Hodgkin-limfóma - Egy jó eséllyel gyógyítható daganat

Az úgynevezett Hodgkin-limfóma a nyirokrendszer olyan rosszindulatú daganatos burjánzása, melynek megjelenését összefüggésbe hozzák az Ebstein-Barr-vírus (EBV) fertőzéssel. Kezelése napjainkban egyre eredményesebb, jelenleg a legsikeresebben kezelhető hematológiai tumoros megbetegedések közé tartozik.

A limfómák ezen csoportja igen gyakori, a rosszindulatú limfómák közel 50 százalékát teszi ki. A férfiakat gyakrabban érinti a megbetegedés, főleg a 20-40 éves korosztályt.

A Hodgkin-limfóma bizonyos jellegzetességei alapján jól elkülöníthető a többi limfómától. Nagyon jellemző a betegségre az úgynevezett Reed-Sternberg-féle óriássejtek jelenléte a kórosan elváltozott nyirokszövetekben.

Korai stádiumban a betegség még lokalizált (általában a nyak területén kezdődik), idővel a véráram és a nyirokerek útján terjed, generalizálttá válik és nyirokcsomón kívüli szerveket is érint, mint a csontvelő és a máj. Több altípusa létezik, ezek előfordulási gyakorisága is változó és a gyógyulási esélyeik, kimenetelük is eltérőek.

A Hodgkin-limfóma tünetei

A betegség során az immunrendszer funkciója lecsökken, az érintetteknek fokozott a hajlamuk különböző fertőző megbetegedésekre (gomba, tbc, herpes zoster).

A Hodgkin-limfóma fő tünetei a fájdalmatlan nyirokcsomó-duzzanat (nyaki, hónalji, ágyéki, hasi, mellkasi), (régen megfigyelt csak alkalmanként előforduló jellegzetesség, hogy az egyébként fájdalmatlan nyirokcsomó-megnagyobbodás alkoholfogyasztást követően fájdalmassá válik), fáradékonyság, teljesítőképesség-csökkenés, viszketés, máj- és lépduzzanat. Előfordulhat csont-, tüdő-, vese- és idegrendszeri érintettség, vérszegénység is. A betegség során vissza-visszatérő 38 fok feletti láz, éjszakai izzadás, a testsúly több mint 10 százalékos csökkenése (B-tünetek) is gyakran fellépnek.

A diagnózis felállításához a beteg vizsgálatán túl mellkasröntgen, hasi ultrahang, nyaki, mellkas-, hasi CT, laborvizsgálat, szükség esetén csontvelő-mintavétel, illetve a kezdeti kiterjedés és aktivitás megítélésére PET-CT-vizsgálat elvégzésére szükség van. A megnagyobbodott nyirokcsomóból való mintavétel és a minta mikroszkópos vizsgálata a kezelés megtervezése szempontjából is alkalmanként szükséges lehet.

Kezelés és prognózis

A daganat stádiumától függően a terápia elsősorban kemoterápia, új típusú, pl. monoklonálisantitest-kezelés, ritkábban, lokalizált esetben az érintett terület sugárkezeléséből, kombinált kezelések alkalmazásából áll. Bizonyos esetekben őssejtátültetésre is sor kerül.

A betegek mintegy 95 százaléka a megfelelő terápia következtében meggyógyul. A kemoterápiás szerekre nem reagáló esetekben pedig a csontvelő- vagy őssejtátültetés eredményezhet sikert.

Mivel a betegség kiújulására többnyire az első öt évben kell számítani, ezért a gyógyulás után is rendszeresen ellenőrizni kell a beteget (mellkasröntgen, hasi ultrahang, labor, fizikális vizsgálat).

Fontos tudni, hogy a sugár- és kemoterápia későbbi hatásai bizonyos esetekben súlyos szövődményekhez vezethetnek. Például gyakrabban alakul ki daganat – emlőrák, pajzsmirigyrák, leukémia – a korábban Hodgkin-limfómával kezelt betegeknél.

Egyes kemoterápiás szerek a szívre vannak káros hatással, a sugárzás a tüdőben, a pajzsmirigyben, a hereszövetben és a petefészkekben hozhat létre funkciózavart, károsodást, ezért az alacsonyabb rizikójú betegek a kevésbé toxikus kezelésben kell, hogy részesüljenek.

Tovább A nyirokrendszer daganatai | A non-Hodgkin limfóma

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Soltész Annamária
Lektorálta: Prof. Dr. Kiss Csongor, onkológus
Aktualizálta: Dr. Ujj Zsófia Ágnes, belgyógyász, hematológus