Gyakori kérdések a csontvelő-mintavételről

A csontvelő mibenléte, annak elhelyezkedése, funkciója sokak számára ismeretlen. Sokan csak akkor gondolkodnak el fontosságán, amikor ők maguk vagy közeli hozzátartozójuk olyan betegségben szenved, amely érinti a csontvelőt is, így annak vizsgálatára, esetleg csontvelő-átültetésre kerül sor.

A csontvelőt szivacsos állagú anyagként lehet elképzelni. A lapos és csöves csontokban is megtalálható, de a csöves csontok testében (pl. a kar vagy combcsontban) úgynevezett sárga csontvelő található, ami legnagyobb részt zsírsejtekből áll.

A lapos csontokban, mint amilyen a koponyacsont, a medence csontja, a lapockák, a bordák vagy a mellkas közepén található szegycsont, vörös csontvelőt találunk, melynek legfontosabb feladata a vérképzés. Vörös csontvelő van a gerincet alkotó csigolyákban is.

A csontvelőben találhatóak az úgynevezett hematopoetikus vagyis vérképző sejtek. Ezekből a sejtekből lesznek az oxigén szállításáért felelős vörösvérsejtek (erythrocyták), a fertőzések elleni védekezésben szerepet játszó fehérvérsejtek (limfociták), valamint a véralvadásért felelős vérlemezkék (trombociták).

Éppen ezért a csontvelő feladata, hogy folyamatosan termelje és részben raktározza ezeket a sejteket, pótolva az elpusztultakat. Előfordul azonban, hogy egy betegség miatt valamelyik sejtből hiány alakul ki, vagy éppen a szükséglet nő meg (pl. egy vérzés kapcsán nagyobb mennyiségű vérlemezkére van szükség). Ilyenkor a csontvelő képes szorgalmasabban dolgozni és nagyobb mennyiségben előállítani a szükséges sejteket.

A csontvelői mintavétel

Csontvelői mintavételre akkor kerül sor, ha a vérképzőszervi betegségekkel foglalkozó hematológus a tünetek és a vérkép eltérések alapján valamilyen csontvelő eredetű betegség fennállására gondol. A csontvelői mintavételhez, ha egyébként nem fekszik kórházban a beteg, nincs is szükség hospitalizációra. Rendszerint járó beteg ellátás keretében elvégezhető a beavatkozás.

A mintavétel helye és módja is különbözhet

A szegycsontból vagy a medencecsontból (a farpofák felett) lehet úgynevezett aspirációval sejteket fecskendővel kiszívni, szükség esetén csontvelői-biopsziát is végeznek, amikor csonthengert vesznek ki a medencecsontból. Az, hogy honnan történik mintavétel, függ a gyanított betegség fajtájától, alkati adottságoktól, korábbi mintavételtől (pl. akinek korábban nem jött csontvelő a szegycsontjából, annak nem feltétlenül próbálják innen újra megkísérelni a mintavételt) és a vizsgáló orvos szokásától is.

Mit érez a beteg a mintavétel közben?

Mindkét esetben helyi (lidocainos) érzéstelenítést követően, speciális tűvel végzik a mintavételt. Mivel a bőr, a felszíni szövetek, sőt a csonthártya is érzéstelenítve vannak, a beteg csak akkor érez fájdalmat, amikor a tű a csont szivacsos állományába hatol. Aspiráció esetén fecskendőbe szívják a tűn keresztül a csontvelői tartalmat, ez esetben a legkellemtlenebb rész a szívást kísérő vákuum képződés, mely fájdalmas vagy feszítő érzést okoz. Biopszia esetén egy nagyobb tűvel kell először elérni a medencecsontot, majd ugyanannak a tűnek a járatán át egy csonthenger kivételére alkalmas vékony eszközt vezetnek be, amit megcsavarva jutnak egy kisebb, csontvelőt is tartalmazó hengerhez.

Mi történik a mintavétel után?

Mindkét beavatkozás pár percet igényel, majd pár perces fekvést, illetve a szúrtcsatorna nyomását igényli, hogy ne keletkezzen bevérzés a szúrás helyén. A leragasztott tűszúrás helyét 24 órán át nem érheti víz. A beteg a beavatkozást követően otthonába távozhat.

Lehetnek kockázatai a vizsgálatnak?;

Mellékhatásként előfordulhat bevérzés, főleg ha olyan hematológiai betegség merül fel, amikor az alacsony vérlemezkeszám (trombocitopénia) miatt egyébként is fokozott vérzékenységgel találkozunk. Nagyon nagyon ritkán begyulladhat a szúrás helye. A beavatkozás egyébként rendszerint szövődménymentes. Ritkán számoltak be vérzéses komplikációról vagy vérrög képződésről. Ezt a számok is alátámasztják: egy brit doktornő minden évben közöl adatokat az elvégzett csontvelői mintavételek és szövődmények számáról. E szerint 2004-ben például a több mint 20 ezer beavatkozásból mindössze 15 esetben jelentkezett bármilyen komplikáció. A beavatkozás ritka szövődménye az lehet, hogy a mélyre, csontba vezetett szúrás során érsérülés, belső vérzés lép fel. A szegycsont szúrásánál extrém ritkán tüdő, ér vagy szívburok sérülés alakulhat ki.

Hogyan kell felkészülni a beavatkozásra?

A vizsgálat semmilyen előkészületet nem igényel normális esetben, nem szükséges éhgyomorra végezni, vagy bármilyen tevékenységet korlátozni miatta. Egy fontos szempont van, amit figyelembe kell venni: ha valaki véralvadásgátlót szed, tájékoztatni kell a vizsgáló orvost, mert ilyen esetben a fokozott vérzés veszélye miatt a gyógyszerezés átmeneti felfüggesztésére is szükség lehet.

A vizsgálat után csak a kötésre, valamint annak éppségére kell figyelni, minden más tevékenység korlátozás nélkül végezhető. Az eseleges véralvadásgátló terápiát mindig az orvossal egyeztetve lehet újra elkezdeni.

Ritkán vagy speciális igény esetén a vizsgálatot gyors altatásban is el lehet végezni, de ez még több előkészülettel jár. Sajnos biztosan fájdalmas és kellemetlen a csontvelői mintavétel, de gyorsan elvégezhtető, és nincs más mód, amivel sok hematológiai betegség diagnózisához juthatnánk, ezért indokolt esetben elvégzése megkerülhetetlen.

Mi történik a levett mintával?

A nyert mintát mikroszkópos és laboratóriumi hátteret igénylő molekuláris vizsgálatokkal elemzik. Aspirációval a levett sejteket általában maga a hematológus vizsgálja megfestést követően mikroszkóp alatt, illetve ezzel párhuzamosan küldenek mintát speciális, nagy felbontású laboratóriumi vizsgálatokra is. Biopszia esetén a minta értékelése időigényesebb, nem aznap vagy pár nap alatt kapunk diagnózist. Ebben az esetben ugyanis patológus kapja meg a mintát, akinek hosszadalmasabb előkészületet (fixálás, festés) van módja mikroszkóp alatt elemezni a csonthenger tartalmát.

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőink: Dr. Debreczeni Anikó, általános orvos, Dr. Ujj Zsófia Ágnes, belgyógyász, hematológus