Mi okozhat véres köpetet?

A véres köpet láttán mindenki megijed, és először rosszindulatú tüdődaganatra gondol, és általában azonnal felkeresi orvosát. Pedig a véres köpet hátterében számos más, nem csak tüdőbetegség állhat. Tanácsos orvoshoz fordulni, mert az ok kiderítése orvosi feladat.

Először is a vérzés forrását kell tisztázni, amelyhez szükséges egy alapos kórtörténet felállítása, fizikális vizsgálat, illetve képalkotó eszközök alkalmazása. Terápiás és diagnosztikai szempontokból is elengedhetetlen a kiváltó tényező pontos feltárása.

A véres köpet nem csak a légutakból származhat, lehet: orr-garat-, szájnyálkahártya valamilyen sérülése, fogínysorvadás, nyelőcső betegségei (nyálkahártya sérülése, nyelőcsődaganat, vénás tágulat), a gyomor betegségei (gyulladása, fekélye, daganata).

A tüdő elváltozásai a leggyakoribb okozói a vérköpésnek

A leggyakrabban a tüdő szövetét, vagy érrendszerét érintő elváltozásai állhatnak a véres köpet hátterében. A 45 év fölötti dohányos férfiak esetén a leggyakoribb ok a tüdőrák.

Bakteriális vagy vírus eredetű tüdőgyulladás, hörgőgyulladás esetén találkozhatunk véres köpettel, ritkán gomba is okozhatja (aspergilloma). Vérköpés hátterében gondolni kell tüdőembóliára is.

Baleset, esés után jelentkező vérköpés esetén a tüdőszövet roncsolódására kell gondolni. Főleg gyermekkorban jelentkező véres köpet esetén gondolni kell rá, hogy véletlenül légutakba került idegenanyag is felsértheti a hörgő nyálkahártyáját.

A vérköpés lehetséges nem tüdő eredetű okai

• Emésztőrendszer. A gyomor-bélrendszerből eredő vérzést haematemesisnek nevezzük. Ebben az esetben hányással, nagyobb mennyiségű vér ürülhet, illetve olyan kórkép állhat a hátterében, amely sürgős orvosi beavatkozást tesz szükségessé.

• Szív- és érrendszer. Gyakran állhatnak véres köpet hátterében veleszületett, vagy szerzett szív- és érrendszeri betegségek (aorta tágulat repedése, bal kamra elégtelenség, billentyűhibák). A szívbetegek jelentős része egy életen át alvadásgátló terápiában részesül, melyet szorosan kellene ellenőrizni, a megfelelő táplálkozást, illetve egyéb gyógyszerekkel való kölcsönhatást figyelembe kellene venni ahhoz, hogy a vérben ne alakuljon ki valamilyen szintű túladagolás.

• Hematológiai problémák, vérzékenység. Gyakran csak a nem megfelelően beállított, vérhígító gyógyszerek okoznak fokozott vérzékenység által véres köpetet. Ilyenkor egy apró nyálkahártya-sérülés is elég. Vannak olyan gyógyszerek, amelyek fokozzák a vérzékenységet, vagy csökkentik a trombocyták számát, mely szintén a vérzést segíti elő.

• Kóros vérzéshajlam. Ritka okok egyike lehet, de kiváltó ok nélküli, hosszantartó tünet esetén gondolni kell a kóros vérzéshajlamra is, melynek alapvető oka lehet, valamilyen érrendszeri defektus vagy alvadási folyamat egyik jelentős faktorának defektusa. (II, VII, X, IX alvadási faktorok hiánya).

• Vizsgálatok következménye. Bizonyos vizsgálómódszerek, mint hörgőtükrözés, tüdő-tűmintavétel (transthoracalis vagy transbronchialis biopsia), vagy gyomortükrözés után, vagy terápiás kezelés, mint vérrögoldás (fibrinolízis) során is jelentkezhet véres köpet.

• Autoimmun betegségek. Gyakran járnak tüdőérintettséggel is, így bizonyos esetekben véres köpet is jelentkezhet pl.: SLE, Wegener-granulomatosis, Goodpasture-szindróma, Schönlein-Henoch-purpura, antiphospholipid szindróma esetén.

A vérköpés okainak kivizsgálása, kezelése

A véres köpet nem egyértelmű tünet, számos betegség okozhatja, a szervetet számos részéről származhat. Először is a vérköpés körülményeit kell tisztázni, illetve a köpet milyenségét és mennyiségét. A vérköpés mellett az egyéb kísérő tüneteket is figyelembe kell venni ahhoz, hogy a biztos kórokot feltárjuk.

Képalkotó vizsgálatok közül először a mellkasröntgen elvégzése szükséges. Ha pontosabb eredményt akarunk, kiegészíthetjük a röntgent mellkas CT-vizsgálattal, például a tüdőembólia kizárása érdekében. Véres köpet esetén mindig szükséges diagnosztikai - illetve akár terápiás - eljárás a hörgőtükrözés, a vérzés forrásának keresésére, illetve csillapítására. A laborértékek közül informálisnak a D-dimer érték, a trombocytaszám, az INR- és a vérgázértékek számítanak.

Amennyiben a tüdőérintettség kizárható, fontos az orr-garat, illetve a nyelőcső-gyomor részletes vizsgálata. Ha a pontos vérzés forrása nem található, akkor teljes körű kardiológiai kivizsgálásra is szükség van, illetve az alvadásgátlók megfelelő határétkek közé való beállítására.

A D-dimer-érték emelkedése tüdőembóliára ad gyanút, ilyenkor elengedhetetlen vérhígító alkalmazása.

Nagy mennyiségű vérköpés esetén a legjobb a fél ülő vagy oldalfekvő helyzet, az oxigénadás és folyadékpótlás, ha kell vérkészítmény, nyugtató adása. Ha bizonyosan a tüdőből származik a vérzés, akkor meg lehet kísérelni a hörgőtükrözéssel történő vérzéscsillapítást is. Kisebb vérzést gyógyszeresen is lehet csillapítani.

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Lajtos Melinda, tüdőgyógyász