Miért tabu még mindig, ha mellrákja van egy nőnek?
megjelent:
Az emlőrák a leggyakrabban előforduló daganattípus a nők körében és sajnos a férfiakat is érinti. Dr. Bittner Nóra PhD klinikai onkológus és az emlődaganatban korábban érintett Halom Bori, a Mellrákinfó Egyesület elnöke nyilatkozott portálunknak.
Minden tizedik nő érintett élete során a mellrákban hazánkban. Ez azt jelenti, hogy nincs olyan ember, akinek ne lenne a közeli vagy távoli családi, baráti, ismeretségi körében legalább egy érintett.
Ahányan vagyunk, annyiféleképpen éljük meg a betegséget és annyi féle megküzdési mechanizmussal csináljuk végig. Nem kell megküzdenie senkinek a rákkal. Bele kell állni és végig csinálni – nyilatkozta a WEBBeteg portálnak az egyik érintett nő, aki azóta élharcosává vált a témának.
Társadalmi szinten fontos lenne az érzékenyítés, erre szolgálnak a figyelemfelhívó kampányok, a számos szakmai és felvilágosító cikk, tartalom, kiemelten októberben, a mellrák elleni küzdelem hónapjában.
Miért számít tabunak a családban, sőt, a társadalomban, ha emlődaganatot diagnosztizálnak egy nőnél?
Sajnos a daganatos betegség még mindig stigmaként jelenik meg hazánkban, különösen igaz ez a mellrákra. Vagy lesajnáló vagy már teljesen leíró a hozzáállásunk, nem is vesszük figyelembe, hogy korai vagy előrehaladott betegségről van szó – mondja dr. Bittner Nóra PhD klinikai onkológus.
Halom Bori, a Mellrákinfó Egyesület elnöke számos alkalommal találkozik olyan érintett hölggyel, aki nem meri elmondani a munkahelyén, mert attól tart, hogy elbocsátják, mert mellrákja van. Pedig a betegség alatt még nagyobb szükség lenne a környezetünk, így a munkahelyünk támogatására is. Nem beszélve az anyagi dolgokra.
Önmagában már a diagnózis is egy olyan pszichés sokk, amit nagyon nehéz és hosszú időbe telik felfogni és feldolgozni, hiszen belekerülünk egy számunkra ismeretlen helyzetbe, körforgásba, ehhez pedig nagyon sok erőre, energiára van szükség, családi, baráti, munkahelyi támogatás nélkül pedig ez nem megy – hangsúlyozza az elnök, aki maga is érintett, ugyanis 2012-ben diagnosztizálták nála az emlődaganatot, megküzdött a kórral, bár ő inkább azt mondja, végig vitte, és ő került ki győztesként: 12 éve tünetmentesen él, sőt, az egyik fontos élharcosa lett a mellrák elleni küzdelemnek. Nők százainak nyújtanak segítséget, ellátják a társadalmat hasznos információkkal, megosztják az érintett hölgyek történeteit, társadalmi megmozdulásokat szerveznek.
Mit tehetünk mi, családtagok, hogy elfogadottá váljon a téma?
Ne kerülgessük a témát, mert éppen ettől lesz tabu. Az lenne az optimális, ha a családon belül nyíltan és őszintén lehetne erről beszélni, kérdezni és válaszolni. Nem kell senkinek kitalálnia, hogy vajon mivel tesz jót vagy rosszat a betegnek. Meg lehet kérdezni tőle, és ha ő meg tudja fogalmazni az igényeit, akkor elmondja, így sokkal egyszerűbb dolga van mindenkinek – tanácsolja Halom Bori.
„Sok esetben már azzal segítjük a másikat, ha ott vagyunk mellette és fogjuk a kezét, szavak nélkül támogatjuk. Lehet, hogy éppen azzal segítünk neki a legtöbbet, ha elkísérjük a fodrászhoz, amikor éppen kopaszra borotválják a fejét, ezen pedig együtt sírunk vagy nevetünk.”
Dr. Bittner Nóra úgy véli: mindenképpen támogatni kell a beteget, az érintett családtagot a küzdelemben. Sok nő fél a házastárs, barát elvesztésétől, főként, ha emlőeltávolító műtét a megoldás, ez pedig a nőiség szimbólumának elvesztésével jár, bár erre ma már nagyon kis esetben van szükség, hiszen elterjedt az azonnali rekonstrukció az onkoplasztikus sebészetnek köszönhetően.
| Séta és futás egy célért! |
| A Mellrákinfó Egyesület számos kampányt szervez, és csatlakozik nagyon sok megmozduláshoz, ezek közül a legnagyobb ilyen nemzetközi szintű esemény, a „Race for the Cure” (Jótékonysági séta és futás). Ennek keretében több mint 25 európai országban fut egy időben nő és férfi, gyermek és nagyszülő, hogy felhívják arra a figyelmet: figyeljünk a testünk jelzéseire. Az október 12-én megtartott budapesti eseményen közel 500 résztvevő volt jelen, melynek Paul Fox magyarországi brit nagykövet volt a fővédnöke, Köllő Babett színésznő pedig a nagykövete (mindketten érintettek családon belül). "A séta regisztrációs díjaiból vénakereső műszert tervezünk vásárolni az egyik hazai onkológiai osztály részére, amely nagyban megkönnyíti az egészségügyi dolgozók és a betegek dolgát is egy-egy vérvétel vagy kezelés során. A korábbi években már több helyre adományoztunk eszközöket, és nagy örömmel használják ezeket" – adta hírül Halom Bori. Az érintettek az alábbi e-mail címen kérhetik felvételüket az egyesület zárt és titkos Facebook-csoportjába: [email protected] |
Mit tehet a nő, hogy megelőzze vagy időben kezelje a daganatot?
Mindkét riportalanyunk a rendszeres önvizsgálatot és a szűrés fontosságát hangsúlyozza. Sajnos csupán a nők 40-45 százaléka jár el az ingyenesen igénybe vehető mammográfiás szűrésre, amelyre hazánkban a 45-65 év közötti nők 2 évente kapnak meghívót. Pedig fontos lenne a rendszeres szűrés, különösen, ha ez ingyen van.
Kamaszkortól el kell kezdeni az emlő havonkénti (ciklus közepi és mindig azonos módon történő) önvizsgálatát, ezzel kapcsolatban számos oktató tartalom érhető el az interneten – mondja a klinikai onkológus.
Egyszerűen meg kellene ismernie mindenkinek a saját testét, így a mellei állományát is tapintás útján. Ez azért nagyon fontos, hogy ha bármi olyat észlel, ami előzőleg nem volt ott, akkor azonnal háziorvoshoz vagy nőgyógyászhoz forduljon a hölgy, és ne várjon tovább. Inkább derüljön ki, hogy vaklárma, minthogy később szembesüljön azzal, hogy nagy a baj – hangsúlyozza a Mellrákinfó Egyesület elnöke.
Bármilyen fájdalmas vagy fájdalmatlan, de növekvő elváltozás, vagy akár az emlőbimbó váladékozása az emlőrák korai tünete lehet. Abban az esetben pedig, ha anyai ágon előfordult már mellrák, akkor tizenéves kortól el kell kezdeni az emlő ultrahangos vizsgálatát – teszi hozzá dr. Bittner Nóra.
Szerző: Tóth András, újságíró - WEBBeteg
