Emlőbiopszia
megjelent:
Az emlő állományából történő szövettani mintavételre daganatgyanús elváltozások esetén van szükség, mert a rákos betegség csak a biopszia szövettani feldolgozásával igazolható vagy zárható ki teljes biztonsággal.
Az emlőbiopszia alkalmazása
Emlőbiopszia során a mintavétel bőrön keresztül történik mellrák gyanúja esetén, a korábban képalkotó vizsgálattal azonosított területből. A bőrön keresztüli (percutan) eljárás „kivesz” egy kis darabot az emlőmirigy szövetéből, amit szövettani vizsgálatra küldenek. A biopsziát még tapintható melldaganat esetében is valamilyen képalkotó kivizsgálás előzi meg (ultrahang vagy mammográfia), ami a tű hegyének pontosabb célzását teszi lehetővé.
A beavatkozás általában (helyi érzéstelenítés mellett vagy érzéstelenítés nélkül) éber, ritkábban vénás gyógyszerrel bódított állapotban történik. Leggyakrabban ambuláns járóbeteg-forgalomban, esetleg egynapos sebészet keretében történik, nem szükséges hozzá kórházi benntartózkodás.
A biopsziás mintavétel típusai
A biopsziának többféle típusa létezik: a beteg életkorától, általános állapotától, a gyanús emlőelváltozás jellemzőitől (elhelyezkedés, méret, mésztartalom stb.) függ, hogy melyiket végzik el.
A biopsziatípusok és jellegzetességeik
Vékonytű biopszia (finomtű biopszia, FNA, aspirációs citológia): előnye, hogy könnyen viselik a páciensek, gyors és könnyen lefolytatható, és általában nem igényel érzéstelenítést. Hátránya, hogy az így nyert aspirátum csak kevés sejtet tartalmaz, ami alapján nem lehet különbséget tenni egy helyszíni (csak az emlő szövetére korlátozódó) és egy invazív rák (ha az emlődaganat átlépi a szöveti határokat) között. A vékonytű biopsziás mintavétel inkább azt tudja eldönteni, hogy az elváltozás jó- vagy rosszindulatú sejteket tartalmaz-e. Aspirációs mintavétel a kemény, szilárd melldaganatok gyanújánál kevésbé javasolt, a cisztózus, folyadéktartalmú elváltozásoknál élvez előnyt.
Vastagtű biopszia (core biopszia): már informatívabb, részletesebb szövettani feldolgozást tesz lehetővé. Nevéből adódóan a kinyert minta egy vastagabb szövethenger, ezért a beavatkozás előtt a területen helyi érzéstelenítést végeznek. A mintavételt röntgenvezérlés (stereotaxiás biopszia) vagy ultrahang mellett végzik el, azaz a vizsgáló orvos a mintavétel közben is látja egy monitoron az emlő képét. A vastagtű biopsziával az emlőrák mellett az emlődaganat-kezdemény (DCIS) is diagnosztizálható. Alkalmas a módszer jóindulatú folyamatok, így például fibroadenoma azonosítására is. A minta szövettani feldolgozása után a diagnózis pontossága 98-99 százalékos, így minimális az esélye annak, hogy az elváltozás beazonosítása nem megfelelő.
Egyes esetekben vákuum asszociált core biopsziát végeznek, ekkor a vákuumhatás segítségével egy még vastagabb szövethengert nyernek ki. Ezen mintavétel során apró, kb. 2 cm-es jelölő klip kerülhet az emlőbe. Ez nem jelent problémát sem a későbbiekben végzendő MR-vizsgálatoknál, sem a repülőtéri kapuknál.
Előkészítés és utógondozás minden biopsziatípus esetén
Az emlőbiopszia a minta méretétől függetlenül különösebb előkészítést nem igényel, körülbelül 10 percet vesz igénybe. Véralvadásgátló-szedés esetén a vizsgálat előtti napokban a gyógyszert az orvossal egyeztetve ki kell hagyni a vérzéses szövődmények minimalizálására.
A mintavétel után egy kisebb fedőkötést helyeznek fel, amit néhány napig érdemes fent tartani, a kivett minta méretének függvényében. Ezekben a napokban a fizikai munkavégzést, megerőltetést kerülni kell.
A biopsziát követően általában egy héten belül lesz meg a szövettani lelet. Álnegatív eredmény születhet, ha a mintavételre használt tű hegye a daganatot körülvevő szövetszaporulatba, nem pedig magába a tumorszövetbe kerül, ez azonban az előzetes vizsgálatnak köszönhetően ritkán fordul elő.
Mikor van szükség sebészeti műtétre a biopszia helyett?
Sebészi feltárásra akkor kerül sor, ha sem finomtű, sem vastagtű biopsziával nem sikerül beazonosítani az elváltozás természetét, vagy a bőrön keresztüli vizsgálat nem alkalmazható (például mert a mellben lévő elváltozás túl közel található a mellkasfalhoz).
Kisméretű melldaganatok esetében a műtét a mintavétel mellett végleges terápiás módszert is jelenthet, mert ilyenkor a sebész eltávolítja a daganatot a körülötte levő normális szövetből, a biztonsági sávval együtt. Ebben az esetben a szövettani elemzésre az eltávolítást követően kerül sor, és az esetleges további terápiát határozza meg az, hogy az emlődaganat jó- vagy rosszindulatú volt-e.
A sebészeti beavatkozás intravénás altatást igényel. Természetéből adódóan nagyobb a kockázata és lassabb felépüléssel jár, mint a bőrön keresztül végzett eljárások, továbbá a kiterjedtebb metszés miatt bőrheg maradhat utána.
Kiknél nem végezhető el a beavatkozás?
Szövettani mintavételt, így emlőbiopsziát sem szoktak végezni olyan előrehaladott betegségekben, ahol a beteg kilátásait nem befolyásolja a szövettan eredménye.
A mintavételi eljárásoknál a mellimplantátum nem kizáró ok.
Terhesség esetén a sugárzás miatt a röntgenvizsgálat (stereotaxia) ellenjavallt, az emlőbiopszia ultrahangvezérléssel történhet. Szoptató nőknél egyes eljárások fisztulát eredményezhetnek.
Forrás: WEBBeteg
