Milyen vizsgálatokkal igazolható a csontritkulás?
aktualizálta: Dr. Laki András, radiológus frissítve:
A csontvesztés alapos kivizsgálásával, több diagnosztikai módszer együttes eredménye alapján megállapítható a csontritkulás diagnózisa, szekunder csontritkulás esetében ennek kiváltó oka és a folyamat súlyossága.
Kórelőzmények, szedett gyógyszerek
A csontritkulás kivizsgálása a páciens egyéni és családi kórtörténetének alapos kikérdezésével kezdődik. Fontos figyelembe venni a beteg kórelőzményében előforduló traumákat, beleértve az eséseket, és természetesen a családban előforduló csontritkulást, valamint a beteg életkorát.
A beteg által szedett gyógyszereket is ismernie kell a vizsgáló orvosnak, hiszen egyes készítmények csontritkulás kialakulására hajlamosítanak, ilyenek például a kortikoszteroidok, vagy némely vízhajtó gyógyszerek.
Fizikális vizsgálat
A fizikális vizsgálat során fontos a testmagasság mérése, korábbi adatokkal történő összehasonlítása és a test zömülésére utaló jelek vizsgálata. A spontán vagy provokálásra kialakuló fájdalom vizsgálata, a gerinc görbületének mértéke is a vizsgálat részét képezik.
Laborvizsgálatok
Laborvizsgálattal igazolható egyes endokrin betegségek jelenléte, melyek a csontritkulás kialakulására hajlamosíthatnak. Ilyen például a fokozott parathormon elválasztás, melynek oka lehet a mellékpajzsmirigy jóindulatú daganata.
A veseállomány pusztulása, a veseelégtelenség kialakulása ugyancsak a parathormon szintjének emelkedésén keresztül vezethet csontritkuláshoz, ugyanis, ha a vese állományának károsodása következtében csökken a D-vitamin szintézise és emelkedik a foszfátszint, az az anyagcserében változásokat hoz létre, melyek következménye többek között a csontritkulás.
Szintén e betegség kialakulására hajlamosít a pajzsmirigy túlműködése, vagy a pajzsmirigy alulműködése esetén történő hormonpótlás túlzásba vitele is. A nemi hormonok alacsony szintje is csontritkulás kialakulását vonhatja maga után, és értelemszerűen a kalciumbevitel és a D-vitamin fogyasztásának elégtelensége is.
Denzitometria
A csontdenzitometria, rövidebb elnevezéssel denzitometria a csont „sűrűségét”, azaz ásványianyag-tartalmát mérő vizsgálati eljárást jelent. A denzitometrián ma általában a DEXA vizsgálatot értjük.
A DEXA vizsgálat neve egy angol kifejezésből származik, amely magyarul kettős energiájú röntgensugár elnyelődésének mérését jelenti (Dual-Energy X-ray Absorptiometry). A csontok denzitometriás vizsgálata arra szolgál, hogy megismerjük a csont ásványi anyag tartalmának mértékét. A vizsgálat alapvető a csontritkulás időbeni felismerésében, illetve a kezelés hatékonyságának követésében és a törési kockázat megítélésében.
A csontsűrűség megítéléséhez a Z-score-t vagy a T-score-t használják. A Z-score a nem és az életkor szerinti normálértéket jelöli, addig a T-score az azonos nemű fiatalkori átlagértéktől való eltérésről ad felvilágosítást. A mérés helyei az ágyéki gerinc, a combcsont és a csukló.
- Ha a T-score kisebb, mint -2,5, csontritkulásról (osteoporosis) beszélünk.
- Ha ez érték -1 és -2,5 között van, mérsékelten csökkent a csont tömege (osteopenia).
A berendezés röntgensugárzással működik, de a sugárterhelése jóval kisebb a legkisebb sugárdózist jelentő röntgenfelvételeknél is.
Az ágyéki gerinccsigolyák és a combcsont mérése megbízhatóbb. A csukló feletti alkar mérése könnyebben kivitelezhető, de kevésbé megbízható, csak szűrésre alkalmas.
A DEXA vizsgálatok pontosságát csökkentik a gerincet érintő anatómiai rendellenességek és elváltozások (pl. gerincferdülés, jelentős degeneratív eltérések pl. a csigolyákon kialakult vaskos meszesedések), illetve a kifejezett elhízás is.
Lásd még A csontsűrűség mérése, kérdések a DEXA vizsgálatról
Röntgenvizsgálat
A röntgenvizsgálatnak a patológiás törések felderítésében, illetve egyéb metabolikus (anyagcsere eredetű) csontbetegségektől való elkülönítésében van szerepe.
Kvantitatív CT (QCT) vizsgálat
A kvantitatív CT vizsgálat komputertomográfiával végzett speciális mérés, mely a csigolyák és a combnyak mésztartalmának pontos mérésére alkalmas. A CT felvételeken kijelölt területekről egy szoftverrel meghatározható a csont ásványianyag-tartalma. Előnyei közé tartozik, hogy általa kiküszöbölhetőek a DEXA fent említett korlátai, valamint a csont kéregállománya és szivacsos állománya külön is mérhető. Ugyanakkor, amellett, hogy a CT laborok terheltsége amúgy is kifejezett, jelentősen nagyobb a sugárterhelése, mint a DEXA vizsgálaté. A vizsgálat nem terjedt el széles körben.
Kvalitatív ultrahang (QUS) vizsgálat
Számos olyan berendezés létezik, melyek egyes végtagcsontok, leggyakrabban a sarokcsont vagy ujjak ásványianyag-tartalmát ultrahang nyaláb alkalmazásával mérik meg. A körültekintően kivitelezett mérés szintén jól kimutatja a csontritkulás súlyosságát, a törési rizikót, továbbá teljesen mentes a káros sugárzásoktól, így gyermekek, várandós anyák esetén is teljes biztonsággal elvégezhető.
Egyéb képalkotó eljárások
A teljesség kedvéért megemlíthető, hogy speciális MR technikával (MR-spektroszkópia) és bizonyos izotópvizsgálatokkal is megítélhető a csontritkulás, de ezek az eljárások nem terjedtek el a napi gyakorlatban.
Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Csuth Ágnes, családorvos
Aktualizálta: Dr. Laki András, radiológus
