A tüdőgyulladás kivizsgálása, diagnózisa
megjelent:
A tüdőgyulladás a tünetek alapján csak valószínűsíthető, de a diagnózis felállításához más vizsgálatokra is szükség van.
Kórtörténet és fizikális vizsgálat
A tüdőgyulladás gyanúja már a kórtörténet áttekintésekor, a jellegzetes tünetek meghallgatásakor és a fizikális vizsgálat alatt felmerülhet orvosában.
Az orvosi vizsgálat során orvosa meghallgatja a tüdőket fonendoszkópja segítségével, melynek során azt figyeli, hogy levegővételkor vannak-e olyan zörejek (vagy éppen legyengült légzéshang), amelyek váladék és gyulladás jelenlétére utalnak. A további vizsgálatok elsősorban attól függnek, hogy milyen súlyos a betegség, továbbá a betegnek milyen rizikófaktorai vannak.
Mellkasröntgen
A diagnózis felállításában a kétirányú mellkasröntgen szinte mindig egyértelműen segít, nagy valószínűséggel röntgenfelvétel készülni fog a tüdőgyulladás igazolása, illetve helyének meghatározására. Ha a tünetek megjelenése után túl hamar készül a röntgen, előfordulhat, hogy eltérést nem fog mutatni, mert az első 24-48 órában még nem minden esetben jelenik meg a tipikus beszűrödés (infiltrátum).
A röntgenfelvétel a tüdőgyulladás igazolásán kívül segítséget nyújthat:
- folyamat kiterjedtségének megítélésében, ami a kórokra is utalhat (pl. lebenyi érintettség vagy gócos beszűrődés);
- felderíteni a háttérben megbújó alapbetegséget, légutakat lezáró elváltozás, ami a lezárt terület gyulladását okozza;
- kimutatható vele a mellkasi folyadék mennyisége, elhelyezkedése, vagy más szövődmények (pl. tüdőtályog);
- a későbbi kontroll felvételekkel lehetővé válik a folyamat követése, a terápia hatékonyságának megítélése.
Általános laborvizsgálatok
Előfordulhat, hogy vérvizsgálatra is szükség lesz, ami a tüdőgyulladás súlyosságának, illetve a beteg általános állapotának megítélésében segíthet. Tüdőgyulladás esetén jellemző eltérések a magas fehérvérsejtszám, gyorsult süllyedés, emelkedett CRP, továbbá procalcitonin. A súlyossági besoroláshoz fontos még az eletrolitszint és veseműködés vizsgálata is.
További lehetséges vizsgálatok
A kórokozó azonosítása általában a veszélyesebb, kórházban szerzett bakteriális fertőzés esetén fontos, ám más esetben is szükségessé válhat. Az alábbi vizsgálatok eredményeként a kezelés során lehetővé válik az egy-egy kórokozó elleni célzott antibiotikumok alkalmazása.
Haemokultúra és mellűri folyadék vizsgálata - Ez a két vizsgálati módszer kórházban kezelt betegek esetén jöhet szóba. A hemokultúrát (vérminta a benne lévő kórokozók kimutatásához) még az antibiotikus kezelés megkezdése előtt kell levenni. A tüdőgyulladást gyakran kíséri mellűri folyadékképződés, az innen nyert mintát szintén el lehet küldeni tenyésztésre, közvetlen mikroszkópos vizsgálatra, illetve végezhető belőle PCR is.
PCR vizsgálat - Az adott mintából (pl. köpet, mellűri folyadék) DNS felsokszorozással a tüdőgyulladást okozó kórokozó kimutathatóvá válik.
Köpet mintavétel és tenyésztés: A vizsgálat alapfeltétele, hogy az alsó légutakból származzon a minta. A mély légutakból bronchoaleolaris mosással (BAL) nyerhetünk mintát tüdőtükrözés/hörgőtükrözés (bronchoscopia) során.
Szerológiai vizsgálatok - Antitest kimutatásán alapul, a kórokozó meghatározását szolgáló módszer.
Közvetlen antigénkimutatáson alapuló próbák - Az antigén közvetlen kimutatására lehetőségünk van Legionella pneumophylia, Sterptococcus pneumonia és többféle vírus (influenza A és B, RSV, parainfluenza vírus) okozta fertőzés esetén.
A tüdőgyulladás súlyosságának osztályozása
Az otthon szerzett pneumonia súlyossága többféle pontrendszer alapján ítélhető meg.
PORT: A pontrendszer figyelembe veszi a beteg demográfiai adatait, társbetegségeket és az aktuális állapot jellemzőit. Az összesített pontszám a beteg halálozási valószínűségét mutatja meg százalékosan.
CURB-65: Zavartság meglétét, karbamidot, légzésszámot, vérnyomást és életkort veszi figyelembe. A pontrendszer a beteg általános állapotának súlyosságát nézi, a pontrendszer alapján eldönthető az orvos számára, hogy a tüdőgyulladásos beteg otthon vagy kórházban kezelendő.
Forrás: WEBBeteg
