin lassan és egyenletesen szívódik fel, és kb. 24 órás hatástartamot biztosít.
  Egy másik inzulin esetében – más módszerrel – az inzulinmolekulához zsírsavláncot kapcsoltak, mely jelentősen lelassítja a bőr alatti zsírszövetbe fecskendezett inzulin felszívódását, és ezáltal 18-22 órás egyenletes inzulinhatást biztosít. Az első inzulint elegendő naponta egyszer – lefekvés előtt – adagolni, a második inzulin napjában egyszer vagy kétszer alkalmazható. Mindkét inzulinra érvényes, hogy ritkábban okoznak hipoglikémiát, mint az NPH-inzulin és ennek főként az éjjeli hipoglikémiák mérséklésében van nagy jelentősége.

Fenti humán és analóg inzulinkészítmények alkalmazásával az inzulinkezelés gyakorlatilag minden cukorbeteg esetében sikeres lehet mind a beteg anyagcseréje, mind életminősége, mind életkilátásai optimalizálásában.

Mitől függ az inzulin felszívódásának sebessége?

A mai inzulinkészítményeket nagyrészt bőr alá adott injekció formájában juttatjuk a szervezetbe. A patronba töltött inzulinkészítményeket inzulinadagolóba, „pen”-be helyezve, vékony, bőr alá történő beadáshoz rendszeresített injekciós tű felhelyezésével tudjuk használni, de vannak előretöltött adagolóban forgalomba hozott készítmények is.

Az inzulin felszívódása a beadás helyétől, az adott betegtől, számos külső tényezőtől függ. A has bőre alá adva érhető el az inzulin leggyorsabb és legegyenletesebb felszívódása, míg a felkarba, combba adva lassabb a folyamat. Tovább befolyásolja a felszívódást – a közepes hatású humán inzulin esetén –, ha a készítmény beadás előtt nincs felrázva.

A hosszú hatású analóg készítmények felszívódása kiegyensúlyozottabb. 1-es típusú cukorbetegek esetében bizonyos feltételek mellett lehetőség van inzulinpumpa használatára is, amely készülékek meghatározott program szerint ultragyors analóg inzulint juttatnak a szervezetbe.

A vénán keresztüli beadást kórházi körülmények között, súlyos kórképek esetén szoktuk választani.

Az inzulinkezelés lehetséges mellékhatásai

Az inzulinkezelés során különböző akut és krónikus mellékhatások fordulhatnak elő. Az inzulin leggyakoribb akut – tulajdonképpen fiziológiás – "mellékhatása" az alacsony vércukorszint, amely az inzulintöbblet következménye.

Az inzulin beadását követő, krónikus, nem fiziológiás szövődmények közé tartozik az inzulinallergia, valamint a beadás helyén fellépő zsírszövet sorvadása, a lipodisztrófia is. Humán inzulinkezelés során allergia igen ritkán alakul ki.

Az inzulinkezelés célja a lehetőségek, társuló betegségek, és – több egyéb tényező figyelembevétele mellett – az egészségesek vércukorszintjét leginkább megközelítő szénhidrát-anyagcsere, a normális vércukorszint elérése és fenntartása, amit a beteg számára a legmegfelelőbb, a fentiekben részletezett kezelési módokkal próbáljuk elérni. Mivel minden ember más, ezért a kezelési formákat egyénre szabottan próbáljuk kialakítani, szükség esetén módosítani, hogy a betegek minden körülmény között a legmegfelelőbb kezelést kapják.

Tovább Hová adjuk be az inzulint? A helyes öninjekciózás lépései előretöltött injekciós tollal

Forrás: WEBBeteg összeállítás
Orvos szerzőink: Dr. Fövényi József, diabetológus, Dr. Laczkó Andrea, diabetológus és Dr. Brasnyó Pál, belgyógyász, nefrológus, diabetológus
Aktualizálta: Dr. Ujj Zsófia Ágnes, belgyógyász, hematológus