Emlőtályog - Tünetek, okok és kezelés

Mi okozhatja emlőtályog kialakulását? Mik lehetnek a tünetei? Hogyan diagnosztizálható? Hogyan kezelhető? Mit lehet tenni a megelőzése érdekében?

Az emlőtályog és tünetei

Az emlőgyulladás (masztitisz) előrehaladt esetekben beolvadhat, s ekkor gennyes tömlő, tályog alakulhat ki. Helyileg a gyulladás tünetei észlelhetők: emlőérzékenység, bőrpír, melyet körülírt folyadékfelszaporodás követhet. Ezenkívül a szervezetben egyéb gyulladásos jelek – hidegrázás, láz – jelentkezhetnek. Hosszan tartó, krónikus tályog esetén esetleg ezek a tünetek elmaradhatnak.

Az emlőtályog kialakulásának okai

Az emlőgyulladásnak két formája létezik: a tejet termelő mirigyek és azok csatornáinak közvetlen gyulladása, illetve a csatornák közötti kötőszövetes területben alakulnak ki gyulladásos gócok. Leggyakrabban a gyermekágyi időszakban, a szülést követő néhány héten belül alakul ki mellgyulladás (tejláz), ennek szövődményeként pedig az emlőtályog. Rizikócsoportba tartoznak azok a nők, akik 30 évesnél idősebb korban szülik első gyermeküket. A felmérések alapján szülést követően körülbelül 2-30%-ban lehet számítani emlőgyulladásra, s masztitisz kialakulása után kb. 10%-ban tályog alakul ki az emlőben. A tejcukorban bőséges anyatej kiváló táptalajt képez a baktériumok megtelepedéséhez.

Lényegesen különbözik az emlőtályog kialakulásának oka akkor, amikor nem a szüléssel és szoptatással függ össze a betegség. Ebben a csoportban a masztitisz fellépte után kb. 1%-ban alakul ki tályog, leggyakrabban az emlőbimbó körül észlelhető.

• Jellemzően posztmenopauzális hölgyek körében alakul ki nem szüléshez és szoptatáshoz kapcsolódó tályog.
• További rizikófaktora a dohányzás, elhízás és a cukorbetegség.
• Csökkent védekezőképességű, immunszupprimált betegeknél, esetleg szepszis részjelenségeként észlelhető még emlőtályog.
• Néhány baktérium pl. Streptococcus pyogenes vagy a Staphylococcus aureus a felszabaduló toxinok hatására szepszist, lázat, bőrpírt (erythroderma) és bőrhámlást, vérnyomáscsökkenést okozhat. A szervezeten belül több helyen tályog képződhet, így az emlőben is.
• Idegentestek, emlő implantátumok is okozhatnak gyulladást és tályog kialakulásával járhatnak együtt.
• Steril gyulladás, főleg zsírtartalmú göbök az emlő sugárkezelése után is észlelhetők, s ezekből néhány esetben szintén tályog fejlődhet ki.

Külön csoportot képez az ismeretlen eredetű masztitiszek csoportja, amelyet idiopátias granulomatosus masztitisz-nek neveznek. Nagy részük több hónap óta okozhat tüneteket. Rosszindulatú elváltozástól kell elkülöníteni.

Kivizsgálás

Abban az esetben, ha emlőtályog gyanúja áll fenn, javasolt általános laboratóriumi vizsgálat és lehetőség szerint a tályogból nyert anyag mikrobiológiai és citológiai vizsgálata. A megelőző állapot – szülés időpontja – pontos felvilágosítást adhat, hogy esetleg gyulladás vagy rosszindulatú elváltozás okozza-e a tüneteket. A bakteriológiai (mikrobiológiai) vizsgálat lehetővé teszi, hogy célzott antibiotikus kezelést kapjanak a betegek. Leggyakrabban Staphylococcus aureust határoznak meg az emlőtályogból leszívott gennyből. Ezenkívül egyéb kórokozók is találhatók az emlőtályogban: pl. actinomycosis, de előfordul tuberkulotikus, gombás (pl. Candida) fertőzés is.

A fizikális vizsgálaton kívül alapvető az emlő ultrahangos vizsgálata. Ennek alapján jól körülhatárolt, folyadékkal teli tömlőt találnak az emlőben, amelyet nem minden esetben lehet tapintani. A vizsgálat során meghatározható az elváltozás pontos helye és kiterjedése. Emellett a tályog folyadéktartalmára vonatkozóan is információ gyűjthető. Javasolt minden esetben a hónaljmirigyek áttekintése is, s ilyenkor a nyirokcsomók szerkezete állapítható meg. Kétes esetben mammográfia végzése válhat szükségessé.

Az emlőtályog kezelése

Szoptató anyáknál masztitisz gyanúja esetén még nem kell az azonos oldali szoptatást elhagyni. Esetleg a gyermek speciális elhelyezésével tud olyan helyzetet fenntartani, hogy a gyulladásban lévő, pangó tejet kiszívja. Segítséget jelent a gyakori szoptatás mellett a fejés, melyet lehet kézi vagy gépi módon végezni. A gyulladt területről kiürülő tej íze eltér a normális mirigyekből, csatornákból származó tejétől, így előfordul, hogy a gyermek nem szopik ezen az oldalon. Ugyanakkor a másik oldali emlőből javasolt a szoptatás.

Antbiotikum adásakor figyelembe kell venni, hogy mely típus jut át a tejbe, s az okoz-e a gyermeknek valamilyen károsodást. Napjainkban gondot okoz az úgynevezett meticillinérzéketlen Staphylococcusok (MRSA) jelenléte, amelyekre nem hat számos jól bevált antibiotikum. Ekkor más, esetleg injekció formájában adott antibiotikum jöhet szóba.

A tályog nagyságától függően ultrahangvezérelt szövettani mintavétel és lebocsátás (leszívás) javasolt. Több kis góc esetén vékonyabb tűvel, esetleg másnaponta szükséges a tályog tartalmának leszívása. Nagyobb elváltozásoknál, ha a tályog mérete a 3 cm-t meghaladja, akkor vastagabb tűvel – érzéstelenítés mellett – kell leszívni annak tartalmát. Néhány esetben helyi fájdalomcsillapítót és gyulladáscsökkentőt adnak be a leszívás után.

Abban az esetben, ha a leszívás sem elegendő, illetve a tályog nagysága az 5 cm átmérőt meghaladja, sebészi megnyitás válhat szükségessé, esetleg a gyulladt és már elhalt bőr eltávolításával. Az ismeretlen eredetű emlőgyulladás után kialakult tályog kezelésére szintén leginkább sebészi beavatkozás szükséges. Nyílt műtétek végzésekor a későbbi hegesedésre és az emlő deformálódására is tekintettel kell lenni.

Kiújulás és késői következmények

A kiújulás megelőzése érdekében a kezelést követően széles spektrumú antibiotikum és a beteg állapotától függően kortikoszteroid adása javasolt.

Szoptatás során fellépő emlőtályog többynire maradvány nélkül gyógyul, s később ugyanúgy táplálkozhat az újszülött ezen az oldalon is. Az emlőgyulladás és -tályogképződés megelőzhető a képződő anyatej folyamatos eltávolításával, melyet szoptatatással és esetleg leszívással lehet elérni.

A szoptatás nélkül kialakult emlőtályog kiújulásra hajlamos, amennyiben egy-egy tejcsatorna záródik el. Különleges helyet képvisel az emlőbimbó körül kialakult gyulladás és tályog. Nem szoptató nők emlőtályog-visszahúzódása után további követés javasolt: rendszeres mammográfia és emlőultrahang végzése. A szoptatáson kívül jelentkező emlőtályog kiújulása esetleg csökkenthető a dohányzás elhagyásával, a szervezet védekezőképességének visszaállításával és az anyagcsere-folyamatok – vércukorszint – rendezésével.

Kísérő betegségként sipolyok, fisztulák is kialakulhatnak az emlőben. Ezen elhelyezkedés vagy gyakori kiújulás miatt műtéti beavatkozás szükségessé válhat. Hosszan tartó, gyakran kiújuló emlőtályog esetén, főképp, ha az fisztulák megjelenésével jár együtt, a tályog sebészi eltávolítása, többgócúság esetén teljes emlőeltávolítás is végezhető. Rosszindulatú daganat gyanúja esetén további kivizsgálás és műtét végzése javasolt.

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Baki Márta, onkológus