A magas vérnyomás gyógyszeres kezelése

A magas vérnyomás kezelésével megelőzheti a súlyos, akár az életet veszélyeztető szövődményeket, mint a stroke és a szívinfarktus. Az esetek többségében több típusú vérnyomáscsökkentő kombinációjával állítható be a megfelelő célérték.

A magas vérnyomás kezelésének irányelvei

A vérnyomás célértéke nem azonos minden ember számára. A jelenlegi vérnyomás célértékek 65 év alatt a <130/80 Hgmm, 80 éves kor alatti felnőttek esetében a kezelést indokló vérnyomás küszöbértéke 140/90 Hgmm. A nagyon nagy kockázatú koszorúérbetegségben szenvedőknél a gyógyszeres kezelés indítása javasolt ≥130 /≥80 Hgmm esetében. Nem szabad a vérnyomást gyógyszeresen 120/70 Hgmm alá vinni.

Az életmód változtatása nagyban hozzájárulhat a vérnyomás karbantartásához és minden esetben ajánlott, gyakran azonban az életmódváltoztatás nem elegendő. A megfelelő étrend és a rendszeres mozgás mellett orvosa gyógyszeres kezelést javasolhat a vérnyomás csökkentésére.

Az, hogy milyen típusú gyógyszert javasol orvosa, a betegség stádiumától és az esetlegesen fennálló egyéb megbetegedésektől is függhet. Abban az esetben, ha egy készítmény nem elegendő a vérnyomás beállítására, egy másik csoportba tartozó vérnyomáscsökkentő hozzáadásával kell próbálkozni. Mivel már léteznek kombinált gyógyszerek, érdemes ezek előnyét kihasználni. Ezeket a betegnek általában csak napi egyszer kell alkalmaznia, növelve az együttműködést (hiszen nem felejti el bevenni az esti gyógyszert), másrészt a mellékhatások is csökkennek.

A vérnyomás beállítása, azaz a leghatékonyabb gyógyszer vagy gyógyszerkombináció megtalálása gyakran idő és próbálkozás kérdése. Sokszor több gyógyszer és dózismódosítás kipróbálása szükséges, mire az ideális gyógyszert, vagy kombinációt megtalálja az orvos. Eközben a betegnek gyakoribb vérnyomásingadozása lehet, ami kellemetlen, de elkerülhetetlen ahhoz, hogy a vérnyomását beállítsák a kívánt értékre. Ezalatt az orvos tanácsai szerint kell naponta (lehet, hogy többször is) ellenőriznie a vérnyomását, és vérnyomásnaplót is kérhet az orvos.

Vérnyomáscsökkentő gyógyszerek típusai

• Tiazid vízhajtók (diuretikumok) - Ezek a gyógyszerek serkentik a nátrium és víz távozását a szervezetből, ezáltal csökken a vér térfogata, ami csökkenti a vérnyomást. A tiazid vízhajtók (thiazid diuretikumok) napjainkban már nem feltétlenül az elsőként választott gyógyszerek a magas vérnyomás kezelésére. Részletesen: a tiazid vízhajtók.

• Bétablokkolók - Ezek a gyógyszerek csökkentik a szív túlzott munkavégzését, így a vérnyomás is csökkenni fog. Mivel hipertóniában a szív feleslegesen végez nagyobb munkát, annak ésszerű mértékű csökkentése lehet, hogy átmeneti fáradékonyságot okoz. A bétablokkolók ugyanakkor megelőzik a szívelégtelenség kialakulását, és korai stádiumú szívelégtelenségben lassítják annak előrehaladását. Elsőként is választható vérnyomáscsökkentők. Részletesen: a bétablokkolók.

• Kalciumcsatorna-blokkolók - Ezek a gyógyszerek segítik az erek izomzatának ellazulását, egyesek emellett hatnak a szív ingerképzésére is. A kalciumcsatorna-blokkolók szedésekor fokozott figyelmet kell fordítani a grapefruit fogyasztásának (a grapefruitlé ivásának) veszélyeire, mivel a grapefruit egyik összetevője növeli a kalciumcsatorna-blokkolók szintjét és ezáltal a hatását. Részletesen: a kalciumcsatorna-blokkolók.

• Angiotenzinkonvertálóenzim-gátlók (ACE-gátlók) - Ezek a készítmények megakadályozzák egy érszűkítő anyag, az angiotenzin-II képződését, ezáltal tágítják az ereket, ami vérnyomáscsökkenést okoz. Az ACE-gátlók különösen hasznosak a koronária betegségek, a szívelégtelenség és a veseelégtelenség kezelésében. Részletesen: az ACE-gátlók.

• Angiotenzin-II-receptor-gátlók (ARB-k) - Ezek a készítmények azzal segítik az erek ellazulását, hogy gátolják az angiotenzin-II hatását. Az ACE-gátlókhoz hasonlóan az ARB-k szintén hatásosak koronária betegségben, szívelégtelenségben és veseelégtelenségben. Részletesen: az ARB vérnyomáscsökkentők.

• Reningátlók - A renin egy vese által termelt enzim, ami az angiotenzin-II előanyagának, az angiotenzin-I-nek az képzésében vesz részt. A reningátlók tehát a vérnyomás szabályozásának egy korábbi pontján avatkoznak be, mint az ACE-gátlók és az ARB-k.

Egyéb gyógyszeres kezelési lehetőségek

Abban az esetben, ha nem sikerül a kívánt vérnyomást beállítani a fenti gyógyszerekkel vagy azok kombinációjával, akkor az orvosa az alábbi gyógyszerek közül választhat még.

• Alfablokkolók és agonisták - Az alfa-receptor-blokkolók közé tartozó vegyületek ellazítják az érfalakat, ezáltal csökkentik a vérnyomást. Ebbe a csoportba tartozó hatóanyag a doxazosin (a kezelés elején figyelni kell, mert felálláskor hirtelen vérnyomás esést okozhat, ami szédüléssel, esetleges eleséssel járhat), valamint az urapidil, melyet sürgősségi terápiában (pl. műtét alatti magas vérnyomás esetén) alkalmaznak. Együtt alkalmazhatóak thiazid diuretikumokal, bétablokkolókkal, kalciumcsatorna-blokkolókkal és ACE-gátlókkal. A centrális, központi idegrendszeri alfa-2-receptort agonisták közé tartozik a methyldopa, amely ritkán alkalmazott készítmény.

• Imidazolinreceptor-agonisták - Az ezen gyógyszercsoportba tartozó rilmenidine és moxonidine hatóanyagtartalmú vérnyomáscsökkentők hatásának támadáspontja a központi idegrendszer. Ezek a gyógyszerek gátolják az agyat abban, hogy a szív munkáját növelő és az ereket szűkítő üzenetet küldjön. Jellemző mellékhatásuk a szájszárazság, esetleg álmosság, szédülés.

• Értágítók. Az értágítók ellazítják az erek simaizomzatát és tágítják az ereket. Javul a vérkeringés a szívizomban, és csökken a szívizom terhelése. Hatóanyaguk az isosorbide-mononitrate, valamint a dihidralazin-szulfát, amit elsősorban vese eredetű magas vérnyomás, súlyos magas vérnyomás (malignus hypertonia) és terhességi magas vérnyomás (eclampsia) kezelésére alkalmaznak.

Orvosa javasolhatja, hogy a magas vérnyomáshoz hozzájáruló egyéb betegségeket is kezeltesse, így például a cukorbetegséget és a magas koleszterinszintet.

Tovább

• Miért nem kapja mindenki ugyanazt a magas vérnyomás gyógyszert?
• Amit Ön is megtehet a vérnyomás csökkentéséért

Forrás: WEBBeteg
Szerző: Dr. Zsuga Judit, neurológus, klinikai farmakológus
Aktualizálta: Huszár Zsoltné dr., szakgyógyszerész