A tüdőembólia és tünetei

A tüdőembólia a tüdőartária vagy valamely ágának hirtelen kialakuló elzáródása. Leggyakrabban az érrendszer más részén felszakadt vérrög (trombus) okozza, amely a vérárammal a tüdőbe jutva érelzáródást okoz. Hátterében leggyakrabban a mélyvénás trombózis áll.

A tüdőembólia tünetei

A tüdőembólia (pulmonális embólia) súlyossági fokozata mindig attól függ, hogy milyen keresztmetszetű tüdőartéria záródik el, így a beteg által tapasztalt tünetek igen tág határok között mozoghatnak. Amennyiben nagyobb ér záródik el, úgy a tüdő jelentős része vérellátás nélkül marad, ebben az esetben a tüdőembólia súlyos panaszokkal járó, halálos kimenetelű is lehet. Amennyiben kisebb trombus kerül a tüdő ereibe és egy kisebb ér záródik el, a panaszok is enyhék, sokan nem is ismerik fel és nem fordulnak vele orvoshoz. Az esetek csak közel egyharmadában sikerül időben diagnosztizálni.

A klinikai tünetek tüdőembólia esetén:

• erős, szúró jellegű mellkasi fájdalom, mely levegővétel vagy köhögés során fokozódik;
• légszomj: nehézlégzés, szapora légzés, zihálás;
• köhögés, gyakran véres köpet;
• szapora szívverés (tachycardia);
• cianózis: a bőr kékes elszíneződése az oxigénhiány miatt;
• lábdagadás, amennyiben mélyvénás trombózis idézte elő
• verejtékezés, hidegrázás, halálfélelem;
• szédülés, ájulás.

A főtörzs artéria elzáródása esetén a tünetek hirtelen kezdődnek és elég erőteljesek. Mivel a tüdő két külön keringéssel rendelkezik, a szövetelhalással járó elzáródás (tüdőinfaktus) és a halálos kimenetelű embólia ritkább. Ha mégis mindkét főtörzs artéria egyszerre záródik el, az azonnali halálhoz vezet. A tüdőembólia magas halálozási aránnyal járó, katasztrofális állapot, gyanúja esetén a beteg azonnal mentővel kórházba szállítandó.

Ha közepes átmérőjű tüdőér záródik el, akkor a tünetek kevésbé súlyosak és lassabban alakulnak ki: helyi szúró fájdalom, nehézlégzés, köhögés, véres köpet, gyengeség, fáradtság, láz. A panaszok jellemzően nem egyszerre lépnek fel, láz akár napok múlva is kialakulhat.

Ha a kiságakat zárja el a trombus, akkor mikroembolizációról beszélünk. Ez kialakulhat akár többször is, ismételten, több apró eret érintve egymás után. A tünetek ebben az esetben nem lesznek annyira jellegzetesek, de bizonytalan és hosszan tartó tompa mellkasi fájdalom, heves szívverés, fulladásos panasz, száraz köhögés, szédüléses roham, vagy pedig ismeretlen eredetű láz esetén gondolni kell rá. Ebben az esetben is jellemző, hogy a tünetek nem egyszerre jelentkeznek, a láz akár napokkal később alakul ki.

A tüdőembólia okai

A tüdőembólia leggyakoribb oka a vénás rendszerben elszabadult vérrög (thrombus) a véráramlattal együtt keringve (embolus) más szervekbe jut, és a tüdőartériába jutva annak hirtelen elzáródását okozza. A thrombus leggyakrabban a tüdőartériákban okozhat embóliát, de alapvetően azonos folyamat eredményeként más szervek artériáiban (agy, szív, végtagok) is kialakulhat.

Ritkábban zsír, légbuborék, idegen szövet is okozhat embóliát. Előfordulhat, hogy csonttöréskor a velőüregből kiszabaduló zsírcsepp akad fenn az érben. Daganatos megbetegedésben szenvedőknél a tumor termelhet olyan anyagokat, melyek a vér alvadékonyságát fokozzák, elősegítve ezáltal a vérrögök kialakulását. Súlyos bakteriális fertőzésben a vérkeringéssel áramló baktériumok szintén okozhatnak elzáródást.

A mélyvénás trombózis és a tüdőembólia kapcsolata

A tüdőembólia szorosan összefügg a mélyvénás trombózissal (vénás tromboembólia), ami leggyakrabban a lábakban (a lábszárban vagy a combban), ritkábban a hasi szervekben alakul ki. A mélyvénás trombózis és a tüdőembólia súlyossága, veszélyessége azonban nincs szoros kapcsolatban egymással.

• Mélyvénás trombózist követően a tüdőembólia lehet azonnali, de napokkal vagy hetekkel később is kialakulhat.
• Enyhe panaszokkal járó, fel nem ismert mélyvénás trombózis is okozhat súlyos tüdőembóliát, mivel az embólia veszélyessége attól függ, hogy mely artériában alakul ki elzáródás.

Mindez megnehezíti a probléma felismerését, mivel sok esetben a tüdőembólia váratlanul jelentkezik és a korábban trombózist szenvedő beteg nem kapja meg a megfelelő kezelést. A tüdőembólia időben történő felismerését és megelőzést segíti, ha már a mélyvénás trombózist észleljük és orvoshoz fordulunk. A mélyvénás trombózisra utaló tünet az alsó végtag álláskor és járáskor jelentkező fájdalma, a boka és a lábszár dagadása (ödémája), az érintett terület meleg tapintata.

Bővebben A mélyvénás trombózis tünetei és okai

A tüdőembólia kockázati tényezői

Tüdőembóliára fokozottan hajlamosak azok a személyek, akiknek nagy a kockázatuk a trombózis, köztük a mélyvénás trombózis kialakulására. Ez lehet bármi, ami a vér alvadékonységénak fokozódásával, a vénás keringés pangásával jár, vagy az érfal károsodásához vezet.

Különösen veszélyeztetettek:

• akiknek ismert trombózisa van,

• akik a közelmúltban műtéten estek át,

• akik sokáig mozdulatlanul fekszenek,

• akik daganatos betegségben szenvednek,

• akik nőihormon-tartalmú gyógyszert (pl. fogamzásgátló tablettát) szednek,

• akik dohányoznak,

• akiknek a családjában már fordult elő trombózis vagy embólia.

A tüdőembólia kivizsgálása

A klinikai kép és a beteg panaszai alapján egyes esetekben könnyen fel is állítható a tüdőembólia diagnózisa. Sokszor nem ilyen egyszerű a helyzet, de ha a panaszok alapján tüdőembóliára gondolunk, fontos a pontos diagnosztizálás. Ennek része az elzáródás helyének megtalálása, illetve az embóliaforrás keresése. Az utóbbira azért van szükség, hogy a még súlyosabb szövődményeket megelőzzük, ugyanis a trombus felszakadása és újabb elzáródások kialakulása is lehetséges.

Kivizsgálás során laboratóriumi vizsgálatokra (vérvizsgálat) és képalkotó eljárásokra lehet szükség.

A laborértékek között a D-dimer (véralvadék hasítási termék) emelkedése utalhat mélyvénás trombózisra, tüdőembóliára is, de azonban a normális értéke sem zárja ki ezeket a betegségeket. A vérgáz legtöbbször az oxigénhiányt mutatja.

Az EKG elkészítésével a tüneteiben gyakran hasonló szívinfarktust lehet kizárni.

A tüdő ereinek a vizsgálatára a mellkasi CT angiográfia alkalmas, ennek a képalkotó eljárásnak a segítségével lehetséges az elzárt érszakasz felderítése.

Az embóliaforrás keresésére a mélyvénás Doppler vizsgálatot használjuk, ennek segítségével lehet meghatározni a trombus kiindulási pontját.

Angol nyelvű videó - A videó a képre kattintva tekinthető meg

A tüdőembólia kezelése

Elsősegély

Tüdőembólia gyanúja esetén fontos az azonnali mentőhívás, még bizonytalan tünetek vagy enyhébb lefolyás esetén is. Közvetlenül az akut eseményt követően nagy az újbóli embólia kialakulásának veszélye a szervezet véralvadási rendszerének működési zavara miatt.

A beteget óvatosan, kevés mozgatással, fél ülő helyzetben kórházba kell szállítani. Izommunka hatására az embóliaforrásként szereplő, laza vérrögből ugyanis újabb darab szakadhat le, ami az érpálya egyéb helyein is elzáródást, újabb tüdőembóliát okozhat.

Fontos a beteg nyugtatása, a megfelelő oxigénellátás és a fájdalomcsillapítás.

Kórházi ellátás

A tüdőembólia elsődleges kezelési módszere a véralvadásgátló (antikoaguláns) terápia. Az elsődleges gyógyszercsoport a heparin. Ennek előnye, hogy hatását gyorsan kifejti, ugyanakkor a vérzékenység fokozódása miatt csak kórházi osztályon alkalmazható. A vér "hígításával" kezdetben az elzárt tüdőartéria véráramlásának életmentő helyreállítása, az elzáródást okozó és a még keringő vérrögök feloldása a cél, hosszú távon pedig az újabb vérrögök kialakulásának megelőzésére irányul a kezelés.

Fekvésre rövid ideig van szükség, a kezelés megkezdése után a normál vérkeringés fenntartására előnyös hatású a fokozatosan egyre több mozgás.

Kezelés hosszabb távon

A heparin adását követően kb. 1 hét után át lehet térni a tablettás vérhígító (véralvadásgátló) készítmény alkalmazására, amelyet még legalább 6 hónapig kell alkalmazni, és azután is csak fokozatosan lehet elhagyni. A kezelés alatt rendszeresen kell ellenőrizni a terápia hatékonyságát (a vér "sűrűségét") jelző laborértéket, az INR értéket. Amennyiben a vér nem elég híg, vagy túlságosan híg, kezelőorvosa módosíthat a véralvadásgátló gyógyszer adagján.

A tüdőembólia kórjóslatát illetve az újbóli előfordulását a tüdőembólia súlyossági fokozata, a diagnózis és a kezelés megkezdésének időpontja, az alapbetegség és a beteg életkora határozza meg. A szakorvos által megfelelően beállított és a beteg által ez alapján alkalmazott vérhígító kezelés a kiújulás veszélyét akár 80-90%-kal csökkentheti.

Hogyan előzhető meg az újbóli embólia?

A tüdőembólia megelőzésének egyik alapja a vénás pangás csökkentése, annak érdekében, hogy a tüdőembóliát megelőző mélyvénás trombózis kialakulásának esélyét csökkentsük. Ez több módon is elősegíthető.

Visszér esetén segíthet a gumiharisnya, kompressziós harisnya, amely a kitágult ereknél gátolja a keringés lelassulását.

Nagyon fontos keringésjavító módszer a mozgás. A hosszú ideig tartó ülés megnöveli a tüdőembólia veszélyét, ezért mindig szánjon időt egy kis mozgásra, sétára, lábak mozgatására. Ez különösen fontos irodai munka közben vagy hosszabb utazások alkalmzával. Ha tartósan ágyban fekvő a beteg, akkor is segít a láb masszírozása, gyakori mozgatása.

Egyes esetekben fontos a véralvadásgátló alkalmazása a tüdőembólia megelőzésére. Műtétek után, pitvarfibrilláció esetén, tumoros betegeknél gyakran megelőzésképpen bőr alatti injekcióban heparint adnak. Bizonyos alapbetegségek esetén tartósan véralvadásgátló kezelésben kell részesíteni a beteget. Ilyen betegség az antifoszfolipid szindróma, és a thrombophilia (Leiden-mutáció).

Bővebben Hogyan előzze meg a mélyvénás trombózist?

Forrás: WEBBeteg
Szerző: Dr. Lajtos Melinda, tüdőgyógyász