Mennyire káros az ismételt röntgensugárzás?

A röntgensugárzás bármilyen formáját gondosan ellenőrizni kell, illetve úgy szabályozni, hogy a beteg a legkisebb kockázattal járó expozíciónak legyen kitéve. Annak ellenére, hogy az orvosok rendkívül óvatosak, mikor a beteg sugárzásnak való kitettségéről van szó, fontos szem előtt tartani, valójában mennyire alacsony a kockázat, különösen, ha a sugárzás más formáival hasonlítjuk össze.

Minden emberi lény ki van téve valamiféle folyamatos, természetes sugárzásnak, ami ott van a környezetünkben, sugárzik a földből, illetve az űrből jövő kozmikus sugárzás is ide tartozik. Sőt, még az élelmiszerek is sugároznak!

A világ számos pontján radon gáz szivárog a földből, ami beépül az otthonokba. Szakértők szerint a minket ért természetes sugárzás felét a radon gáz teszi ki.

Hogyan hasonlítható össze a röntgensugárzás a sugárzás más formáival?

Mint bármilyen más eljárás esetében is, a röntgensugárzás is biztonságosnak tekinthető, amíg megfelelően alkalmazzák azt. A radiológusok a kívánt eredmény érdekében a lehető legkisebb mennyiségű szükséges sugárzást használják. Amennyiben klinikailag indokolt, a legkisebb kockázattal járó megfelelően indokolt képalkotó vizsgálatot kell elvégezni. A kis mennyiségű sugárzásnak való kitettséggel járó kockázatot mindig felül kell, hogy múlják a beteg számára ezzel járó előnyök!

A röntgengép csak akkor bocsát ki sugárzást, ha be van kapcsolva, és ez csak akkor történik meg, mikor képet készít. A gép mindig csak nagyon rövid ideig van bekapcsolva.

A röntgensugárzás dózisa több ezerszer kisebb, mint ami ahhoz szükséges, hogy megégesse a bőrt, vagy betegséget okozzon. Még annak kockázata is elenyésző, hogy rákot okozzon.

A szükséges dózis mértéke attól függ, miről kell képet adni. Egy mellkasröntgen például olyan dózisú sugárzással jár, mint aminek néhány nap alatt, normális háttérsugárzás formájában vagyunk kitéve.

Sugárzási kockázat összehasonlítás

• mellkasröntgen = 2.4 nap természetes háttérsugárzás
• koponya röntgen = 12 nap természetes háttérsugárzás
• ágyéki gerinc röntgen = 182 nap természetes háttérsugárzás
• intravénás urogram = 1 év természetes háttérsugárzás
• felső gasztrointesztinális vizsgálat = 2 év természetes háttérsugárzás
• Irrigoszkópia = 2.7 év természetes háttérsugárzás
• koponya CT = 243 nap természetes háttérsugárzás
• hasi CT = 2.7 év természetes háttérsugárzás

A magzat sokkal érzékenyebb a röntgensugárzásra, mint egy csecsemő, kisgyermek vagy felnőtt, ezért mindig mondja el orvosának, ha fennáll a terhesség lehetősége!

Röntgensugarakat használó képalkotó eljárások

Röntgenvizsgálat – A tipikus röntgen, mely a legtöbbünk számára ismert. Törött csontjainkat, a mellkast és a fogainkat vizsgálják vele legtöbbször. A röntgensugarakat a test célzott részére irányítják, amely a vizsgált terület képét mutatja meg, melyhez kis mennyiségű sugárzásra van szükség.

Röntgen-átvilágítás (fluoroszkópia) – Ezt az eljárást, mely során a röntgensugár a páciens testén megy keresztül, a radiológus pedig mozgóképet lát a monitoron, szűrésként is emlegetik. A vizsgálat során, melyet videóra rögzítenek, bármikor lehet pillanatképet készíteni. Ezt használják például a báriumos nyelés- és gyomor-bél vizsgálatok esetén, amikor a beteg báriumos italt nyel le, ami aztán a röntgenképen megjelenik, és az egész folyamat nyomon követhető. Noha a fluoroszkópia során magasabb sugárdózist alkalmaznak, ez még mindig biztonságos mennyiségű!

CT (Komputertomográfiás vizsgálat) – A CT egy kifinomultabb röntgentechnika. A beteg egy asztalon fekszik, majd egy nagy, fánkszerű eszközbe tolják. Legyező alakú röntgensugarak haladnak át a vizsgált testrészen, melyet detektorok fognak fel. Az érzékelők és a kibocsátott sugarak is forognak a beteg körül, az általuk alkotott kép pedig egy monitoron jelenik meg. A beteget a gépen belül lassan mozgatják, hogy a vizsgált testrész különböző részeiről készüljön kép. A sugárzási dózis pedig olyan magas, vagy magasabb, mint a röntgen-átvilágítás esetén.

Egyéb, sugárzással járó eljárások

Nukleáris medicinai vagy izotópos eljárások – Ebben az esetben nem röntgengépet használnak, hanem egy radioaktív anyagot (izotópot), amit a beteg vénájába fecskendeznek. Néha ezt a betegnek be kell lélegeznie vagy le kell nyelnie. Az anyag egy adott szervben vagy szövetben felgyűlve gamma sugarakat bocsát ki, mely viselkedésében nagyon hasonlít a röntgensugárra. Egy speciális kialakítású kamera érzékeli a gamma sugarakat, amik elhagyják a testet, és képet készít mindenről, ami a betegen belül történik. A sugárzás szintje néhány napon belül jelentéktelenre csökken. A sugárzási dózis összességében körülbelül ugyanannyi, vagy kevesebb, mint a fluoroszkópia esetén.

MRI (mágneses rezonancia) és ultrahang – Ezek az eljárások sem röntgensugarakat sem gammasugarakat nem használnak. Az ultrahangnak vagy az MRI során használt erős mágneses mezőknek semmiféle káros hatásáról nem számoltak be. Eme eljárások nem váltják ki a röntgensugarat vagy gamma sugarakat használó eljárásokat, mivel bizonyos esetekben azok jobbak. Az MRI költséges és nem mindenhol elérhető, valamint nem használható olyan embereknél, akiknek a testébe fémet ültettek be.

Az orvosok számos okból kifolyólag használják az orvosi képalkotó eljárásokat. A fő cél az, hogy az eljárás előnyei messze felülmúlják az azzal járó enyhe kockázatokat. Az orvosi képalkotó eljárások rengeteg életet mentettek meg, és segítik az orvosokat, hogy pontos diagnózist állítsanak fel a megfelelő és hatékony kezelés érdekében.

Tovább Mennyire veszélyes a reptéri egész testes átvilágítás?

Forrás: WEBBeteg
Cs. K., fordító; medicalnewstoday
Lektorálta: Dr. Laki András, radiológus, Dr. Osikóczki Orsolya, háziorvos