A tüdőgyulladás kezelése

A tüdőgyulladás kezelése és annak sikeressége függ a betegség kórokozójától, a beteg korától és általános egészségi állapotától. Minden esetben, még enyébb panaszok esetén is forduljon orvoshoz tüdőgyulladás gyanúja esetén.

Tüdőgyulladás esetén mindig orvoshoz kell fordulni

Az esetek többségében a tüdőgyulladás otthon is kezelhető, azonban minden esetben fontos a háziorvos felkeresése. Erre szükség van mind a betegség súlyosságának megítéléséhez (egyes panaszok nem mindig arányosak a gyulladás súlyosságával), mind a szükséges gyógyszerek beszerzéséhez. A tüdőgyulladás kezelése típusos esetben antibiotikummal történik, amit csak orvosunk írhat fel és vény ellenében váltható ki a patikából.

A háziorvos helyett sürgősségi ellátás szükséges, akár hétvégén is, ha az alábbi tünetek valamelyike jelentkezik:

• súlyos légzési nehésség, fulladás;
• erős mellkasi fájdalom;
• tudatzavar;
• ha 65 évnél idősebb vagy valamilyen súlyos krónikus alapbetegséggel el, és magas láz vagy akár enyhébb nehézlégzés, mellkasi fájdalom alakul ki.

Kórházi elhelyezést indokolhat a tüdőgyulladás a 65 évnél idősebbek és a csecsemők esetén, ha alapbetegségként tüdőbetegséghez vagy szív-érrendszeri betegséghez társul a tüdőgyulladás, ha a beteg tünetei különösen súlyosak, vagy rossz az általános állapota. A vizsgáló orvos több tényező mérlegelésével dönthet arról, hogy javasolja-e a kórházi ápolást és megfigyelést.

A típusos bakteriális tüdőgyulladás kezelése

A bakteriális eredetű tüdőgyulladás elsősorban antibiotikummal kezelendő. A gyógyszer megválasztásában és a kezelés helyszínében a beteg veszélyeztetettségének mértéke (életkor, társuló betegségek, aktuális fertőzés súlyossága) a meghatározó:

• Otthon kezelhető, 65 évnél fiatalabb, alapbetegség nélküli betegeknél: amoxicillin/clavulansav vagy makrolid vagy doxyciclin monoterápia.
• Otthon kezelhető, alapbetegséggel rendelkező és/vagy 65 évnél idősebb betegeknél: amoxicillin/clavulansav, vagy cefuroxim, önmagában vagy kombinációban adható makroliddal vagy légúti fluorokinolonnal.
• Kórházi kezelést igénylő esetekben: általában már vénásan adott amoxicillin/clavulansav vagy cefuroxim szükséges, emellé mindig adandó makrolid vagy légúti fluorokinolon.
• Súlyos, gyakran intenzív osztályos ellátást igénylő esetekben: vénásan adott ceftriaxone vagy carbapenem vagy piperacillin/tazobaktam, emellé makrolid vagy fluorokinolon.

Ha rövid idő után jobban is érzi magát a gyógyszeres kezelés elkezdése után, mindenképpen fejezze be a teljes antibiotikus kúrát. A gyógyszer korai elhagyása a tüdőgyulladás kiújulását, illetve az adott antibiotikumra rezisztens baktériumtörzsek kialakulását eredményezheti.

A fentieken túl orvosa vény nélkül kapható készítményeket is javasolhat a láz- és a fájdalom csillapítására, illetve a köhögés enyhítésére. A nemszteroid gyulladáscsökkentők javíthatnak a tüneteken, például a hőemelkedés és a fájdalom csökkentésében, a kórokozók ellen azonban nem hatnak. Fontos, hogy köhögéscsillapítót csak az erőteljes köhögés ellen alkalmazzon, és nem szükséges annak teljes megszüntetése, mert a köhögés hozzájárul a tüdő tisztulásához.

A súlyosabb, kórházban szerzett fertőzés kezelésére többféle antibiotikum kombinációját alkalmazzák: ceftriaxone vagy levofloxacin, vagy ampicillin/sulbactam vagy ertapenem. Sokfajta antibiotikummal szemben rezisztens (multirezisztens) kórokozó esetén imipenem vagy piperacillin/tazobactam, emellé ciprofloxacin vagy aminoglicozid vagy vancomycin/linesolid (MRSA esetén) adandó.

A tüdő több lebenyét érintő kétoldali tüdőgyulladás esetén a beteg mesterséges lélegeztetésre szorulhat.

A tüdőgyulladás további formáinak kezelése

Atípusos bakteriális/mikoplazmás tüdőgyulladás - Kezelése szintén antibiotikumokkal történik (makrolidok, légúti fluorokinolonok). A tüdőgyulladást okozó baktériumok egy részére hatnak a penicillinszármazékok, az úgynevezett atípusos baktériumokra azonban nem. A biztosabb és gyorsabb hatás érdekében ezért időnként két típusú antibiotikumot is felírhat az orvos a tüdőgyulladás kezelésére. Noha a mikoplazmás pneumóniát is antibiotikumokkal kezelik, a javulás rendszerint nem gyors, a fertőzést követően huzamosabb ideig fennállhat fáradtság. Sok esetben a mikoplazmás tüdőgyulladást nem diagnosztizálják és nem kezelik.

Vírusos tüdőgyulladás - általánosságban a vírusos tüdőgyulladás kezelése az influenza kezeléséhez hasonló, azaz vitamindús diétát és pihenést jelent. Bár az antibiotikumok nem hatnak a vírusos tüdőgyulladásra, a bakteriális felülfertőződés kivédésére gyakran alkalmazzák őket.

Gomba okozta tüdőgyulladás ha a tüdőgyulladást gombafertőzés okozza, nagy valószínűséggel antifungális (gomba elleni) gyógyszert fog kapni. Ezekre több és komolyabb mellékhatás jellemző, mint az antibiotikumokra.

A tüdőgyulladás szövődményei

A 65 év alatti és súlyos alapbetegség nélkül élő betegek tüdőgyulladását az esetek többségében sikeresen tudják kezelni. Orvosa nagy valószínűséggel egy későbbi időpontra kontrollvizsgálatként mellkasröntgent és ismételt vizsgálatot irányoz elő. Ekkorra már feltehetően meggyógyul, azonban fontos erről megbizonyosodni. A tünetek megszűnése még nem feltétlenül jelenti a teljes gyógyulást, továbbá megfelelő kezelés mellett is a betegek negyedénél mutatkozhat maradvány a tüdőben.

A szívelégtelenséggel vagy valamilyen krónikus tüdőbetegséggel élők körében, vagy idősebb életkorban lehet, hogy tüdőgyulladást nehezebb meggyógyítani és valószínűbb a szövődmények kialakulása is.

Szövődmények lehetnek:

• Szepszis - Bizonyos esetekben a fertőzést okozó kórokozó behatolhat a véráramba és utána innen más szervekre is átterjedhet. Ezt vérkultúra vizsgálattal lehet kimutatni. A szepszis súlyos, életveszélyes folyamat, amely többek között keringési elégtelenséghez, akut respirációs distressz szindrómához vezet.
• Mellkasi folyadékgyülem - Néha folyadék halmozódik fel a tüdőt és a mellkasfalat borító mellhártya (pleura) között, amit mellkasi folyadékgyülemnek neveznek. A mellhártya folyadéka el is gennyesedhet (pleurális empiéma). Ilyenkor a bordák között bevezetett cső segítségével lebocsátják a folyadékot (mellkascsapolás), elhanyagolt esetben pedig műtéttel távolítják el a gennyes szövetszaporulatot.
• Tüdőfibrózis - A tüdőfibrózis a tüdőszövet olyan kóros elváltozása, amely a légzőfelület tartós csökkenésével jár. Gyakori szövődmény bakteriális tüdőgyulladás esetén.
• Tüdőtályog - Ez egy a tüdőgyulladás által érintett területen kialakuló, gennyel teli üreg. A tüdőtályogot általában antibiotikumokkal kezelik, sokszor azonban műtéti eltávolításra van szükség.

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Zsuga Judit, klinikai farmakológus
Aktualizálta: Dr. Dunás-Varga Veronika, belgyógyász