MR-angiográfia

Hogyan zajlik az MR-angiográfia? Mit mutat ki a vizsgálat? Hogyan kell rá felkészülni? Mire kell figyelni utána? Van-e, akinél nem végezhető el? Cikkünkben az MR-angiográfiával kapcsolatos tudnivalókat gyűjtöttük össze.

Az angiográfia (latinos helyesírással angiographia) a szervezetben lévő erek, azaz az artériák és a vénák kiemelt ábrázolását lehetővé tevő képalkotó módszerek összefoglaló neve. A vénás angiográfia másik használatos neve a flebográfia (phlebographia) vagy venográfia. Az angiográfia kifejezés a latinba átvett görög angeion (ami többek között eret is jelent) és a graphein (írni, rajzolni) összetételéből ered. Az angiográfia, másképpen „érfestés” hosszú évtizedekig csak közvetlenül, azaz a megjelenítendő érrendszerbe, artériákba vagy vénákba tűn vagy katéteren át befecskendezett kontrasztanyaggal történő vizsgálatot jelentett. A katéteres technikának ma is megmaradt a szerepe, de már digitális képalkotással együtt alkalmazzák, ez a DSA, illetve a műtéti jellegű, katéteres beavatkozások (intervenciók) alapját képezi.

A CT- és MR-berendezések fejlődésével a XX. század utolsó évtizedeiben jelentek meg és tökéletesedtek azok a technikák, melyek által közvetett módon, a perifériás (általában könyökhajlati) vénákba beadott kontrasztanyaggal is ábrázolható az érrendszer, ami egyszerűbb és kíméletesebb, mint a erek közvetlen megszúrása és ma már sok esetben kiváltja az invazív diagnosztikai módszereket. Az MR-rel készült érvizsgálatok egy részénél kontrasztanyagra sincs szükség. Az MR-angiográfiák kiegészíthetnek egy általános vizsgálatot, de önállóan is elvégezhetők.

Az MR-angiográfiával kapcsolatos tudnivalók alapvetően ugyanazok, mint a nem erekre célzott vizsgálatok esetében, így itt csak a legfontosabbakra térünk ki. Az MR-vizsgálatról részletesebben ide kattintva olvashat.

Az MR-angiográfia típusai

Kontrasztanyag nélküli MR-angiográfiák

Az MR képalkotás fizikai tulajdonságaiból ered, hogy kontrasztanyag beadása nélkül is mód van jó minőségű érvizsgálatokra.

A bonyolult fizikai elveket itt nem részletezzük, de röviden felsoroljuk a fontosabb típusokat:

• A leggyakoribb ilyen vizsgálat a TOF (Time of Flight) angiográfia, amit főleg a koponyán belüli, továbbá a nyaki artériák megjelenítésére használnak. Alapelve a végletekig leegyszerűsítve: az áramló vérben a mérési síkba belépő hidrogénatomok (protonok) jele erősebb lesz, mint az előkezelt környezetüké.
• A fáziskontraszt (PC) angiográfia során a keringés iránya is meghatározható, ugyanakkor lassabb a mérés, ezt elsősorban a koponyán belüli vénák vizsgálatára alkalmazzák.
• Vannak EKG-val vezérelt technikák, melyek segítségével az artériák pulzációjából származó mozgási műtermékek kiküszöbölhetőek.
• A Black Blood („fekete vér”) típusú képalkotás többek között a főverőér (aorta) és ágainak vizsgálatára alkalmas, valamint szívvizsgálatok is készülnek ezzel a technikával. Ezekre a módszerekre jellemző, hogy az áramlás az erekben a többi módszerrel ellentétben nem világosabban (fehéren), hanem jelmentesen, vagyis feketén jelenik meg.

Kontrasztanyagos MR-angiográfia

Intravénásan adott gadolínium-tartalmú kontrasztanyaggal készülnek. Alkalmazhatóak a nyaki és koponyán belüli, továbbá a mellkasi, hasi és a végtagi artériák vizsgálatára is. A kontrasztanyagot a CT-hez hasonlóan az asszisztens által vezérelt injektor adagolja, de az adott kontrasztanyag mennyisége jóval kevesebb, mint a CT esetén. A kontrasztanyag beadása közben a páciens melegségérzést tapasztalhat. Bármilyen más panasz megjelenése esetén azt azonnal jelezze a személyzetnek. Minden olyan esetben alternatív vizsgálat lehet, amikor CT nem végezhető, vagy nem javasolt (pl. CT-kontrasztanyag-allergia, gyermekek, vesefunkció-károsodás bizonyos stádiuma stb.).

Kép: Agyi MR-angiográfia intravénásan adott kontrasztanyaggal. A felvétel a koponyán belüli artériák hálózatát ábrázolja.

Meddig tart maga a vizsgálat?

Valamennyi MR technikára igaz, hogy számottevően hosszabb idő alatt készülnek el a sorozatok, mint a CT-vizsgálat esetében. Maga az angiográfiás rész hossza is változó, lehet 10-20 perc is, amihez még hozzátevődik a vizsgálat többi része – így a teljes méréssorozat a berendezés és az alkalmazott technika függvényében 30-60 perc is lehet. Ez alatt a betegnek mozdulatlanul kell maradnia. A vizsgálat felvételeit számítógép rögzíti. A képszeletekből 3 dimenziós hatású felvételeket is lehet készíteni.

A sorozatok elkészülése után a radiológus megleletezi a vizsgálatot.

Hogyan zajlik a vizsgálat?

A kikérdezés, felvilágosítás és a vizsgálatba való írásos beleegyezés után a beteg vénájába behelyezik a vénás kanült, majd az MR-berendezés asztalára fekszik. A vizsgálandó testtájékra felhelyezik a rádiófrekvenciás hullámokat kibocsátó és regisztráló tekercset. Az MR-asszisztensek (radiográfusok, MR-operátorok) megtervezik és elindítják a vizsgálatot. A beteg a zárt vizsgáló berendezésben is folyamatosan megfigyelés alatt áll, továbbá egy kis pumpát adnak a kezébe, melynek megnyomásával problémája esetén tud jelezni a személyzetnek.

Mit mutat ki az MR-angiográfia?

Az MR-angiográfiák alkalmazási területe a CT-angiográfiáéhoz hasonló, így érszűkületek, érelzáródások (trombózis, embólia), értágulatok (aneurizmák), érbelhártya-szakadás (dissectio), valamint fejlődési rendellenességek kimutatására lehet végezni. Az egyes régiók és az alkalmazott technika függvényében változó a pontosságuk, alkalmazási lehetőségeik. Az érszűkületek százalékos mértékének megállapításában a pontosságuk általában elmarad a CT-vizsgálattal elérhetőtől.

Hogyan kell rá felkészülni?

Az MR-vizsgálatok előtt szükséges ismereteket és a felkészülés módját a Diagnosztikai módszerek: az MR című cikkünkben részletesebben is kifejtettük. Itt csak a legfontosabb tudnivalókat foglaljuk össze. A beteg felvilágosítása után írásbeli beleegyezését kérik a vizsgálatba és a kontrasztanyag adásába is.

Minden fémtartalmú anyagról be kell számolni (idegen testek, ízületi protézisek, műtéti fémanyagok stb). Minden ruhát, amin fémből készült részek vannak, továbbá ékszereket, bankkártyákat az öltözőben kell hagyni.

Kontrasztanyagos vizsgálat előtt általában 4 órával ne egyen a beteg.

Súlyosan leromlott vesefunkciók esetén a kontrasztanyag adása nem javasolt, ezért szoktak kérni a vesefunkciókra vonatkozó (általában egy hónapnál nem régebbi) laboratóriumi leletet.

A vizsgálat alatt hosszú mozdulatlanságra és fokozott zajhatásokra kell készülni. A bezártság érzés az arra hajlamos személyeknél félelemérzést válthat ki, ezt a kezelőorvos megítélése szerint, nyugtatóval oldani lehet.

A vizsgálóágy teherbírása, vagy a berendezés belső átmérőjének a korlátai miatt súlyos mértékű elhízás is meghiúsíthatja a vizsgálatot.

Kisgyermekek vizsgálatát altatásban végzik.

Mire kell figyelni utána?

Kontrasztanyagos vizsgálatok után kb. 20 percig a vizsgálóhelyiség közelében javasolt maradni, az esetleges, de nagyon-nagyon ritka kontrasztanyag-reakciók időbeli ellátása érdekében. A vizsgálat nem jár sugárterheléssel, késői hatásokra nem kell számítani.

Kiknél nem végezhető el a vizsgálat?

Szívritmuszabályozóval (pacemakerrel) alapvetően nem szabad az MR-berendezést megközelíteni sem, kivéve az utóbbi évek során elterjedt egyes típusokat, de ezeknél is szigorú szabályok vannak a vizsgálat elvégzéséhez.

Agyi vagy belsőfül-implantátumok, agyi érkapcsok (klipek) esetén a vizsgálat nem végezhető el. A 2000 utáni műtét során behelyezett műtéti fémanyagok, protézisek általában bevihetők az MR-be. Bizonytalan esetben kérhetnek igazolást a beültetett fémanyagról. Trauma, baleset kapcsán bekerült fémes idegentestekkel nem végezhető el a vizsgálat.

Terhesség első harmadában az MR-vizsgálat relatíve ellenjavallt. A gadolíniumos kontrasztanyag a terhesség alatt kerülendő, így kontrasztanyagos angiográfiás vizsgálatokat a várandósság alatt nem végeznek el, kivéve a nagyon indokolt eseteket.

A CT-hez hasonlóan, az MR-kontrasztanyaggal szembeni igazolt túlérzékenység (allergia) esetén sem végezhető el egy ilyen típusú MR-angiográfia.

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Laki András, radiológus