Mellkas-CT-vizsgálat

Milyen betegségek kimutatására alkalmas a mellkas CT-vizsgálata? Mennyire megbízható módszer ezen betegségek kimutatására? Igényel-e előkészületet a vizsgálat? Hogyan zajlik? Van-e, akinél nem végezhető el a vizsgálat? Milyen időközönként kerülhet rá sor? Kell-e hozzá beutaló?

Milyen betegségek kimutatására alkalmas?

A CT a mellkason belül nagyon sokféle kórkép, elváltozás vizsgálatára alkalmas. A tüdőbetegségek közül gyulladásos folyamatok, fejlődési rendellenességek, a tüdőszövetet érintő egyéb eltérések (porártalmak, allergiás eredetű folyamatok stb.) is megállapíthatók. Nagyon fontos a szerepe a tüdőrák kimutatásában, ami CT-vel már korai stádiumban is felfedezhető, a tüdőrák környezeti terjedését is jól mutatja. A tüdőn kívül a mellkasi lágyrészek, nyirokcsomók, a mellkasfal elváltozásai is vizsgálhatók. A mellkasi nagyerek (aorta, tüdőerek, vénák) eltérései célzott vizsgálati típusokkal jól megítélhetők. Tüdőembólia gyanúja esetén a CT-angiográfia (CT-vel történő érfestés) ma már rutin vizsgálatnak számít. Tüdőrák szűrésére alacsony dózisú, célzott, kontrasztanyag nélküli vizsgálat kezd elterjedni.

Mennyire megbízható módszer a mellkas-CT ezen betegségek kimutatására?

A tüdő alapvető vizsgálata ma is a röntgenfelvétel, amit általában két egymásra merőleges irányból készítenek, azonban technikai korlátai is vannak. A röntgennél az egy irányba eső képletek, elváltozások egy árnyékba vetülnek össze (szummáció). A rekesz, a szív, a nagy erek és a csontok árnyékai is zavarhatják a képet. Mindezek a CT során nem jelentkeznek, ezért sokkal érzékenyebb a röntgenvizsgálatnál. CT-vel már néhány mm-es eltérések, így kis méretű gócok, vagy a kis erekben fellépő embóliák is ábrázolhatók. A tüdő sokféle gyulladásos betegsége egymástól is gyakran elkülöníthető, így pontosabb vélemény adható. Érzékeny többek között a tbc-s elváltozások, a mellkasi folyadékgyülemek és a légmell megállapítására is. A mellkasi nyirokcsomók megítélésére is sokkal hatékonyabb, mint a röntgen. A tüdőből vett szövettani mintavétel (biopszia) vezérlésére is kiválóan alkalmas.

Igényel-e előkészületet a vizsgálat?

A mellkasi CT-vizsgálat az esetek jelentős részében intravénás kontrasztanyag adásával történik. Ennek előfeltétele, hogy a kontrasztanyag adásának ne legyenek ellenjavallatai (ilyen pl. a vesefunkció jelentős romlása, ismert kontrasztanyag-allergia). A cukorbetegség kezelésére alkalmazott gyógyszerek egy részében lévő metformin az intravénás kontrasztanyaggal együtt káros anyagcsere-folyamatokat indíthat el, ezért általában ezen gyógyszerek felfüggesztését kérik a vizsgálat előtt és utána. Friss vesefunkciós laborvizsgálati lelet is szükséges. Más gyógyszerek szedését is befolyásolhatja a CT-vizsgálatra való felkészülés. A vizsgálat előtt írásos tájékoztatót adnak, és a betegnek beleegyező nyilatkozatot kell aláírnia, amelynek része a kontrasztanyag beadásához adott hozzájárulás is. Kivételt képeznek az életveszéllyel járó állapotok, melyekben a kezelőorvos és a radiológus közösen dönthet a kontrasztanyagról.

Amennyiben a mellkasról készültek korábban CT- vagy más vizsgálatok, azok leleteit és felvételeit is vigye magával, amennyiben birtokában vannak, és adja át a vizsgáló személyzetnek az összehasonlítás céljára.

Hogyan zajlik a vizsgálat?

A beteg a CT-asztalra fekszik. A vizsgálat általában háton fekve történik, a beteg a karjait a feje fölé emeli. Kontrasztanyag adása előtt a kar vénájába infúziós kanült (branült) helyeznek. A vizsgálat során az asztal egy vaskos gyűrűbe csúszik be, abban készülnek a felvételek. A felvételek alatt az asszisztens mély belégzésre szólítja fel a beteget. Kontrasztanyag beadása előtt és azt követően készülhetnek sorozatok. A mai modern berendezések egy légvétellel az egész mellkas CT-vizsgálatát másodpercek alatt elvégzik, így általában nem megterhelő a vizsgálat. Egyes esetekben hason fekvő helyzetben, vagy kilégzésben is készülhetnek felvételek. Az asszisztens a beteget végig figyelemmel kíséri, a vezérlőpult mellől látja és hallja is őt. A kontrasztanyag beadása melegségérzéssel jár, bármilyen egyéb panasz esetén azonnal szólni kell a vizsgálatot végző asszisztensnek.

Kontrasztanyagos vizsgálat után az ambuláns betegnek kb. 20-30 percig a vizsgáló részlegen kell maradni. A radiológus a továbbiakban kiértékeli a vizsgálatot, a lelet átvételéről a személyzet ad felvilágosítást.

Van-e, akinél nem végezhető el a vizsgálat?

Az intravénás kontrasztanyag adásával kapcsolatban vannak korlátozások, melyeket részben a fentiekben is említettünk (rossz veseműködés, kontrasztanyag-allergia, metformin szedése), továbbá ilyen többek között a pajzsmirigy-túlműködés. Kisgyermekek vizsgálata a sugárterhelés miatt csak alapos indokkal végezhető, bizonyos életkor alatt altatásra is szükség van. Terhesség alatt csak nagyon súlyos, életveszélyes állapotban végeznek CT-vizsgálatot, lehetőség szerint inkább MR készül. Ritkán előfordulhat, hogy a beteg állapota nehezíti a vizsgálatot, pl. ha erős légszomj vagy más rendellenesség miatt nem tud laposan feküdni, ennek megoldása egyéni megítélést igényel. A szoptatás nem ellenjavallata a vizsgálatnak, de a vizsgálat után a szoptatás kihagyását javasolhatják.

Milyen időközönként kerülhet sor mellkas-CT-vizsgálatra? Kell-e hozzá beutaló?

Minden sugárterheléssel járó vizsgálat alapos indokkal végzendő el, mindig mérlegelve, hogy a várható haszon nagyobb legyen, mint az esetleges rizikó. Az egyes vizsgálatok kockázata csekély, de az élet során a kapott sugárterhelés összeadódik, az időkülönbségnek ebben gyakorlatilag nincs szerepe. Egy vizsgálat ismétlése, kontrollja mindig az adott esetre vonatkozik, ezt a kezelőorvos határozza meg.

A társadalombiztosítás által fedezett vizsgálatokhoz államilag finanszírozott szakrendelés szakorvosának beutalója szükséges (a háziorvos nem adhat CT-re beutalót). Nem biztosított, vagy a vizsgálatot saját magának fizetni kívánó beteg számára számos helyen végeznek térítéses vizsgálatot, ehhez szabályos beutaló nem szükséges, de írásbeli orvosi javaslat hasznos, illetve a kontrasztanyagos vizsgálatokhoz általában elvárás is.

Forrás: WEBBeteg
Orvos szakértőnk: Dr. Laki András, radiológus