A HRCT-vizsgálat

A CT-vizsgálatok kérőlapjain vagy a leletekben bizonyos esetekben találkozhatunk a HRCT kifejezéssel, ami a CT (komputertomográfiás) vizsgálatok egyik típusára utal. A HR az angol High Resolution kifejezés rövidítése, ami nagy felbontásút jelent.

A CT-vizsgálatokról általánosságban korábbi cikkünben olvashat ide kattintva. Annyit érdemes itt is kiemelni, hogy a CT-berendezés a vizsgálóasztalra lefektetett páciens testére merőlegesen végzi a képalkotást. A CT röntgensugárzással és a sugárzást érzékelő detektorsorral működik, a mérési adatokból gyors számítógép hozza létre a felvételeket (1. és 2. kép).

1. kép: Egy mellkas-CT-vizsgálat megtervezése. A vonalak az egyes szeletek síkját jelentik

2. kép: Néhány szelet egy mellkas-CT felvételsorozatából

Rövid elvi és történeti áttekintés

A régi CT berendezések korában

A CT elterjedésének első évtizedeiben a berendezések lassúsága miatt a vizsgálati szeletek a maiaknál vastagabbak voltak, így a mellkasban is legtöbbször 10 mm vastagságú keresztmetszeti felvételek készültek. A vastag szeleteken az apró vagy vékony elváltozások nem, vagy csak rosszul ábrázolódtak, ezért fejlesztették ki a nagy felbontású módszert. A HRCT-vizsgálattal mindössze 1-2 mm vastag szeleteket készítettek, majd matematikai eljárások segítségével fokozták az élességet, kontrasztosságot.

A teljes mellkas leképezése sem időben, sem a sugárterhelés miatt nem volt kivitelezhető, ezért a vékony szeletek csak 10-20 mm-enként készültek. A levegőtartalom és lágyrészek közötti nagy sugárelnyelődési különbségek így is jól elkülönültek, de az apró gócok, kötegek sokszor nem kerültek a felvételekre.

Ma, a modern berendezések korában

Az ezredforduló óta kifejlesztett több- majd sokszeletes (pontosabban: sokdetektoros) CT-berendezésekben a kilépő sugárnyaláb és az azt érzékelő detektorsor is jóval szélesebb, így egy csőfordulat alatt nagyobb, tömbösített adathalmaz keletkezik. Ezekből a számítógép az igényeknek megfelelően többféle, köztük vékony szeletvastagságot is képes rekonstruálni. Ma már 64–128–256 szeletnyi régió is leképezhető egy csőfordulat alatt, így másodpercek alatt az egész tüdőről vékony szeleteket lehet készíteni. Nem marad ki terület, minden kis részlet szerepelni fog a képeken. További előny, hogy nagy felbontással más síkú rekonstrukciókat és három dimenziós hatású felvételeket is elő lehet állítani.

A sugárterhelés csökkentésének lehetősége

A modern CT-berendezések elterjedésével egyre nagyobb szerepet kapnak a csökkentett dózissal végzett vizsgálati módszerek, ezt angol szakkifejezéssel low-dose CT-nek nevezik. A csökkentett sugárdózissal ugyan romlik a felvételek minősége, de van néhány terület a szervezetben, ahol a HR-technika révén mégis diagnosztikai értékű vizsgálatok készülhetnek, az egyik ilyen éppen a tüdő.

Mikor alkalmazzák, milyen elváltozások, betegségek kimutatására alkalmas a HRCT-vizsgálat?

Az előzőekben már szerepelt, hogy a HRCT egyik legfontosabb alkalmazási területe a tüdő kórfolyamatainak felismerése, ezenbelül is az úgynevezett intersticiális tüdőbetegségek diagnosztikája. Az intersticium a tüdő léghólyagocskái közötti kötőszövetes részt jelenti, amelynek az elváltozásai a tüdőben különálló vagy nagyobb összefüggő területeket érinthetnek, és kimutatásukhoz, elemzésükhöz a vékony, nagy felbontású szeletek elengedhetetlenek. A sokféle eredetű és megjelenésű kórfolyamatokat itt nincs mód részletesen ismertetni, de az okok közül megemlíthetőek:

• örökletes (genetikai) okok
• környezeti tényezők (ezenbelül főként a dohányzás és a foglalkozási szervetlen és szerves porártalmak)
• autoimmun folyamatok számos formája
• sarcoidosis
• allergiás eredetű betegségek
• egyes gyógyszerek mellékhatásai
• mellkasi terápiás besugárzás
• fertőző betegségek (jellemzően a vírusfertőzések, pl. a COVID-19, de egyes gombás fertőzések is)
• Az esetek egy jelentős részében nem lehet meghatározott okhoz kötni a folyamatot, ilyenkor az ismeretlen eredetű hegesedés (idiopathiás tüdőfibrosis) diagnózisát állítják fel.

Az intersticiális tüdőbetegségek kezdetben tejüvegszerű halvány árnyékoltságot okozhatnak (angolul ground glass opacity, amit itthon is szoktak a CT-leletekben GGO rövidítéssel említeni) (3. kép), továbbá kialakulhatnak az ereket is elfedő beszűrtségek (consolidatio), vagy köteges, vonalas képletek, illetve kisebb-nagyobb gócok (nodulusok) is megjelenhetnek. A betegségek késői szakaszában a hegesedés (fibrosis) dominál, a tüdőszerkezet torzul, a tüdőlebenykék határainak megvastagodása következhet be, az egyes léghólyagocskák falának pusztulásával ciszták keletkeznek, vagy ezek kombinációjaként úgynevezett „lépesméz rajzolat” (honeycombing) is kialakulhat, ami már visszafordíthatatlan folyamat (4. kép). A hegesedés a hörgők falára hatva hörgőtágulatot okozhat. A köznyelvben „tüdőtágulás”-ként ismert emphysema különböző formái is elkülöníthetőek a HRCT segítségével.

A klinikai tünetek között a kezdetben csak terhelésre, majd nyugalomban is megjelenő nehézlégzés, továbbá száraz köhögés, valamint fáradtságérzés a legjellemzőbb, de mellkasi diszkomfort, fájdalom is megjelenhet, késői tünet az ujjak végének megvastagodása, a köröm domborúvá válása (úgynevezett dobverőujj, óraüvegköröm) lehet.

3. kép: COVID-19 fertőzésben szenvedő beteg felvétele: A képen a kóros területek tejüvegszerű halvány árnyékoltságként ábrázolódnak

4. kép: Ismeretlen eredetű tüdőhegesedés (fibrosis) HRCT-képe: A tüdőben számtalan vonalas elváltozás jelzi a hegesedés kiterjedését

Más szervek HRCT-vizsgálata

A HRCT-vizsgálat olyan szerveknél játszik még szerepet, ahol maguk a struktúrák, valamint a betegségek is apró részletekben jelennek meg, és a sugárelnyelődés is igen széles határok között váltakozik. A közép- és belső fül, valamint az orrmelléküregek esetén a csont és levegő találkozására ez a jellemző és emiatt a vékony CT-szeleteken jól kirajzolódnak a kisebb folyadékgyülemek, lágyrész-megvastagodások is.

Hogyan kell rá felkészülni? Hogyan zajlik HRCT-vizsgálat?

Mint más CT-vizsgálat előtt, a kezelőorvostól kapott beutalóval kell időpontot kérni a CT adminisztrációnál. Önköltséges (fizetős) vizsgálat esetén beutaló nem szükséges, de egy klinikai összefoglalás, iránydiagnózist tartalmazó orvosi javaslat ilyenkor is hasznos lehet.

A HRCT-vizsgálat natív, azaz intravénás kontrasztanyag nélkül végzett vizsgálat, így sem éhgyomor, sem előzetes laborlelet nem szükséges. A tüdőfolyamatok pontosabb megítélése céljából két vagy három sorozat is készül, így jellemzően háton fekve belégzés és kilégzés után, egyes esetekben hason fekvésben is készül felvétel. A kilégzés utáni sorozaton a tüdőben kórosan bent maradt levegőtartalmat vizsgálják (air trapping, levegőcsapda jelenség). Hason fekvő felvételre azért lehet szükség, hogy elkülönítsék a háti oldalon a nyomásviszonyok miatt átmenetileg ábrázolódó eltéréseket a valódi elváltozásoktól.

A vizsgálatot beállító, felvételeket készítő CT-asszisztensnek (CT-operátornak) a légvételre vonatkozó utasításait pontosan be kell tartani. A gyors CT-berendezésekkel másodpercek alatt elkészül a teljes mellkast leképező sorozat, így az általában nem jelent nagy megterhelést a légzőszerveknek.
A vizsgálat után a lelet elkészültének, átvételének rendjéről a helyszínen adnak tájékoztatást.

Van-e esetleg, amire figyelni kell utána?

A HRCT-vizsgálat után nincs olyan körülmény, amire a betegnek figyelnie kellene, ebben különbözik az intravénás kontrasztanyag adásával is járó teljes mellkas-CT-től. Abban az esetben, ha a felvételeken olyan eltérés látszik, vagy gyanítható, amelynek a pontosabb megítéléséhez kontrasztanyag adása is szükséges, az általában egy másik alkalommal, a beteg vesefunkciós leletének ismeretében és éhgyomor mellett történik.

Van-e, akinél nem végezhető el a vizsgálat?

A sugárterhelésre tekintettel várandós nők vizsgálata alapvetően ellenjavallt, csak igen indokolt esetben, a kezelőorvos és a radiológus egyetértése alapján végezhető el a sugárvédelmi előírások szigorú betartása mellett.

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Laki András, radiológus