A tüdőgyulladás és tünetei

A tüdőgyulladás (pneumonia) napjainkban is súlyos betegség, intenzív osztályos elhelyezést igénylő esetekben halálozási rátája eléri a 20-30 százalékot. A gyerekek, idősek és legyengült immunrendszerű betegekre különösen veszélyes, de lecsaphat az egyébként egészséges fiatal felnőttekre is.

Tüdőgyulladáshoz több különböző ok vezethet. A tüneteket nagyban befolyásolja, hogy mi okozza a gyulladást, ennek megfelelően a tüdőgyulladás tünetei mutathatnak bizonyos változatosságot, a betegséget nem mindig könnyű idejében felismerni.

A tüdőgyulladást leggyakrabban valamilyen kórokozó váltja ki, ezen belül leginkább bakteriális eredetű. Az otthon szerzett tüdőgyulladás legfontosabb kórokozói a baktériumok közül: Streptococcus pneumonia (40-60%), Haemophylus influenzae (6-10%), Mycoplasma pneumoniae (5-10%), Legionella pneumophyla (8-13%), továbbá a vírusok közül: influneza A (5-8%).

A fertőzés sokszor megfázás, influenza után szövődményként jelentkezik, de más, a szervezetet megterhelő betegség után is kialakulhat. A kórokozó ilyenkor az orrüregekben vagy a torokban lévő véladék közvetítésével, közvetlen belégzés (cseppfertőzés), a véráram útján (hematogén szórás) vagy a felső légutakból történő közvetlen átterjedéssel is átkerülhet az alsó légutakba, a tüdőbe. A tüdőgyulladás kezdődhet hirtelen, ekkor nagyfokú elesettség, láz, hidegrázás alakul ki. Kezdődhet fokozatosan is fáradtsággal, hőemelkedéssel, köhögéssel, például valamilyen légúti fertőzés folytatásaként. Később fulladás, köhögés (ha előtte nem volt), esetleg mellkasi fájdalom alakul ki.

Okozhat tüdőgyulladást más kórokozó (vírus, gomba), valamint ritkábban irritáló gáz, füst, vagy allergiát okozó por is. Időskorban az aspirációs (félrenyelés miatt kialakuló) tüdőgyulladás előfordulásával is számolni kell.

A típusos tüdőgyulladás

Sokféle baktérium okozhat tüdőgyulladást, a Streptococcus pneumoniae (Pneumococcus) az a kórokozó, amely a leggyakrabban okoz megbetegedést, úgynevezett típusos tüdőgyulladást. Bakteriális tüdőgyulladás önmagában is kialakulhat, lehet a vírusos tüdőgyulladás szövődménye, és folyhat azzal párhuzamosan is.

A tüdőgyulladás típusos tünetei:

• magas láz (akár 40°C), ami gyakran jár hidegrázással;
• köhögés és köpetürítés - változó mértékű, de általában produktív (hurutos, váladékos) köhögés, sárgás-zöldes köpet;
• szapora pulzus (akár percenként 120) és légzés (jól látható az orrcimpa mozgása),
• tüdő felett hallható durva, hóropogásra emlékeztető kóros légzési hang (crepitatio), vagy éppen az ellentétjeként csökkent légzési hang;
• nehézlégzés, légszomj - a légzési nehezítettség mértéke (dyspnoe) általában enyhe, inkább terhelésre jelentkezik;
• mellkasi fájdalom - elsősorban mellhártya érintettség esetén jelentkezik mellkasi fájdalom, ami légzésre fokozódik; gyakori tünet az összes típus esetén, de nem minden betegnél alakul ki.

A tüdőgyulladást kísérhetik a légutaktól független tünetek is, ilyen a fejfájás, a hasi fájdalom (pláne alsó lebenyi pneumonia esetén), hasmenés.

A kezdődő tüdőgyulladás gyakran megfázásra vagy influenzára hasonlít, ami szintén levertséggel, köhögéssel és lázzal indul, ezért nem biztos, hogy felmerül a betegben, hogy ezeknél súlyosabb betegsége van. Amennyiben valamilyen felső-légúti fertőzés szövődményeként alakul ki a tüdőgyulladás, akkor különösen nehéz felfigyelni a tünetekre.

Megfázás szövődményeként kialakuló tüdőgyulladásra utalhatnak:

• a megfázásos panaszok vagy influenzaszerű tünetek néhány nap elteltével sem javulnak, vagy súlyosbodnak,
• nehézlégzés, légszomj jelentkezik,
• mellkasi fájdalom alakul ki,
• a korábbi száraz köhögés produktívvá válik.

A magas kockázatú csoportba tartozók, így az idősebbek, a krónikus betegségben szenvedők és a gyenge immunrendszerű betegek enyhébb tünetekkel rendelkeznek, mint a jobb gyógyhajlamú kisebb kockázatú betegek. A tüdőgyulladásra jellemző magas láz időseknél teljesen elmaradhat.

A bakteriális tüdőgyulladás, általában az egyik oldali tüdő egy lebenyére (lobus) korlátozódik, ezt lobáris pneumóniának nevezik. Amennyiben a bakteriális tüdőgyulladás egy lebenynél nagyobb kiterjedésű, a beteg nagy veszélynek van kitéve.

A tipusos tüdőgyulladás tünetei az első hét nap során súlyosbodnak. Amikor a tünetek enyhülnek, megkezdődik a gyógyulási folyamat, ami akár tizenkét hétig is tarthat.

Fontos tudni, hogy a tünetek és a kórelőzmények alapján csak valószínűsíteni lehet a tüdőgyulladást, de biztos diagnózis csak kétirányú mellkasröntgen után adható.

Az atípusos tüdőgyulladás

A bakteriális eredetű tüdőgyulladásoknak a típusos esetek mellett létezik ún. atípusos formája is. Az atípusos tüdőgyulladás lefolyását tekintve számos ponton eltérhet a fent említettektől. Az atípusos tüdőgyulladás általában nem igényel kórházi ellátást, és a lefolyása is jóval enyhébb, ezért nevezik gyakran lábon kihordható tüdőgyulladásnak. A betegek általában kis nehézségekkel, de el tudják látni mindennapi feladataikat. Többnyire fiataloknál jelentkezik, mindenféle megelőző alapbetegség vagy kísérőbetegség nélkül.

Atípusos kórokozók (Mycoplasma pneumoniae, Chlamydia pneumoniae, Legionella pneumophylia) esetén a megjelenés lényegesen tünetszegényebb, gyakran csak egy makacs megfázásra, náthára, vírusos fertőzésre gondolunk. Ilyen esetekben inkább csak hőemelkedés vagy alacsonyabb láz (legfeljebb 38,5°C) lép fel, száraz, köpetürítés nélküli köhögés, izom- és ízületi fájdalom jelentkezik. Az atípusos tüdőgyulladás csak ritkán terjed ki a mellhártyára. Lehet, hogy a beteg nem is veszi észre, hogy tüdőgyulladása van, ugyanakkor a tünetek gyakran tartósak, krónikussá válnak.

Az atípusos tüdőgyulladás tünetei:

• krónikus száraz köhögés,
• bizonytalan izomfájdalom,
• hangsúlyos fejfájás,
• hőemelkedés,
• fülfájás és torokfájás.

A mikoplazmás pneumónia nagyon fertőző, ezért gyakori iskolás gyerekek és 40 év alatti fiatal felnőttek körében. Jól reagál a megfelelő antibiotikumokra, a folyamatos száraz köhögés azonban emellett is heteken keresztül fennállhat, és a lábadozás alatt a beteg gyengének érezheti magát. A Mycoplasma-fertőzés számos más szervünknél is okozhat betegséget.

A Chlamydia pneumoniae gyakori az iskoláskorú gyermekeknél és fiatal felnőtteknél, szintén enyhébb, de nehezen gyógyuló atípusos tünetekkel jár.

A Legionella pneumophila már súlyosabb fertőzéssel jár, kórházi kezelést is igényelhet. Leggyakrabban idősebb, dohányzó embereknél és legyengült immunrendszerűeknél fordul elő.

Bővebben Az atípusos tüdőgyulladás kórokozói, tünetei, kezelése

A vírusos tüdőgyulladás tünetei

A tüdőgyulladásos esetek jelentős részét vírusok okozzák. A főként gyermek- és időskorra jellemző vírusos tüdőgyulladást a legtöbb esetben RSV, parainfluenza, influenza A vírus és adenovírus, az utóbbi években ezeken felül koronavírus okozza.

A vírusos pneumónia influenzaszerű tünetekkel indul, ezek:

• száraz köhögés,
• fejfájás,
• hőemelkedés vagy láz,
• izomfájdalom és
• fáradtság jelentkezik.

A betegség előrehaladása során légszomj, köhögés és kis mennyiségű fehér köpet társulhat a fentiekhez.

Vírusos tüdőgyulladásban nagy a másodlagos bakteriális tüdőgyulladás kialakulásának kockázata is.

Bővebben A vírusos tüdőgyulladás tünetei és kezelése

Egyéb eredetű tüdőgyulladások tünetei

Gomba: Bizonyos gombák szintén okozhatnak tüdőgyulladást, ami szerencsére nem gyakori. A legtöbb eset nagy kockázatú egyéneknél alakul ki (krónikus légzőszervi betegség, veleszületett vagy szerzett immunhiányos állapot, rosszindulatú daganat jelenléte, daganatellenes kemoterápia, szteroidkezelés, időskor, leromlott általános állapot), ilyenkor viszont nehezen kezelhető és hosszan tart. Jellemző a gyengeség és a bő gennyes köpetürítés.

Parazita: a Pneumocystis carinii egysejtű parazita, amely nagy kockázatú egyéneken (pl. AIDS-esek, szervtranszplantáción átesett, és emiatt legyengített immunrendszerű betegek, daganatellenes kemoterápiát, szteroidot vagy más, az immunrendszert gátló gyógyszert kapó betegek) hoz létre általában jól kezelhető tüdőgyulladást. Jellemző tünet a folyamatos köhögés, láz és légszomj.

A tüdőgyulladás elkülönítése más légúti betegségektől

Számos betegség jelentkezhet a tüdőgyulladáséhoz hasonló tünetekkel, mint például a COPD (krónikus obstruktív tüdőbetegség) fellángolása, az asztma, hörgőtágulat, a tüdőrák, és a tüdőembólia is.

• A fő különbség, hogy a tüdőgyulladással szemben valamennyi felsorolt betegségnél a legtöbb esetben hiányzik a láz.
• Az asztma és COPD esetében a köhögés helyett inkább ki- vagy belégzési nehezítettség, zihálás jellemző.
• A tüdőrák és a hörgőtágulat tartós, heteken-hónapokon át húzódó köhögéssel jár, amit gyakran kísér gennyes, esetenként véres köpetürítés. Ezek a betegségek antibiotikumos kezelésre nem gyógyulnak, vagy átmeneti javulás után azonnal visszatérnek a tünetek.
• A tüdőembólia heveny mellkasi fájdalommal és nehézlégzéssel, EKG eltéréssel jár, ezzel szemben a tüdőgyulladás kialakulását erősödő tünetek jelzik.

Bővebben A tüdgyulladás kivizsgálása, diagnózisa

A tüdőgyulladás súlyossága

A tüdőgyulladás súlyossága az enyhétől az életet veszélyeztető állapotig változhat. A betegség elsősorban időseknél, krónikus betegeknél, rossz körülmények között élő csecsemőknél, kisgyerekeknél, továbbá immunrendszeri betegeknél jár magas kockázattal, de fiatal, egészséges emberek is megfertőződhetnek.

A tüdőgyulladás lefolyása még kezelés esetén is hosszú lehet, és a tünetek teljes rendeződése heteket, sőt, hónapokat vehet igénybe, a betegek negyedénél pedig megfelelő kezelés mellett is maradhat nyoma a tüdőn.

Antibiotikummal a baktérium okozta tüdőgyulladás általában jól kezelhető, az antibiotikummal szemben rezisztens törzsek, azonban fokozódó problémát jelentenek. A kórházakban szerzett tüdőgyulladás különösen veszélyes lehet, mivel ezeken a helyeken fordulnak meg a legsúlyosabb betegek, és nagyobb az esélye annak, hogy a kórokozó sokféle antibiotikummal szemben védett (multirezisztens). Emiatt, illetve mert a betegség jól kezelhető formája is életveszélyes, hangsúlyozni kell a megelőzés fontosságát.

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Zsuga Judit, klinikai farmakológus
Aktualizálta: Dr. Dunás-Varga Veronika, belgyógyász