A krónikus ízületi gyulladások és lehetséges okai
A krónikus ízületi gyulladások nemcsak az időseket érintik, hanem bármely korosztályt, akár még a gyermekeket is. Közös bennük a kínzó fájdalom, amely kisugárzik az izmokra és az inakra is. Kezeletlen esetekben az életminőség jelentősen romlik, míg kezeléssel a tünetek enyhíthetők.
A krónikus ízületi gyulladások típusai
A 6 héten túl tartó fájdalmat krónikusnak tekintjük, akár folyamatosan, akár változó intenzitással, hullámokban jelentkezik. Az ízületi gyulladásoknak nemcsak krónikus formája létezik, hanem sérülések vagy fertőzés miatt is kialakulhatnak akut módon.
A krónikus ízületi gyulladásokat okozó állapotokat több nagy csoportra oszthatjuk fel.
A degeneratív (az "elhasználódásból" eredő, kopásos) ízületi eltérések vezető kórképe az oszteoartritisz. A másik nagy csoport, az autoimmun gyulladásos eredetű kórképek közé tartozik a reumatoid arthritis, a pikkelysömörhöz társuló ízületi gyulladás (arthritis psoriatica), valamint SLE, polimyalgia reumatica részeként megjelenő ízületi érintettség. (A fent említetteken túl nagyon sok egyéb autoimmun kórkép jár ízületi gyulladással, de köztük a különbség nem annyira az ízületi érintettségben jelenik meg.) Spondylarthropathiák közé sorolhatjuk a Bechterew-kórt és a gyulladásos bélbetegségekhez (IBD) társuló ízületi gyulladást. Külön csoportot képvisel a kristály arthropáthia, amely legismertebb képviselője a köszvény.
A gyulladás eredetétől függetlenül az ízületet belülről borító nyálkahártya duzzadt, szövetetszaporulat jelenhet meg (pannus), az ízület deformálttá válik, a mozgása korlátozott, az ízületet alkotó csontok végén a porc károsodik. Az egyes kórképek között ugyanakkor több különbség megfigyelhető, elsősorban a fájdalom helye jellegzetes, segítve a diagnózis felállítását.
A leggyakoribb krónikus ízületi gyulladások
A krónikus ízületi gyulladás egyik leggyakrabban előforduló változata a degeneratív ízületi gyulladás, azaz az oszteoartritisz (arthrosis, atrtrózis), az ízületi porckopás nyomán kialakuló fájdalmas, gyulladt állapot. Bár számos, a betegséggel kapcsolatos kockázati tényezőt felvetettek, beleértve a genetikai hajlamot, az öregedést, az elhízást és az ízületi elváltozásokat, a kialakulásának pontos mechanizmusa máig tisztázatlan. A betegség kialakulása nem előzhető meg, de a megfelelő kezeléssel és életmóddal lassítható a lefolyása. Az artrózis jellemző tünete a fájdalom, amely súlyosabb esetben nem csak testi aktivitás közben, hanem nyugalomban is jelentkezik. Az érintett ízületek merevek lesznek, mozgásuk korlátozottá válik. Az osteoarthritis kezelésének célja a fájdalom csillapítása, az ízületi merevség csökkentésée a funkcionális kapacitások fenntartása és az életminőség javítása. A jelenlegi kezelések magukba foglalják az alacsony intenzitású aerob gyakorlatokat (pl. séta), a fogyást, a glükózamin és a kondroitin-szulfát pótlást, valamint a sebészeti beavatkozásokat.
A rheumatoid arthritis (RA) olyan krónikus, autoimmun gyulladásos megbetegedés, amely elsősorban a kéz, a láb kisízületei, a csukló, a boka, a térd és a nyaki ízületek területén okoz panaszokat. Az ízületi érintettség gakran szimmetrikus. Ritka esetekben ízületen kívüli szervi érintettség is előfordul (szem, tüdő, szív és érrendszer). A porcnál súlyos károsodást, illetve csontszövetvesztést okozhat, amely deformációhoz vezethet (pl. hattyúnyak deformitás az kéz ujjain). Kezelésének alapja az életmódbeli és gyógyszeres terápia összehangolása.
Az arthritis psoriatica a bőr pikkelysömörös elváltozásaihoz társuló ízületi gyulladás. Általában aszimmetrikus ízületi érintettséggel jár, gyakran nem mozgásszervi (pl. szív és érrendszeri) érintettség is felfedezhető. Ízületi panaszok kezelésének sémája megegyezik a reumatoid arthritisnél látottakkal.
Az SLE (szisztémás lupus erythematosus) számtalan tünetet produkálhat. A gyulladásos folyamat az esetek 90 százalékában az ízületeket - elsősorban a boka, térd, ujj, és csuklóízületeket - és az izmokat is érinti. Ez általában korai tünet, melyre nagyfokú fájdalom a jellemző. Az akut folyamat lecsengése után ritkán kell számolni a folyamat krónikussá válásával.
A polymyalgia rheumatica egy nehezen diagnosztizálható betegség. Jellemző tünete a szimmetrikus végtagövi (leggyakrabban a váll, ritkábban a csípő is érintett) fájdalom, emiatt olyan mindennapi tevékenységek is csak segítséggel mennek, mint a fésülködés, vagy ülő helyzetből való felállás. Az ízületek és az ízületeket körbevevő struktúrák - inak, szalagok, ízületi folyadékot termelő tömlők (bursa) - gyulladása miatt fájdalom, merevség, mozgáskorlátozottság jellemző az adott régióban. Szteroidra a betegség nagyon jól reagál, szteroidspórolási célzattal a terápia DMARD szerekkel (pl. metothrexat, azathioprin) egészíthető ki.
A Bechterew-kór egy alattomosan kezdődő betegség, jellemző tünete a keresztcsont tájékáról kiinduló fájdalom, ami fokozatosan egyre nagyobb gerincszakaszon érezhető. A gerinc csigolyák közötti ízületeket érintő gyulladás miatt a gerincoszlop mozgása fokozatosan beszűkült, az ízületek és a szalagok elcsontosodnak (bambusznád gerinc), deformitások alakulnak ki. Tüneti gyógyszeres terápia mellett gyógytornával lassítható a folyamat.
IBD-hez (gyulladásos bélbetegségekhez) társuló ízületi gyulladás az esetek kb 15-20 százalékában jelentkezik. Típusosan az alsó végtag nagy ízületeit érinti, ritkább esetekben szimmetrikus kisízületi vagy gerinc érintettség is kialakulhat. A kezelés célja az alapbélbetegség (Crohn-betegség vagy colitis ulcerosa) kontroll alatt tartása, ezzel drámai javulás érhető el az ízületi gyulladásban is. Az ízületi bántalmak akár 1-2 évig is jelen lehetnek, de szerencsére nem okoz porc és csont károsodást. Az ízületi fájdalmakra leggyakrabban szedett nemszteroid gyulladásgátló készítményeket jelen esetben nem javasolt használni, mivel azok az IBD fellángolását okozhatják.
A szervezet túlzott húgysavtermelésének, vagy a hosszútávú, túlzott purintartalmú ételek fogyasztásának, illetve a csökkent húgysav kiválasztás következménye a köszvény, amely általában a nagylábujj ízületét érinti, de gyakori még a térd és a boka érintettsége is. A szervezet húgysavszintjének megemelkedése miatt nátrium-urát kristályok csapódnak ki az ízületekben, ezzel rohamokban jelentkező akut fájdalmat okoznak. Az ízületek duzzadtak és vörösek lesznek, gyakran található bennük genny. Krónikus kezeletlen köszvény esetén súlyos ízületi károsodással, tophus képződéssel kell számolni. Fájdalomcsillapító és gyulladáscsökkentő gyógyszerekkel, húgysavszint csökkentő készítményekkel, illetve táplálkozás és életmódbeli változtatásokkal kezelhető.
Az ízületek és porcok egészségéről |
Ízületi gyulladás esetén alkalmazható kezelési módok
A legfontosabb, hogy - egy általában autoimmun alapbetegséghez társuló - ízületi gyulladás esetén a kiváltó betegség megfelelő kezelésével az ízületi panaszok is jelentősen javulnak. Emellett a fájdalom csillapítását célzó tüneti terápia minden esetben javasolt.
Fájdalomcsillapításra hatékonyan alkalmazhatóak az alábbi eljárások:
- Nemszteroid gyulladásgátló gyógyszerek (NSAID), ugyanakkor mellékhatásaik miatt egyes betegcsoportok csak fokozott óvatossággal használhatják.
- Rögzítő kötést és merevítőt lehet használni a problémás területen.
- Hatékonyak a fájdalomcsillapításban a különböző fizikoterápiák és hidroterápiák.
- Könnyű fizikai aktivitással a tünetek enyhíthetőek, de tartózkodni kell a megerőltetéstől.
Ha sem az életmódbeli változtatások bevezetése, sem a gyógyszerek alkalmazása nem hozza meg a kívánt eredményt, szükségessé válhat a műtét (protézis beültetése).
Megelőzhetőek-e az ízületi gyulladások? |
Sok esetben a betegségre való hajlam örökletes, más esetekben pedig nem tisztázottak a kialakulás okai. A krónikus ízületi gyulladások kialakulásának esélyét azonban csökkenthetjük a megfelelő, kiegyensúlyozott étrenddel. Több tanulmány is vizsgálta már, hogy a kevesebb állati és több növényi eredetű élelmiszer fogyasztása előnyös hatással bír. Mindemellett a testsúlyproblémát és koleszterinszintet is kedvezően befolyásolja, ami nem csak a mozgásszervi, hanem a szív-érrendszeri betegségek megelőzésében is kiemelkedően fontos. |
Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Dunás-Varga Veronika, belgyógyász