A mellhártyagyulladás tünetei és kezelése

A mellhártyagyulladás lehet önálló betegség vagy más betegségek következményeként is kialakulhat. Cikkünkben összefoglaljuk, milyen típusai, okai és tünetei vannak, illetve hogy hogyan történik a kezelése.

A mellhártya (pleura) két savóshártyából, a fali és a zsigeri mellhártyából áll. A tüdőt és a mellkasfalat borítják, köztük igen kis mennyiségű folyadék van. Szerepük összetett: elsődleges, hogy tapadásukkal és a két lemez közti negatív nyomás hatására a mellkasfal tágulását és összehúzódását közvetítsék a tüdőállománynak, továbbá mechanikus és immunológiai védelmet biztosítsanak a tüdőnek.

A mellhártyának lehet önálló, csakis a lemezeket érintő betegsége, vagy olyan is, ami más szervek betegségeinek következményeként jelenhet meg.

A mellhártyagyulladás típusai és okaik

A mellhártya megbetegedései közül a leggyakoribb a mellhártyagyulladás (pleuritis), amely gyakran jár együtt tüdőgyulladással.

A mellhártya gyulladása lehet úgynevezett „száraz pleuritis”, amikor a mellhártyalemezek között nem szaporodik fel a folyadék. Ez a gyulladás lehet bakteriális vagy vírusos, traumás eredetű egyaránt, de autoimmun betegség jeleként is előfordul. Száraz mellhártyagyulladás lehet a gyulladás elején vagy éppenséggel a végén, mikor a termelt folyadék még nem olyan nagy, hogy a lemezek eltávolodjanak egymástól, és a fibrines lepedék, ami fedi a lemezek felületét, érdes, a két mellhártyalemez egymáshoz dörzsölődve fájdalmat okoz. A folyamat gyógyulásakor is észlelhetjük a leírtakat, mikor a gyulladás csökken és visszahúzódik.

Nagyon gyakran a mellhártya lemezei közti folyadék felszaporodásával jár a betegség ("nedves pleuritis"). Ez akár több liter is lehet, ami a tüdőt összenyomva nehézlégzést, fulladást okoz.

A mellhártyagyulladás tünetei

A mellhártya megbetegedéseinek tünetei eléggé specifikusan jelennek meg. Gyulladás, közvetlen nyomás hatására a mellhártyában fájdalom jelentkezhet, ami a be- és kilégzéssel szinkronban érezhető. E tünet önmagában csak annyit jelez, hogy a fájdalom – feltehetően – a mellhártyából származik, azonban annak eredetét nem árulja el.

A mellhártyagyulladás tünete a fájdalmon és nehézlégzésen kívül lehet a láz és az, hogy az egyik oldalon fekve a fulladás és fájdalom mérséklődik. Általában az érintett mellhártya oldalán fekvés enyhíti a nehézlégzést, mivel az a mellkasfél kevésbé tér ki légzéskor. Ha a beteg erre az oldalára fordul, akkor a másik, egészséges tüdő jobban kitér, és működése hatékonyabbá válik.

Gyakran más betegségeket kísér

Gyakori a mellhártyagyulladás tüdőgyulladásban, tuberkulózisban, de kísérhet tüdőembóliát, autoimmun betegséget vagy éppen akut hasnyálmirigy-gyulladást, májbetegséget is. Tüdődaganat esetén szintén gyakran érintett lehet a mellhártya, ilyenkor gyakori mellkascsapolást kell végezni, míg a folyadéktermelés csökken és a felszívódás fokozódik.

A mellhártyagyulladás diagnózisa

A beteg fizikális vizsgálatán kívül a mellkasröntgen, laborvizsgálat, egyéb betegségek áttekintése szükséges. A mellkasi folyadék lebocsájtása során bakteriológiai, citológiai vizsgálat végzése adhatja meg a pontos diagnózist.

A mellhártyagyulladás kezelése

A beteg számára fontos az ágynyugalom, láz- és fájdalomcsillapítás, bakteriális eredet esetén antibiotikum-, vírusfertőzés esetén szteroidterápia. Amennyiben nagymennyiségű folyadék szaporodott fel és légzési nehézséget okoz, a folyamat gyógyulásáig akár többszöri mellkaspunkció (a folyadék leszívása) is szükséges lehet. Ha egyéb (daganat, embólia, szív-, máj-, vesebetegség stb.) van a háttérben, természetesen annak a megfelelő terápiája elengedhetetlen.

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Brugós László, tüdőgyógyász szakorvos, Dr. Reinhardt István
Aktualizálta: Dr. Hangonyi Csilla, tüdőgyógyász, allergológus