Nyelőcsövön keresztül végzett szívultrahang vizsgálat (TEE)

Az utóbbi időben a szív ultrahangvizsgálata (echocardiographia) nagymértékben elterjedt a kardiológiai gyakorlatban. A szívultrahang-laboratóriumokban a szívet, illetve a nagy ereket különböző módszerek segítségével monitorozhatják.

Leggyakrabban a hagyományos, a szervezetbe nem behatoló (nem invazív), mellkasfalon keresztül történő szívultrahang vizsgálatra (TTE, transthoracalis echocardiographiára) kerül sor. Vannak azonban olyan esetek, amikor a nyelőcsövön keresztül végzett szív-ultrahangvizsgálat pontosabb képet ad a szívről.

A nyelőcsövön keresztül végzett szívultrahang (TEE, transoesophagealis echocardiographia) átmenet a külső behatással nem járó és az azzal járó vizsgálómódszerek között, ezért csak speciális esetekben végzendő.

Mikor van szükség a nyelőcsövön keresztül végzett ultrahangvizsgálatra?

Szükséges lehet a szívultrahang nyelőcsövön keresztül történő vizsgálatára például rossz minőségű mellkasi szívultrahang esetén, mivel az alkati sajátságok kevésbé befolyásolják. Ennél a vizsgálatnál az ultrahangos vizsgálófej a nyelőcsőben, közvetlenül a szív mögött helyezkedik el, és mivel anatómiailag a szív viszonylag közel fekszik a nyelőcsőhöz, így az egyes szívstruktúrák, melyek mélyen, a bőrtől távolabb helyezkednek el (szív hátsó részei, a mellkasi aorta), közelebbről, részletesebben, pontosabban vizsgálhatóak ezzel a módszerrel. Szívműtétek során is ezt alkalmazzák a pontosabb diagnózishoz, és a műtéti eredmény megítéléséhez.

A transoesophagealis echocardiográfia során a kardiológus orvos mozgóképet kap a szívről, ezáltal a szívüregeket, az azokat határoló falakat, a szívbillentyűket, a szívburkot, a nagy ereket tudja tanulmányozni.

Szívinfarktus utáni falmozgás-zavarokat, illetve hegesedést, különböző billentyűbetegségeket, a szívüregek közötti kóros irányú véráramlást, a szívüregekben kialakult vérrögöket, a szívburokban meggyűlő folyadékot lehet többek között kimutatni vele, illetve a műbillentyűk vizsgálatára is alkalmas.

Hogyan is történik egy ilyen beavatkozás?

A nyelőcsövön keresztül végzett szívultrahang vizsgálat minimum 4 óra éhezés után végezhető el.

A transthoracalis echcardiographia során a páciens meztelen felsőtesttel fekszik a bal oldalán a vizsgálóasztalon. Mellkasán EKG elektródok vannak, mert a vizsgálat alatt mindvégig EKG monitorozás alatt áll. A gyomortükrözéshez hasonlóan egy körülbelül egy cm vastag csövet, szondát kell lenyelnie. A szondát, melyet a beavatkozás során az orvos mozgat, helyi érzéstelenítésben helyezik be.

Maga a vizsgálat enyhe, rövid ideig tartó bódításban, de - gyermekek esetét kivéve - nem altatásban történik. A bódító szert vénán keresztül juttatják a szervezetbe az ultrahang előtt. A beavatkozás kellemetlen, de nem fájdalmas. A helyi érzéstelenítés, illetve a bódító szer alkalmazása csökkentik a beavatkozással járó kellemetlenségeket. A bódítás miatt célszerű kísérővel érkezni.

A kardiológus közvetlenül a vizsgálat után a leletben foglalja össze véleményét, melyet így a beteg akár azonnal a beavatkozás után megkaphat. A lelet a mérési adatokat, leírásokat és ezek értelmezését is tartalmazza.

A transoesophagealis echocardiographia körülbelül 15-30 percig tart. A vizsgálatot követően 2 óra múlva már lehet enni, inni, autót vezetni azonban csak 12 óra elteltével szabad.

Magának az ultrahangnak az alkalmazott frekvencián nincsenek káros hatásai a szervezetre. Ritkán azonban előfordulhat hangszálödéma (ami enyhébb torokfájást jelent), és mivel félig külső behatással járó (félinvazív) vizsgálatról van szó, igen ritkán nyelőcső perforáció, a gyomor-bél traktus vérzése is előfordulhat.

Hasonló vizsgálat Mit mutat még a szívultrahang? (ECHO)

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Osikóczki Orsolya, háziorvos
Aktualizálta: Dr. Laki András, radiológus