AML: a daganatos halálozás mintegy 2,5%-áért felelős

Az akut mieloid leukémia (AML) a csontvelői eredetű vérképző sejtek daganatos sejtburjánzása által kialakuló betegség. Kezelés nélkül a betegség halálos kimenetelű, ám míg 50 éve egyáltalán nem lehetett gyógyítani, ma már jobb a helyzet. De mik a túlélési esélyek és mit tehetünk azért, hogy megelőzzük a kialakulását?

Kérdéseimre Dr. Nagy Zsolt, a Semmelweis Egyetem Belgyógyászati és Hematológiai Klinikájának egyetemi docense adott választ.

Hány embert érint hazánkban az akut mieloid leukémia?

Az AML a leggyakoribb felnőttkori akut leukémia a fejlett országokban, incidenciája 4,3/100 000 fő/év. A betegség előfordulási gyakorisága az életkorral párhuzamosan nő, a betegek átlag életkora a diagnóziskor 68 év. Magyarországon évente kb. 200-250 főt diagnosztizálunk. Annak ellenére, hogy ritka betegség, a daganatos halálozás mintegy 2,5%-áért felelős.

Mik a tünetek, mire figyeljünk?

Az akut mieloid leukémia (AML) a mieloid sejtek klonális (daganatos) megbetegedése, melyre a differenciálódásban gátolt, éretlen mieloid sejtek felszaporodása jellemző. A vérképzőrendszerből kiinduló daganatos betegségre az éretlen, mieloid előalakok (blasztok) heveny felszaporodása jellemző a vérben, csontvelőben, ritka esetben csontvelőn kívül (ez esetben mieloid szarkómáról) beszélünk.

A tünetekért a kóros sejtek felszaporodása következtében kialakuló normális csontvelői működés visszaszorulása felelős elsősorban. Ennek következtében alakul ki a vérszegénység (anaemia), amelyet sápadt bőr, fáradékonyság, gyengeség jellemez, a vérlemezkék hiánya (thrombocytopenia) miatt kialakuló fokozott vérzékenység: bőr, orr, szájüregi, ritkábban emésztőrendszeri vérzések.

Gyakori tünet a szervezet védekező sejtjeinek hiánya miatt kialakuló fertőzések és az azt kísérő láz. Ritkább esetekben, főleg a magas sejtszámmal járó esetekben a vér sűrűbbé válása miatt szédülés, zavartság, látászavar is előfordulhat, illetve csontfájdalom léphet fel. Extrém magas blasztszám esetén férfiakban kóros merevedés (priapizmus) alakulhat ki, amely életveszélyes állapot. Véralvadási zavarok, trombózis is lehet kezdeti tünet, elsősorban az AML egyik altípusában (AML M3, akut promielocitás leukémia) jellemző a disszeminált intravaszkuláris koaguláció szövődménye, amikor az érpályán belül vérrögösödés és vérzések egyidejűleg fordulnak elő. A kórkép kezelés nélkül magas halálozással jár.

A tünetek másik nagy csoportjáért a csontvelőn kívüli, bármely szervet érinthető leukémiás beszűrődés a felelős. Leggyakrabban a lép, bőr, fogíny, központi idegrendszer érintett, de minden más szerv is érintett lehet. A fogíny duzzanata gyakori eltérés (gingiva hyperthrophia), sokszor fogászati vizsgálatkor derül ki.

Ezen speciális tüneteken kívül az AML gyakran nem specifikus, általános tünetekkel kezdődik. Jellemző az étvágycsökkenés, fogyás, fáradékonyság, láz. A betegség kialakulása a legtöbb esetben gyorsan, napok, hetek, esetleg néhány hónap alatt történik, így a hirtelen megjelenő, a fent említett tünetek bármelyikénél orvoshoz kell fordulni. Annak ellenére, hogy a fenti tünetek egyike sem specifikus az AML-re, az is igaz, hogy tünetmentes betegen igen ritkán kerül felismerésre. Az AML mindkét nemben előfordul, azonban enyhe férfitúlsúly jellemző.

Hogyan kezelhető az AML?

Az AML ma már hatékonyabban kezelhető, különösen, ha a korai szakaszban kerül diagnosztizálásra. A terápiaválasztás függ az AML típusától, a daganatos sejtekben létrejövő genetikai eltérésektől és a beteg általános egészségügyi állapotától, életkorától. A kezelésről a fenti adatok ismeretében lehet dönteni.

Az AML kezelés nélkül néhány hónapon belül a beteg halálához vezet, így az intenzív kezelésre alkalmas beteg esetén a cél a gyógyulás, melyet leggyakrabban kemoterápiával és csontvelő-átültetéssel érünk el. Ritka esetben a kemoterápia önmagában is vezethet gyógyuláshoz, illetve az AML M3 leukémia esetén kemoterápia mentes kezeléssel is elérhető a gyógyulás. A legtöbb esetben azonban a kemoterápia az AML fő terápiája, a hatásosság növelése érdekében gyakran célzott terápiákkal együtt alkalmazzuk.

A kezelés két ütemben zajlik, az elsődleges cél a leukémiás sejtek visszaszorítása, valamint a betegség remissziójának, tünetmentességének elérése. A kezdő, ún. indukciós kezeléssel jelentősen csökkentjük a daganatsejtek számát, felszabadítjuk a csontvelőt, utat engedve a normális sejtek működéséhez. Sikeres indukció után a „konszolidációs kezelés” az elért jó állapot fenntartására, további daganatpusztításra szolgál.

Az elmúlt 10 évben változott az akut mieloid leukémia terápiája?

Igen, elsősorban a diagnosztika fejlődése volt a mozgatója a változásoknak. A molekuláris diagnosztikai technikákkal új terápiás célpontokat ismertünk fel, melyeket a kezelésben lehet felhasználni. Ezek egy része még klinikai vizsgálatok keretében érhető el, de vannak köztük olyanok, melyek már a napi terápiás gyakorlat részeivé váltak. Ezek nagy része ma még a hagyományos kemoterápiával kombinálva kerül alkalmazásra, mint pl. az egyik rossz prognózisú AML-ban az FLT3 mutáció gátló gyógyszerek, vagy a CD33 ellenes antitest.

Másik nagy előrelépés volt a legproblematikusabb, 65 év feletti betegcsoportban bevezetett bcl2 apoptózist gátló molekula és a hipometiláló szerek alkalmazása, melyek a korábbi néhány hónapos átlagos túlélést hónapokkal növelték meg. Az utóbbi 10 év eredménye a kemoterápiamentes kezelés is promielocitás AML-ben, ahol arzén trioxid és transzretinsav kombinált kezeléssel érhető el gyógyulás. Természetesen a javuló eredményekhez a csontvelő-transzplantációs technikák fejlődése, és a megelőzésre vagy terápiára használt fertőzés ellenes antibiotikumok és gomba, vírus infekciók elleni hatékonyabb készítmények is hozzájárulnak.

Ezekkel az újszerű kezelésekkel milyenek a túlélési esélyek?

A betegség napjainkban is a magas halálozású kórképek közé tartozik, a 18–60 év közötti betegek 5 éves teljes túlélése (OS) 35–40%, 60 év felett azonban mindössze 5–15%. Napjainkban ezek a számok a bevezettet célzott kezeléseknek, és főleg az időskorban alkalmazott új gyógyszereknek köszönhetően javulni fog.

Elkerülhető a betegség?

A betegség pontos oka nem ismert, hajlamosító tényezőket ismerünk. A betegség kialakulásának a megelőzésére egyelőre nem sokat tehetünk, a következőkben felsoroltak a betegség kialakulásának az esélyét növelik meg. Egyrészt egyéb vérképzőszervi betegségben szenvedők (krónikus mieloproliferatív betegségek, mielodiszplázia) esetén az AML-be való alakulása a betegségnek fokozottabb, másrészt más daganatos betegség miatt adott kemoterápia, és/vagy sugárkezelés is növeli a betegség kialakulásának a kockázatát.

Öröklött betegségek (pl.: Down-szindróma, aplasztikus vérszegénység, Fanconi-anémia, Kostmann-szindróma és Li-Fraumeni-szindróma) eseteiben is magasabb az AML előfordulása.

A környezeti tényezők közül a dohányzás, a fokozott sugár- vagy benzolterhelés szerepe ismert.

Lásd még Az akut mieloid leukémia (AML) jelei

Forrás: WEBBeteg
Szerző: Gorzsás Anita, újságíró