Porcleválás és térdműtét

A porcleválás egy, a köznyelvben előforduló diagnózis, mely leggyakrabban a térdízület sérüléseivel kapcsolatban kerül előtérbe. Az elnevezés azonban nem teljesen fedi a valóságot.

Valójában a meniszkusz sérüléséről van szó

A térdízület a testünk legnagyobb és egyik legbonyolultabb ízülete, és ez sérül leggyakrabban. Ennek sérülése során valóban porckárosodás következik be, de nem az ízületi felszínt borító üvegporc sérül, hanem a két C alakú rostos porcból álló képződmény – a meniscus – egyike vagy ritkán mindkettő elszakad vagy bereped. A meniscusoknak, melyek rugalmas porcképződmények, az a feladatuk, hogy kiegyenlítsék a combcsont és a lábszárcsont térdízületet alkotó végeinek egymáshoz viszonyítva egyenetlen felszínét, illetve egyfajta lengéscsillapítóként is funkcionálnak.

Az üvegporc is sérülhet, de másképp

A meniscus sérülése a kedvezőbb, mert az üvegporc sérülése sokkal rosszabb prognózisú betegség. Az ízületi felszínt borító üvegporc károsodása elhúzódó, sokszor nem is eredményez teljes gyógyulást, illetve az évek során a sérült, elhalt porc kiterjedése növekedhet, és tartós fájdalom alakul ki. Ilyenkor a fájdalmat gyógyszerekkel, ízületbe adott injekciókkal hosszabb-rövidebb ideig csillapítani tudjuk, de végleges megoldást a térdprotézis beültetése eredményez.

Mitől következhet be porcleválás?

A mindennapi életünk során is sérül a térdünk kisebb-nagyobb mértékben, de leggyakrabban sportolás következtében válik le a porc. Ez leginkább a hirtelen irányváltoztatással járó sportok esetében fordul elő, mint a labdarúgás, kézilabda, röplabda, kosárlabda. Mindennapi életünkben a lépcsőzés, közlekedési eszközről történő leszállás, egyenetlen terepen történő járás során jelentkeznek nagyobb gyakorisággal sérülések.

A sérülés mechanizmusát, leginkább a térdízület megcsavarodása, ritkábban a tengely irányú összenyomódása vagy e két mechanizmus kombinációja jellemzi. Ilyenkor a nyíróerők hatására kisebb-nagyobb szakadások jönnek létre a porc állományában, vagy maga a gyűrű szakad le részben (elülső-, hátsószarv) vagy egészében az ízület belső faláról. Amikor a C alakú gyűrűporc elülső és hátulsó szarva rögzülve marad a helyén, a középső szakasz pedig leválik, az a kosárfül szakadás.

A meniszkuszsérülések tünetei

A meniscusok sérülése következtében csaknem minden esetben megduzzad a térd, a porcsérülésből az ízületbe szivárgó vértől, illetve a térd körüli lágyrészekben, a szalagokban, kötőszövetekben létrejövő vérzésektől, vizenyőtől. A fájdalom hirtelen jelentkezik és általában nagyfokú. Gyakori jelenség, hogy a térdünket nem tudjuk teljesen kinyújtani, de a hajlítás megy. Ez az elakadási jelenség. A már említett kosárfül szakadásra a legjellemzőbb, de más típusú szakadáskor is észlelhetjük, hogy teljes mértékben sem behajlítani, sem kinyújtani nem tudjuk a térdünket. Ez a mozgásbeszűkülés olyan fokú is lehet, hogy egy adott helyzetből meg sem tudjuk mozdítani az ízületet. Ilyenkor térdzárról beszélünk.

A meniscusok szakadása nemcsak egy nagyobb, hirtelen bekövetkező sérüléstől következhet be, hanem a rendszeresen ismétlődő, jelentéktelennek tűnő kis sérülések, úgynevezett mikrotraumák hatására is kialakulhat. Ilyenkor általában mindig ugyanazon a helyen éri a behatás a porcot, és idővel állománya meggyengül, majd a folytonossága megszakad. Ilyen esetekben nem jellemző a térdduzzanat, és a fájdalom sem hirtelen, hanem fokozatosan alakul ki.

Hasonlóan alakul ki sérülés idősebb korban, vagy nagy igénybevételnek kitett térd esetén, ahol a C alakú porcok már elvékonyodtak, elkoptak. Ha elakadási jelenséget tapasztalunk, vagy térdzár alakul ki, akkor szinte biztos, hogy a C porcok egyike elszakadt vagy leszakadt.

Milyen vizsgálatok szükségesek?

Ha a diagnózis nem egyértelmű, akkor néhány vizsgálómódszert hívunk segítségül, hogy megállapíthassuk, milyen sérüléssel állunk szemben. Első körben térdröntgenfelvételt készítünk. Ezen ugyan nem látszanak a porcok, így a szakadásukat sem tudjuk megítélni, de szükséges elvégezni ezt a vizsgálatot, mert ki kell zárni az esetleges csontsérüléseket. Töréssel szövődött porcsérülés esetén ugyanis más az ellátási mód.

A porcok állapotáról ultrahangos vizsgálattal vagy MR (mágneses rezonancia) vizsgálattal győződhetünk meg. Ezek úgynevezett nem-invazív vizsgáló módszerek, melyek nem járnak orvosi beavatkozással, nem fájdalmasak, de nem is 100 százalékban pontosak. A vizsgálatok, attól függően, hogy mennyire jártas szakember leletezi az eredményeket, 70-85 százalékos valószínűséggel ismerik fel a sérülést.

Artroszkópia

A panaszok okának felderítésére legpontosabb vizsgáló módszer nem más, mint az ízületi tükrözés, vagyis az arthroscopia. Ez egy műtéti beavatkozás, mely során egy 1 cm-es metszésen keresztül kamerát vezetünk a térdízületbe és szemkontroll mellett, azt átnézve keressük meg a sérülést. Amellett, hogy pontos és végleges diagnózishoz jutunk, el is tudjuk látni a sérülést a beavatkozás során. Egy másik 1 cm-es metszésen keresztül, különböző eszközök segítségével el tudjuk távolítani a leszakadt részt, el tudjuk simítani az egyenetlenre kopott porcfelszínt. Ezeken kívül a jelenleg panaszokat nem okozó sérüléseket is észrevehetjük, melyeket ellátva megelőzhetjük, hogy azok mérete tovább fokozódva panaszt okozzon, vagy az ízületi porc károsodásához vezessen.

Ha csak a meniscusok szakadtak, és más jelentős elváltozást nem észlelünk, akkor a műtétet követő egy-két napon belül a beteg már haza is engedhető, és akár két hét alatt vissza is állhat a megszokott mindennapjaiba. Fontos azonban, hogy a meniscusok szakadását időben ellássuk, mert ennek elmulasztása tartós fájdalom kialakulásához és az ízületi porc károsodásához is vezethet. Ilyenkor már lassabb a felépülés, illetve gyakran nem is következik be a teljes gyógyulás, és a beteg nem tud visszatérni eredeti aktivitásához, sőt gyakran munkájához sem.

Mire figyeljünk utána?

Az arthroscopiát követően célszerű 1-2 kúra erejéig porcerősítőt (glukozamino-glikan, chondroitin-sulfat tartalmú készítményeket) szedni. A korábbi sporttevékenységet a sérülés mértékétől függően hosszabb-rövidebb ideig célszerű felfüggeszteni.

A mozgásról viszont nem kell és nem is szabad lemondani, ugyanis a porcok megfelelő táplálkozásához elengedhetetlen a mozgás. A meniscusoknak csupán az ízületi tokkal határos részének van érellátása. A maradék rész az ízületi folyadékból diffúzió útján táplálkozik, melynek megfelelő mértékéhez nélkülözhetetlen a mozgás. Az úszás és a kerékpározás az ízületeink szempontjából megfelelő sportok ebben az időszakban, mert az ízületet jól mozgatják, viszont a porcfelszínekre jutó terhelés minimális.

Amennyiben térdünk 6-8 hét után teljesen panaszmentes, fokozatosan visszatérhetünk korábbi sporttevékenységünkhöz, de azzal a tudattal, hogy térdünk most már sérülékenyebb és nagyobb odafigyelést igényel.

Tovább A térdsérülések fajtái és kezelésük

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Bogdán Aurél, traumatológus, ortopédus