Mit mutat meg és hogyan zajlik a légzésfunkciós vizsgálat?
frissítve:
A tüdő funkciójának egyik kiváló és egyszerű vizsgálómódszere a légzésfunkciós vizsgálat, melynek segítségével kimutatható a tüdőszövet károsodása, illetve képes a tüdő-szív működést is nézni, így alkalmazható bizonyos műtéteknél az esetleges kockázatok becslésére.
A vizsgálati eszköz a spirometer, lehet zárt vagy félig, illetve teljesen nyílt rendszerű.
A spirometer a be- és kilélegzett levegő térfogatát és áramlási sebességét képes mérni. Az eredményekből következtetni lehet a tüdő aktuális funkciójára, a hörgők esetleges szűkületére, a légző izmok állapotára.
Ez is érdekelheti A COPD tünetei
Hogyan történik a légzésfunkciós vizsgálat?
A zárt rendszerű spirometer esetén, a beteg ugyanabba a harangba be- és kilélegzi a levegőt. Fontos, hogy a beteg pontosan kövesse az asszisztens utasításait.
Először is a harangot úgy kell a szájba venni, hogy az ajkak jól rázáródjanak, mellette levegő ne szökjön ki, az orra pedig csipeszt helyeznek.
Az asszisztensek a vizsgálat előtt röviden tájékoztatják a betegeket a feladatokról, majd folyamatosan segítik a pontos kivitelezésben.
A vizsgálatot számos dolog befolyásolhatja, így három mérés legjobb eredményét veszik figyelembe, melyet standardizálnak.
Az így kapott értéket pedig egy referenciaértékhez hasonlítják, mely kortól, nemtől és testmagasságtól függ.
A légzésfunkciós vizsgálat és a szükséges adatok |
| Először a beteg adatainak (név, nem, születési idő, testmagasság és testsúly) rögzítése történik egy számítógépes rendszerben, melynek segítségével a mérést követően a standardizálás történik. |
A nyílt rendszerű készülékeket testpletizmográfoknak nevezik. Ekkor a vizsgálat egy 500-1000 literes kabinban történik, amely lehet nyomás- vagy térfogatstabil.
A kabinos formánál is hasonlóan az előzőekhez az asszisztens utasításait kell követni.
A vizsgálat tökéletes elvégzéséhez fontos a beteg együttműködése, ezért gyermekek és idős betegek esetén sokszor igen nehéz a kapott eredmények reális állapotának feltérképezése.
A légzésfunkciós vizsgálat során meghatározható statikus paraméterekről röviden
Az ember nyugalmi körülmények között egy-egy légvételkor fél liter levegőt cserél percenként kb. 14-16 alkalommal, így ezek szorzatából a légzési perctérfogatot kapjuk. Nyugalmi vizsgálat során a vitálkapacitást (VC) mérjük.
| Hogyan működik a tüdő? |
| Belélegzés során a levegő a légcsövön, majd két főhörgőn keresztül a tüdőbe áramlik. A tüdőben ezek tovább osztódnak egy fa ágaihoz hasonlóan, hörgőket (bronchusok) és hörgőcskéket (bronchiolusok) hozva létre. A hörgőcskék végén találhatók a tüdőléghólyagok (alveolusok). A léghólyagoknak nagyon vékony a fala, melyben számos pici ér (kapilláris) található. |
A vitálkapacitás nem más, mint néhány nyugodt légvételt követően maximális kilégzés és maximális belégzés közötti térfogat különbség, amely egészségeseknél 3-5 liter.
A vitálkapacitás magában foglalja a kilégzési tartalékot (ERV), mely a nyugalmi kilégzés végén még akaratlagosan kilélegezhető kb. 0,5-1 liter levegő, és a belégzési tartalékot (IRV), amely pedig a nyugalmi belégzést követően még maximálisan belélegezhető 2-3,5 liter levegő.
A funkcionális tartalék kapacitás (FRC) az a levegőmennyiség, mely nyugalmi kilégzéskor a tüdőben található. A maximális kilégzést követően visszamaradó levegőmennyiség a tüdőben kb. 1,5-2 liter, ezt nevezzük residualis volumennek (RV).
A légzésfunkciós vizsgálat során meghatározható dinamikus paraméterekről
A dinamikus paramétereket erőltetett kilégzés vagy belégzés alatt mérjük adott időegység alatt. Erőltetett kilégzési vitálkapacitás (FVC) gáztérfogatát úgy kapjuk, hogy teljes, mély belégzés után maximális erővel és mélyen fújjuk ki a levegőt.
Ennek a manővernek az első másodpercére eső térfogatát nézi az erőltetett kilégzési másodperc-térfogat (FEV1).
Ezzel az értékkel az obstruktív légzészavar (hörgőszűkület) mutatható ki.
Az erőltetett belégzési másodperc-térfogatot (FIV1) úgy kapjuk, hogy teljes kilégzést követően erőltetett belégzés történik.
Ezzel az eredménnyel légző izmok állapotára lehet következtetni. A Tiffeneau-index (FEV1/ VC %) a legérzékenyebb paramétere a légúti szűkületnek, melynek értéke egészséges felnőtt esetén 80 százalék felett van, illetve korral csökken.
Még tudnak áramlás- térfogat viszonyokat, illetve légúti áramlási ellenállást is mérni.
Tovább A tüdőgyulladás tünetei
Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Lajtos Melinda, tüdőgyógyász
