Fogyatékkal élők: csak a szülőket kártéríthetik

A genetikai ártalom következtében fogyatékossággal született (végtaghiányos, Down-kóros, stb.) gyermekek saját jogon nem igényelhetnek kártérítést - következik a Legfelsőbb Bíróság 1/2008-as számú jogegységi határozatából, amely szerint csak a szülők indíthatnak ilyen esetben kártérítési eljárást.

A genetikai ártalom következtében fogyatékossággal született (pl. végtaghiányos, Down-kóros, stb.) gyermekek saját jogon nem igényelhetnek kártérítést - következik a Legfelsőbb Bíróság 1/2008-as számú jogegységi határozatából. Ezek szerint csak a szülők indíthatnak ilyen esetben kártérítés iránt eljárást.

Bár nem célunk a Legfelsőbb Bíróság olyan határozatainak ismertetése, amelyek elvi határozatként, vagy polgári jogi döntésként megtalálhatóak a bíróság honlapján, de az 1/2008 jogegységi határozatot - ami a jogegységi döntések (olyan bírósági határozat, amelyet a bíróságok alkalmazni kötelesek) közül egyedül érinti az egészségügyi szolgáltatók kártérítési felelősségét - mégis érdemes röviden bemutatni.

A jogegységi határozat megszületése előtt az 1990-es évektől kezdve a bírói gyakorlat szerint fejlődési rendellenességgel született gyermek esetén kártérítés iránt eljárást indíthatott mind a gyermek, mind a szülei.

Az eljárás alapja az volt, hogy a terhesség során a szülők nem kaptak megfelelő tájékoztatást az esetleges genetikai károsodás lehetőségéről, és ezért nem élhettek a terhesség megszakítás lehetőségével. A bírói gyakorlat különbséget tett tehát élet és fogyatékos élet között. A károsodottan született gyermek nem azért élhetett kártérítési igénnyel, mert él, hanem mert fogyatékosan él.

A bíróságok az életminőség megváltozása, alakulása miatt jellemzően többmilliós nem vagyoni kártérítéseket ítéltek meg a gyermeknek és szülőknek, illetve jelentős volt a vagyoni kártérítések (a megszületés utáni többletköltségek kiegyenlítése) is.

A jogegységi döntés azért született, mert több bíróság az előzőleg említettektől eltérően elutasította annak lehetőségét, hogy a károsodottan született gyermek érvényesítsen kártérítési igényt. A határozat indokolása szerint a "természeténél fogva károsodott magzatnak nincs olyan jogosultsága, hogy a saját leendő életét értéktelennek tételezve a terhesség-megszakítást válassza, vagyis azt állítsa: "jobb lett volna meg sem születnie, mint fogyatékosan élnie."

A határozat, tehát nem élet és fogyatékos élet, hanem lét és nem lét között tesz különbséget, és az életet, még fogyatékosság esetén sem minősíti olyannak, hogy azért kártérítés iránt indítson eljárást a károsodottan született gyermek.

Kiemeli a határozat azt is, hogy "genetikai ártalom következtében fogyatékos gyermek esetén, semmilyen esély nem volt arra, hogy ép emberként élje az életét, így fogyatékos állapota nem mérhető egy korábbi ép állapothoz, legfeljebb a nemléthez." Így a jogegységi döntés szerint nem beszélhetünk kárról, ami pedig a kártérítés iránti igényérvényesítés alapfeltétele.

Megemlíti a határozat továbbá, hogy a fogyatékosan született gyermek károsodásának kialakulása nincs okozati összefüggésben egy egészségügyi szolgáltató mulasztásával, hiszen az nem azért jött létre, hanem genetikai okokból. Ez korábban sem volt vitás, csak a bírói gyakorlat nem a fogyatékosság kialakulását vizsgálta, amikor egy szolgáltató felelősségét elemezte, hanem azt, hogy mindent megtett-e a szolgáltató a fogyatékosság esetleges felismerése érdekében - ha nem akkor ez alapozta meg a felelősségét - illetve ha igen, akkor a megfelelő tájékoztatást megadta-e a szülőknek a fejlődési rendellenesség esetleges előfordulásának esélyéről és a terhesség megszakítás lehetőségéről. Ez utóbbi egészségügyi szolgáltatói eljárás továbbra is alapja a fejlődési rendellenességgel összefüggő kártérítési peres eljárásoknak, de már csak a szülők esetében.

A Legfelsőbb Bíróság döntése alapján a károsodottan született gyermek nem csak nem vagyoni kártérítést (az életminőség, életvitel, életvezetés megváltozása miatti igény) nem igényelhet, hanem saját jogán vagyoni kártérítést sem (pl. az esetleges jövedelem-kiesés miatt sem indíthat eljárást abban az esetben sem, ha 18 éves lesz és nem tud érdemben munkát végezni).

A jogegységi döntést követően két kérdés marad nyitva: a szülők által érvényesítendő vagyoni kártérítések köre, illetve a fogyatékosan született gyermekek állami támogatása.

A határozat szerint a szülőknek a fogyatékosan megszületett gyermek léte miatt megnehezült élete jelenti azt a polgári jogi értelemben vett kárt, amiért kártérítést igényelhetnek. Kérdés, hogy ha a bírói gyakorlat szerint nem a fogyatékos lét és lét között kell különbséget tenni, hanem lét és nem lét között, akkor a szülők csak a fogyatékossággal összefüggő többletköltségeiket, vagy minden kiadásukat igényelhetik vagyoni kártérítésként, ami a gyermekük születése után felmerült. Ezt majd a bírói gyakorlat dönti el az elkövetkezendő években.

A jogegységi határozat indokolása rámutat, hogy az állam kötelezettsége a fogyatékos személyek hátrányait kompenzáló intézményrendszer működtetése a "nemzetgazdaság mindenkori lehetőségeivel összhangban" beleértve ebbe a fogyatékosok pénzbeli ellátását is.

A határozat hangsúlyozza, hogy az állam által nyújtott ellátások nyilvánvalóan nem mérhetőek össze a kártérítések összegével (azoknál jelentősen alacsonyabbak), így az államnak, amikor meghúzza a "nemzetgazdaság mindenkori lehetőségeinek" törvényben rögzített határát, az alkotmányból eredő kötelezettsége figyelembe venni azoknak a rászorultaknak az érdekeit, akik a fizikai, lelki és anyagi sérelmeiket a polgári jog eszközeivel (kártérítéssel) orvosolni nem tudják.

A jövő jogalkotása és jogalkalmazása dönti el tehát, hogy a fejlődési rendellenességgel született gyermek a kártérítés helyett milyen egyéb állami támogatásokban részesülhet, illetve, hogy a jelenlegi támogatás milyen mértékben bővülhet.

(Dr. Simon Tamás, ügyvéd)