Hogyan vezethet a változókor hüvelyszárazsághoz, és miért fontos foglalkozni a panasszal?
frissítve:
A női szervezet több évtizeden át ciklusosan bekövetkező hormonális változások alatt áll. A petefészkek által termelt hormonok közül az ösztrogén nem csupán a női ciklusra és a termékenységre, de számos szervünk és szervrendszerünk, valamint anyagcsere-folyamataink megfelelő működésére is hatással van.
A női kismedence a test érhálózattal leggazdagabban ellátott területe, ez teszi lehetővé, hogy funkcióit zavartalanul betöltse. A női kismedence tengelyében elhelyezkedő hüvely külvilág felé való nyitottsága révén rendkívül érzékenyen jelzi a kismedencei szervek mindenkori állapotát, a hormonális és a keringési változásokra bekövetkező válaszokat, a kóros folyamatok tüneteit.
A termékeny kor évtizedeire jellemző a kismedencei vérkeringés különböző ingerek hatására bekövetkező felerősödése, az alhasi vérbőség, melynek fő tünete a „nedvesedés”. Az élettani jelenséget a vérbőség hatására az erekből fokozottan kilépő folyadék okozza, melynek jele a hüvelybemenetben is megjelenő hüvelyi váladék. Maga a hüvelyváladék 80%-ban az erekből származó folyadék, ehhez adódik még a méhnyakcsatorna és a méhüreg, valamint a petevezetékek váladéka.
Mi történik a menopauza beálltával?
Mindezek alapján érthető, hogy a petefészkek hormontermelésének fokozatos csökkenése jelentős változásokat okoz a kismedencei szervekben, ami végül nemcsak funkciójuk megszűnésével (a petefészkekben a petesejt-termelődés és a menstruáció megszűnése), hanem szerkezetük átalakulásával is jár.
A változókori hüvelyszárazság oka elsősorban a korral járó hormonális és kismedencei vérkeringésben bekövetkezett változásokban keresendő, melyek a hüvelyváladék mennyiségének csökkenéséhez, valamint a hüvelyhám sorvadásához vezetnek.
Nagyon fontos, hogy a változókori tünetek megjelenése egyénenként eltérő lehet, éppen ezért ezek egyénre szabott kezelést is igényelnek.
A hüvelyszárazság változókorban sem természetes! Kezelni szükséges!
A változókori tünetek kezelésében komoly szakmai vitákat is kiváltó korszakok zajlottak le.
Magával a változókorral, a hüvelyszárazsággal és annak egyénre jellemző megjelenési idejével, a tünetek egyéni érzékenységgel is összefüggő súlyosságával, annak eredményes befolyásolásával még ma sem foglalkoznak kellő empátiával és körültekintéssel a szakemberek. Az orvos-páciens viszonyban a tünetek megbeszélése során a korral járó hüvelyszárazságot gyakran mintegy mellékesen kezelik és szinte természetesnek veszik.
Történik mindez akkor, amikor az általános emberi életkor kitolódik, és a nők többsége legalább ugyanannyit él a ciklusos változásokon kívül is, mint amennyit reproduktív korban töltött.
A hüvelyszárazság, a partnerkapcsolat romlása, vizeletcsepegés, életminőség-változás, az állandósuló önértékelési zavarok időbeni és eredményes kezelése mielőbbi szakmai lépéseket sürget és tesz szükségessé annál is inkább, mert a korfa változásával az ilyen panaszokkal szembesülő nők száma egyre növekszik.
A hormonális és vérkeringési változások ismeretében az egyén és a kezelőorvos szoros együttműködésén túl a hüvelyszárazság csökkentésében rendkívül fontos szerepet játszik az életmód, az életvitel változása, a rendszeres testmozgás, intimtorna, indokolt esetben testsúlycsökkentés, a partnerkapcsolat őszinte átbeszélése.
Tovább
- Klimax - Mivel jár az ösztrogénszint csökkenése?
- Változókori hüvelyszárazság - Okok, tünetek, kezelés és életmódtippek
Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Kiss György, szülész-nőgyógyász
