Kontrasztanyagos hasi ultrahangvizsgálat
megjelent:
Milyen betegségek, panaszok esetében lehet szükség kontrasztanyagos hasi ultrahangvizsgálatra? Milyen kontrasztanyagot használnak hozzá? Hogyan történik maga a vizsgálat? Hogyan kell rá felkészülni, és utána van-e valami fontos tudnivaló? Van-e ellenjavallata ennek a vizsgálatnak?
| Mit nevezünk kontrasztanyagnak? |
| Kontrasztanyagnak nevezzük azokat, a képalkotó vizsgálati eljárások során felhasznált anyagokat, amelyek megváltoztatják egy emberi szövet, szerv, elváltozás fizikai tulajdonságait. A kontrasztanyagot a szervezetbe bejuttatva egyes képletek, elváltozások a környezetüktől jobban elkülöníthetők és így jobban vizsgálhatók. Az ultrahang esetén a kontrasztanyag a hangvisszaverődés mértékét fokozza, ami a képen a fényesség felerősödésével jár. |
A kontrasztanyagos ultrahangvizsgálat angol neve (Contrast Enhanced Ultrasound) alapján találkozhatunk az alábbi rövidítéssel is: CEUS.
Milyen betegségek, panaszok esetében lehet szükség kontrasztanyagos hasi ultrahangvizsgálatra?
A kontrasztanyagos hasi ultrahangvizsgálat számos területen adhat fontos információkat. Leggyakrabban a máj gócos elváltozásainak, daganatainak kimutatására és azok jellegének megállapítására használatos, de segíthet többek között más szervekben is (epehólyag, vesék, lép stb.) daganat és más elváltozások elkülönítésére, a máj és vesék ereinek, továbbá tompa hasi sérülések vizsgálatára, gyermekeknél a húgyhólyagból a vesék felé történő vizeletvisszafolyás (reflux) megítélésére, stb. A méh üregébe juttatott kontrasztanyaggal a petevezetékek átjárhatósága vizsgálható.
Milyen kontrasztanyagot használnak ehhez a vizsgálathoz?
A vizsgálathoz ma leginkább alkalmazott kontrasztanyag mikroszkopikus (a vörösvértesteknél kisebb) kén-hexafluorid gázbuborékokat tartalmaz, melyek membránja az ultrahang hatására rezgésbe jön, így a hang visszaverődése jelentősen fokozódik. Ez a hangfelerősödés mutatja a véráramlás eloszlását, ami valós időben követhető. A vizsgálathoz kizárólag speciális szoftverrel ellátott ultrahang-berendezések alkalmasak, ami a kontrasztanyag ára mellett korlátozza a széles körű elterjedését, de Magyarországon számos helyen így is elérhető. A hagyományos ultrahangtechnika ugyanis szétpukkasztja a buborékokat, így azok a vizsgálatra alkalmatlanná válnak.
Hogyan történik maga a vizsgálat?
Más (ultrahang, CT) vizsgálat után készül egy bizonyos szerv, elváltozás pontosabb megítélésére. A kontrasztanyagot intravénásan adják be, ezt követően folyamatosan, több percen keresztül figyelik a kontrasztanyag megjelenését és eloszlását a vizsgált szervben, képletben.
Hogyan kell rá felkészülni, és utána van-e valami fontos tudnivaló?
A hasi ultrahangvizsgálatokkal megegyezően éhgyomorral kell menni a vizsgálatra. A vizsgáló orvos áttekinti az előzményeket, különös tekintettel a szív- és érrendszer, illetve tüdő állapotára. A beteg egy írásbeli tájékoztatót is kap, majd szintén írásban nyilatkozik, hogy a vizsgálatba beleegyezik. Mellékhatások (pl. fejfájás, szédülés, furcsa szájíz, forróságérzet), illetve allergiás reakciók nagyon ritkán fordulnak elő.
Van-e ellenjavallata a vizsgálatnak?
Az ultrahangos kontrasztanyag alkalmazásának ellenjavallatai közé főleg súlyos szív- és érrendszeri betegségek, rendellenességek tartoznak, például közelmúltbeli szívizominfarktus vagy koszorúéren történt beavatkozás, jobb-bal shunttel (szívüregek közötti rendellenes közlekedéssel) járó szívrendellenességek, súlyos, beállíthatatlan magas vérnyomás, a tüdőartériák kifejezett nyomásemelkedése, súlyos légzési elégtelenség.
Terhességben nem javasolt az alkalmazása. Nem ismeretes, hogy a kontrasztanyag átjut-e az anyatejbe, ezért szoptatás alatt is kerülendő.
Milyen időközönként ismételhető ez a vizsgálat?
Erre vonatkozóan nincsen korlátozás, de technikai okokat leszámítva, ritkán lehet szükség ugyanazon vizsgálat ismétlésére. A kontrasztanyag-buborékok a légzéssel néhány óra alatt kiürülnek a szervezetből.
Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Laki András, radiológus
