Tüdőnk egészsége: röntgen, CT vagy MR?

Gyakran hallhatunk a tüdőszűrés kötelező jellegének megszüntetéséről, kevesebben tudják azonban, hogy nem a tüdőszűrés során alkalmazott mellkasröntgen az egyetlen lehetséges képalkotó eljárás a tüdő betegségeinek felderítésében. A tüdő vizsgálata többféle módszerrel történhet, melyek segíthetnek a tüdőt érintő betegségek felismerésében, elkülönítésében vagy követésében.

A mellkasröntgen és előnyei

A mellkasröntgen a mellkast érintő betegségek tisztázása során általában az első választandó képalkotó diagnosztikus módszer. Mellkas-röntgenfelvételeken látható a tüdő, a gátorüreg (mediastinum), a szív, a nagyerek, a bordák és a rekeszizom árnyéka, illetve bizonyos eltéréseik is. A röntgenkészülékek alacsony dózisú ionizáló sugárzással működnek, így a szervezetet érő sugárzás kis mértékű, a vizsgálat biztonságos módszernek tekinthető.

Mellkasröntgent leggyakrabban tüdőgyulladás gyanúja esetén végeznek. A megjelenő foltárnyék tájékoztató jelleggel utalhat a tüdőgyulladás eredetére, illetve megmutatja a gyulladás kiterjedését. Röntgen segítségével követni lehet a folyamatot, tudnunk kell azonban, hogy a kezdődő tüdőgyulladás az első 1-2 napban gyakran nem látható a röntgenfelvételen, vagyis a kép „késik” a klinikai tünetekhez képest. A tüdőgümőkór (tbc) diagnózisához is alapvető vizsgálat a mellkas röntgen. Sok évvel ezelőtt ennek a betegségnek a korai felismerése céljából jött létre a tüdőszűrés.

A hagyományos tüdőszűréshez hozzátartozik, hogy a szűrőállomásokon használt ernyőképek mérete és felbontóképessége kisebb, mint a diagnosztikában használt nagy formátumú felvételek, akár hagyományos filmes, akár digitális rendszerekről van szó.

A mellkasröntgen korlátai

A tüdő egy része nehezen vizsgálható röntgennel, mert a rávetülő anatómiai képletek (például a rekeszizom, a szív, a nagyerek) nehezítik a megítélést. A bordák mögötti területek, a tüdőcsúcs, illetve a mellkasbemenet gyakran rejtve maradnak a hagyományos röntgenfilmen.

A sugár áthaladása közben az egy irányba eső képletek egy árnyékká vetülnek össze (szummáció), ami a korlátozza a megítélésüket. Ez az oka annak is, hogy az egy centiméternél kisebb eltérések sokszor nem határozhatók meg biztonsággal.

A tüdőszűrés a tüdődaganatok szűrésére nem elég hatékony eljárás, számos elváltozást nem lehet időben felismerni a segítségével (amikor a röntgenfelvételen megjelenik a kóros elváltozás, rendszerint már hosszabb ideje fennálló, kiterjedtebb folyamatról van szó). Ennek ellenére napjainkban a tüdőrákos elváltozások nagy részét - elsősorban más vizsgálatok elterjedésének a hiánya miatt - még tüdőszűrő- vagy más okból készült mellkasi röntgenvizsgálat kapcsán fedezik fel.

Mellkas CT

A mellkas CT (komputer tomográfia) vizsgálatára rendszerint akkor kerül sor, ha a röntgenfelvételen valamilyen elváltozás volt látható. CT-vel ugyanis jobban ábrázolódik a tüdő szerkezete, rendkívül részletgazdag képet kapunk a tüdő állapotáról, a tüdőben lévő esetleges elváltozásokról. A röntgenvizsgálattal biztonsággal nem megítélhető, „rejtettebb” területek is vizsgálhatók. A tüdő CT vizsgálatát bizonyos javallatok esetén (pl. tüdőrák szűrése az arra fokozott kockázatú személyeknél, vagy a diffúz tüdőbetegségek megállapítása) sok helyen már jelentősen csökkentett sugárdózissal – low-dose technikával – végzik.

Másrészről a mellkas CT vizsgálata alapvető fontosságú az úgynevezett diffúz, vagy intersticiális tüdőbetegségek, a tüdő kötőszövetes vázának megbetegedései kimutatásában és elkülönítő diagnosztikájában is. A magas felbontású, vékony szeletes CT vizsgálattal apró gócokat, kötőszövet-felszaporodást (tüdőfibrózist) és egyéb jeleket keresnek.

A CT a daganatok diagnózisában, illetve stádium meghatározásához elengedhetetlen vizsgálat. A hagyományos röntgenvizsgálattal szemben sokkal pontosabb, érzékenyebb módszer, a tüdő rosszindulatú daganatai például 95%-nál is nagyobb biztonsággal ismerhetők fel a mellkas CT segítségével.

A CT észlelési mérettartománya jóval tágabb, az egy centiméternél kisebb, néhány milliméter nagyságú elváltozások is felismerhetők, a korai stádiumban felismert tüdődaganat (vagy áttét) túlélése pedig lényegesen jobb, mintha késői stádiumban ismerték volna fel.

MR (mágneses magrezonancia)

Az MR csak korlátozottan alkalmazható a mellkasi szervek vizsgálata során. A mellkasfal, a gátorüreg, a szív és a nagyerek elváltozásairól ad információt, a tüdőszövet azonban a levegőtartalom miatt az MR-en gyakorlatilag nem ábrázolódik, és a kisebb gócok sem különíthetők el.

Daganatos betegségek elkülönítésében és stádiumba sorolásában speciális esetekben hasznos lehet, általános esetben azonban a CT a megfelelőbb vizsgálati eljárás. Nagy előnye, hogy a gátorüreg elváltozásait (például daganatok, tüdőembólia) akár kontrasztanyag alkalmazása nélkül is képes vizsgálni, ami előnyös lehet terhesség vagy kontrasztanyag allergia esetén, és mindenképpen hasznos alternatíva, ha a beteg a jódos (CT-) kontrasztanyagra allergiás.

WEBBeteg összeállítás
Lektorálta: Dr. Laki András, radiológus