Hypodensitás - mit jelent?

A radiológiai vizsgálatok után gyakran fordul elő, hogy a betegek a leletet megkapják, de a kezelőorvossal csak későbbi időpontban tudnak találkozni. Emiatt gyakran merül fel az igényük, hogy az idegen szavakat, kifejezéseket tartalmazó lelet értelmét addig is valahogy megtudják, és emiatt sokan az internethez fordulnak segítségért.

Felmérésünk szerint a portálunkon egyik legyakrabban keresett radiológiai szakkifejezés a hypodensitás.

Mit jelent a hypodensitás szó?

A denzitás szó sűrűséget jelent, ami a fizikában, technikában többféle fogalmat takar. A sűrűség az egységnyi térfogat tömegét is jelenti, ami az anyag elemi összetételének, valamint szerkezetének a függvénye. A radiológiában a denzitás a röntgensugárzás elnyelődésének mértékét jelenti, ami szintén a kémiai elemek rendszámától hatványozottan függ. Kifejezetten sugárelnyelőek a kalciumtartalmú képletek (csontok, meszesedések) és a fémek; a leginkább sugáráteresztő a levegő, ennél jobban elnyelő a zsír, majd a víz és egyéb híg, továbbá a sűrűbb folyadékok, a hasi szervek, izmok, majd a friss vérzés következnek.

A hypodensitás (hypodenzitás) azt fejezi ki, hogy az adott terület a szerv többi, szabályos részéhez képest kevésbé nyeli el a sugarat, vagyis CT-felvételen sötétebb a környezeténél. (Ezzel szemben a hyperdensitás a környezeténél jobban sugárelnyelő, a CT-felvételeken világosabb területet jelenti.) A két véglet a fekete (levegő) és a fehér (tömör csont, fém), közöttük a szürke árnyalatait láthatjuk.

Mi jelenthet a hypodensitás a felvételeken?

A hypodensitás (és hyperdensitás) valamilyen eltérést, elváltozást jelent. Ezek eredetéről általános megállapításokat tenni nem lehet, mivel az adott szerv betegségeinek ismerete, az elváltozás alakja, belső szerkezete, kontrasztanyagos CT-vizsgálat esetén az elváltozás kontrasztanyag-halmozása és még számos egyéb tényező befolyásolja a véleményalkotást.

Egy ilyen ismertetőnek nem is lehet a célja, hogy eligazítást adjon a hypodenzitás mögött álló lehetséges elváltozásokról, már csak azért sem, mert egymástól alapvetően eltérő folyamatok írhatók le a kifejezéssel.

Senkinek sem javasoljuk, hogy saját vagy hozzátartozója leletét az alábbiak alapján próbálja értelmezni, portálunk erre vonatkozóan semmilyen felelősséget nem vállal.

Hypodensitásra jellemző példák, a teljesség igénye nélkül:

• az agyban heveny vagy régi vérellátási zavar, ödéma (vizenyő), régi vérzés maradványa
• az agyban és számos hasi, kismedencei szervben gyulladásos folyamat, tályog, ciszta, daganat,
• főleg a májban helyi zsírfelszaporodás,
• kontrasztanyagot a környezeténél kevésbé halmozó elváltozás, stb.

A csontok és a tüdő esetén is használják a hypodensitás kifejezést?

Csontokban ugyan gyakran fordul elő alacsonyabb sugárelnyelésű képlet, de ezekre a CT-leletekben inkább a felritkulás, lyticus ("oldódó", tudniilik a mésztartalmat elvesztő) góc vagy terület kifejezés használatos a hypodensitás helyett.

A tüdőbetegségek leírásánál sem szokás használni a kifejezést, mivel a tüdő levegőtartalma miatt az elváltozások többsége magasabb sugárelnyelésű, de még a fokozott légtartalommal járó elváltozásokra (pl. emphysema /”tüdőtágulás”/, bulla /hólyag/, pneumothorax /légmell/ stb.) sem alkalmazott.

Röntgenvizsgálatok

Elvileg röntgenfelvételeknél is alkalmazható lenne a hypodensitás szó, de erre ritkán kerül sor, pl. a mellkasban a transzparenciafokozódás vagy magának az elváltozásnak a neve (pl. bulla) szerepel, csontoknál a CT-nél is említett lyticus góc, felritkulás kifejezések fordulnak elő a leletekben.

Hyperdensitás, isodensitás

Hyperdensitás (vagyis a környezetnél fokozotabb sugárelnyelődés) esetén is többféle folyamat jöhet szóba, amit sokszor csak az adott eset klinikuma és a felvételek alapján lehet elkülöníteni. Példaként a friss vérzés, meszesedés, kövesség, egyes daganatfajták említhetők.

Létezik olyan eset is, hogy a kóros elváltozás sugárelnyelése nem tér el a környezetétől, ezeket írjuk le isodens képletként. Leginkább akkor válnak láthatóvá, ha kontrasztanyag adása után másként halmoznak.

Ultrahang- és MR-vizsgálatok

Ezek a vizsgálatok nem a sugárelnyelődés alapján alkotnak képet, ezért a leletezésben nem szokás a hypodensitást és más hasonló kifejezéseket használni.

Az eltérések az ultrahang leírásban echomentes, echoszegény, isoechogén, echodús vagy echodenz képletként szerepelnek, attól függően, hogy egyáltalán nem, kevésbé, ugyanúgy, jobban vagy teljesen verik-e vissza az ultrahangnyalábot. (Az „echo” előtag hosszú ó-val is írható).

Az MR a rádiófrekvenciás elektromágneses hullámokkal gerjesztett hidrogénatomok (protonok) által kibocsátott, ugyanilyen hullámok jeleit használja fel a képalkotáshoz, ezért az eltéréseket a jelerősség különbsége, megváltozása alapján ítéljük meg (jelmentes, jelszegény/hypointenz/, jelgazdag/hyperintenz/, illetve a jelzavar fordul elő leginkább).

Az ezek mögött álló folyamatok szintén igen sokfélék, számos technikai és biológiai tényezőtől függenek, önmagukban nem magyarázhatók meg.

Összefoglalás

Egy-egy szakkifejezés sokféle jelentést hordozhat, ami mindig az adott esetben ítélhető meg. A lelet jelentőségét - a radiológus összefoglaló véleményét alapul véve és sok esetben a felvételek áttekintése mellett - a kezelőorvos tudja megállapítani. Így minden radiológiai vizsgálat után javasolt a találkozás a vizsgálatot kérő orvossal, kezelőorvossal.

Forrás: WEBBeteg
Orvos szakértőnk: Dr. Laki András, radiológus