A menopauza szakaszai - Premenopauza, perimenopauza, menopauza, postmenopauza
A menopauza megjelölés nem egy betegségről, hanem a nő életében idővel bekövetkező élettani, hormonális, természetes változások meghatározott életszakaszáról szól. A nők életük megközelítőleg egyharmadát a menopauzát követően élik le.
Menopauza alatt az utolsó menstruációt értjük, melyet további nem követ. A köznépi, valamint az orvosi szóhasználat is menopauza alatt az egész, vérzés utáni, posztmenopauzális életszakaszt is érti.
A perimenopauzától a menopauza kialakulásáig
Az utolsó menstruáció előtt már évekkel, amely időszakot perimenopauzának nevezünk,- élettani hormonális változások és tünetek kezdődhetnek. Az utolsó egy-két évet premenopauzának nevezik, ez az utolsó vérzéssel ér véget. A tüszőhormon termelés hullámzóvá válik, megszűnik az ovuláció, és a sárgatest hormon termelése. A tüszőérlelő (FSH) és sárgatest érlelő (LH) hormonok szintje a vérben emelkedik, amelyek így nem javítják már a kihagyó petefészek működést. A vérzés gyakran erőssé és pontatlanná válik, inkább a 25-26 napos ciklus a jellemző. Ezt nevezzük görög eredetű szóval klimaktériumnak, azaz változókornak, amely majd a vérzéshiányos életkorba, a menopauzába vezet. Átmenetileg kiegyensúlyozatlan tüszőhormon túlsúly jöhet létre, majd kialakul a végső tüszőhormon hiány, a vérzés megszűntével a posztmenopauza. Hazánkban a menopauza az 50-52. életév körül következik be.
Ez is érdekelheti Korai menopauza
A változókort kísérő kellemetlen tünetek
A változókor sok esetben kellemetlen, de csak átmeneti tünetekkel jár. Ezek súlyossága eltérő lehet a különböző etnikai, szociális, gazdasági és kulturális alapú népcsoportok között. A tünetek fél évtől akár több éven át is jelentkezhetnek. Néha olyan súlyosak is lehetnek, hogy jelentősen zavarhatják a megszokott életvitelt és életminőséget. A csökkent, majd megszűnő tüszőhormon-termelés leggyakoribb változókori tünetei a
- hőhullámok,
- éjszakai izzadás,
- alvászavarok,
- ingerlékenység,
- bőr szárazabbá válása és feszességének csökkenése,
- hüvelyszárazság,
- kellemetlenebb szexuális együttlét,
- szemszárazság
- és a koncentrációs képesség csökkenése.
A tüszőhormon hiányának legfontosabb késői következményei a csontritkulás, az ezzel összefüggő fokozott csonttörési hajlam, valamint a szív- és érrendszeri betegségek kockázatának növekedése.
A változókor okozta tünetek kezelése és megelőzése
A változókorban lévő nők mintegy 30%-a panaszmentesen, vagy enyhe, átmeneti tünetekkel jut át ezen az időszakon. Fontos hangsúlyozni az egészséges életmód különös fontosságát ebben az életszakaszban.
Fontos lenne a
- dohányzás abbahagyása,
- az alkoholfogyasztás mérséklése,
- az egészséges táplálkozás vagy diéta betartása,
- a testsúly rendszeres ellenőrzése,
- a kisebb mennyiségű, de napi négyszeri-ötszöri étkezés
- és a fokozott testmozgás szükségessége.
Mindez az életmód megváltoztatásával együtt jót tesz a fizikai és lelki egyensúly megtartásának.
Ha a menopauzális tünetek kifejezetten rontják az életminőséget, esetleg a csontritkulás korai tünetei is bizonyíthatók, szóba jön a hiányzó petefészek működés tüszőhormonjának átmeneti gyógyszeres pótlása. A hormonpótlás szükségessége indoka, ellenjavallata, a pótlás időtartama, hormontípusa, dózismennyisége az elmúlt ötven év során nagy szemléleti, tapasztalati és javallati változásokon ment keresztül.
A menopauzális hormonterápia
A hormon alkalmazási módjai |
A legolcsóbb szájon át, tablettásan. Sokkal kevesebb az esetleges mellékhatás bőrön át, zselé vagy tapasz formájában. Ugyanígy hüvelyen át tabletta, krém, kúp formában. Méhen belüli eszközzel tartós hatással csak sárgatest anyagú hormon adható. Lehet 3 havonta injekciós forma. Külföldön még orrpermet is létezik. Hazánkban a hormonpótlással indokoltan kezelendő nők közül a kezeltek aránya 2-3 százalék. |
A menopauzális hormonterápia a tüszőhormon hiánya miatt keletkezett vagy súlyosbodott tünetek, kóros állapotok megelőzése és kezelés céljából adott tartós tüszőhormon vagy tüsző és sárgatest hormonkezelést jelenti. Hormonadásra csak a tünetek súlyosságának függvényében van szükség. Addig kell csak folytatni, amíg azok panaszt okoznak.
Önmagában alkalmazott tüszőhormon adás csak korábban méheltávolított betegnél indokolt a méhnyálkahártya túlburjánzás, esetleg rosszindulatúság kialakulása elkerülése érdekében. Méhhel rendelkező nő csak sárgatestszerű hormonnal kiegészítve (gesztegén) kaphat tartós (kombinált) tüszőhormon kezelést a méhnyálkahártya védelmére. Mindezt célszerű minél hamarabb elkezdeni, lehetőleg a vérzés elmaradásától számított 10 éven belül és a hatvanadik életév előtt. A menopauza korai korszakában elkezdett kezelés nem csak a gyötrő tüneteket szünteti meg, hanem segít megelőzni a csontritkulást, és csökkenti a keringési betegségek kialakulását.
Késői megkezdéssel az esetleges következmények kockázata magasabb. Az időben megkezdett, megfelelő hormon pótlásának az alábbi kedvező hatásai lehetnek:
- a vegetatív megvonásos tünetek elmúlása,
- a csontállag megőrzése,
- könnyebben tartható az ideális testsúly,
- vizelet megtartási panaszok csökkenése,
- hüvelyhám sorvadás kivédése,
- szexualitás megtartása,
- pszichés panaszok csökkenése.
Ellenjavallt a hormonpótlás korábban diagnosztizált emlőrák esetén, bizonyított thrombushajlam vagy lezajlott thrombózis esetén.
A hormonpótlás hatása |
A 70-es évektől, főleg az Egyesült Államokban kialakult korlátlan tüszőhormonpótlás a 2002-ben megjelent Egészségügyi Világszervezet (WHO) felméréseken alapuló figyelmeztetéséig volt gyakorlatban. E szerint a tartós tüszőhormonpótlás megnöveli a mell és méhtest rosszindulatú elváltozásának lehetőségét és nincs a szív-érrendszerre pozitív hatással. Ezt világszerte a hormonpótlás hirtelen, túlzó visszafogása követte. Az elmúlt tizenöt évben felmérve a statisztika hibáit, kialakult a hormonpótlás előnyeinek napjainkban indokolt alkalmazása. |
Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Szalóczy Péter, nőgyógyász