Gerincbántalom: Hogyan gyógyítható?

Háromféle ember van: akinek már fájt a gerince, akinek fáj, és akinek fájni fog. A gerincbetegség népbetegség, és nem csak nálunk, hanem szerte a világon. Bár elcsépelt közhelyként hangzik a megállapítás, sok igazságtartalma van Varga Péter Pál szerint is, aki az Országos Gerincgyógyászati Központ főigazgatójaként és gyakorló gerincsebészként naponta szembesül a mondás valóságával.

Mint hangsúlyozza, ez egyrészt a gerinc feladatából és természetéből adódik, illetve nem rendeltetésszerű használatából. A gerinc ugyanis eredetileg a négy lábon járásra "teremtődött", a két lábra állt ember valójában kezdettől kódolva van a gerinc meghibásodására.

Azért talán mégsem ennyire sötét a kép, és van mód a gerincbetegségek és -bántalmak kivédésére?

Bár Magyarországon a lakosság 80 százaléka szenved életében egyszer vagy többször különféle gerincbántalmaktól, mégis azt kell mondani, hogy van lehetőség ezek megelőzésére. Ezt azonban tudatosan és korán kell elkezdeni. Semmiképpen nem akkor tanácsos a prevenció lehetőségein gondolkozni, mikor már kimutatható a kóros elváltozás, és jelentkezik is kisebb-nagyobb fájdalom formájában.

Meg kell tanulni helyesen bánni a testünkkel, jól járni, ülni, feküdni, sporttal, tornával, egészséges mozgással őrizni a gerinc épségét, a csontok, ízületek rugalmasságát. A legtöbb gerincbetegség a helytelen életmód következménye, tehát túlzott fizikai terhelés, mozgásszegénység, elhízás és egészségtelen táplálkozás is kiválthatja, de örökölt kockázati tényezők szintúgy előfordulnak, és olykor még pszichikai okok is állhatnak a háttérben.

Az életkor előrehaladtával a különféle, degeneratív, kopásos, csontritkulásos kórképek szinte senkit nem kímélnek, a szervezet elhasználódik. Már 40 éves kortól elkezdődik az a folyamat, amely vissza ugyan nem fordítható, de megfelelő életmóddal, terápiával lassítható, elviselhetővé tehető.

Ugyanakkor vannak kivédhetetlen, de gyógyítható gerincbetegségek is?

Természetesen vannak. Lehetnek öröklöttek, baleset, sérülés által keletkezettek, fejlődési rendellenességek, különféle daganatos kórképek. A gerincbetegségek rendkívül sokfélék. Vannak már fiatal korban megmutatkozó szerzett vagy veleszületett bajok, mint például a gerincferdülés, a serdülőkori helytelen testtartás, a gyulladásos gerincbántalmak, a kopásos esetek, porckorong elváltozások, ez utóbbiak közül talán legfájdalmasabb a porckorong sérv.

Sajnos újabban egyre több gerincdaganatot diagnosztizálunk: intézetünk műtéti anyagának közel 10 százaléka daganatos megbetegedés. A legnagyobb gond, hogy ezek többnyire áttétek, tehát nem prímér, hanem másodlagos daganatok. Az első, emlőben, gyomorban vagy bélben keletkező daganat esetleg nem is okoz tüneteket, de a gerincben kialakult daganatra a nagy fájdalom mindenképpen figyelmezteti a beteget. Sajnos az összes daganatos áttétnek 80 százaléka a gerincben fordul elő.

A gerincgyógyászat mindenképpen a nagy kihívások korszakát éli, és az Országos Gerincgyógyászati Központ elismertsége ebben a témakörben rendkívül figyelemre méltó, nemcsak hazai viszonylatban, hanem világszerte.

Több mint másfél évtizede dolgozunk ezért az elismertségért egy nagy csapatban, amelyben száznál több orvoskolléga és mintegy 400 kiegészítő, társszakterületen tevékenykedő munkatárs adja legjobb tudását. A gerincgyógyászat az utóbbi időben hatalmas fejlődésen ment keresztül, azt mondhatjuk, hogy önálló tudományág lett.

Az országon belül a miénk az egyetlen átfogó gerincgyógyászati ellátóhely, ahol komplex gerincgyógyászat folyik. Szinte valamennyi orvosszakmával együttműködve dolgozunk több szakma közös találkozási területén, egymásra épülő, multidiszciplináris tudásanyag birtokában végezzük gyógyító tevékenységünket. A diagnózis megállapításától a terápián át a rehabilitációig részt vesznek olyan orvosi területek képviselői is, mint a genetika, a radiológia, az intenzív terápia, az ideggyógyászat, a pszichológia.

A gerincbetegségek esetében a pontos diagnózis meghatározása rendkívül lényeges, lehet úgy is fogalmazni, hogy sorsdöntő. Mi olyan diagnosztikai egységben gondolkozunk és működünk, amely a modern gerincgyógyászat teljes spektrumát átfogja.

Milyen lehetőségei vannak a terápiát illetően a mai, modern gerincgyógyászatnak?

A terápiás skála igen széles, mondhatnám, azt is, hogy végtelen. A továbblépés alapja mindig a gyors, pontos diagnózis. Rosszul dönt az a beteg, aki félelemből vagy információhiány miatt inkább együtt él fájdalmával, nem keresi fel a szakorvost, belenyugodva, hogy a fájdalom állapot, amellyel együtt kell élni. Nem így van.

A fájdalom soha nem természetes állapot, és nem is kell tűrni, mert idővel az életminőség rovására megy. A fájdalom okának megkeresése, csillapítása orvosi feladat, sőt orvosi kötelesség.

Sokan azért tűrnek, mert a műtéttől riadnak vissza.

Soha nem állunk az ajtóban szikével a kezünkben, hogy lecsapjunk a gyanútlan betegre. Bár ez így eltúlzottnak tűnik, sarkítottnak, sok beteg valóban így képzeli el az orvosi beavatkozást. A valóság azonban teljesen más.

Ha a gyógyszerek és egyéb lehetőségek, a fizioterápia, gyógytorna, masszázs, gyógyfürdő, elektromos és egyéb kezelések, tehát a konzervatív eljárások nem hoznak eredményt, akkor jöhet szóba műtét, amelyet mindenesetben körültekintő kivizsgálás és a beteggel történő egyeztetés előz meg. Egy műtét sikeréhez a beteg motiváltsága elengedhetetlen, és véleménye, személyes döntése nélkülözhetetlen.

A főigazgató ismertetése szerint vannak olyan gyulladásos és daganatos betegségek, amikor a műtét elmaradása egyértelmű állapotromlást jelent, esetleg életveszélyt. Hangsúlyozza azt is, hogy a gerinc betegségeinek műtéti úton történő gyógyítása a mai technikai feltételek, lehetőségek, a ma rendelkezésre álló tudásanyag mellett már nem csupán sebésztechnikai beavatkozást jelent: ma bármely daganat eltávolítható és bármely deformitás korrigálható.

A valódi kérdés: milyen előnyökkel jár a beavatkozás - magyarázza. Nagykockázatú és költséges műtétekről van szó, melyeknek csak akkor van létjogosultságuk és értelmük, ha garantáltan jobb életesélyt és életminőséget nyújtanak a betegnek. A mai műtéti technika egyébként kétirányú: az egyik minimális beavatkozással és terheléssel jár, a másik pedig kiterjesztett, agresszív sebészi eljárás.

A kutatások több irányban folynak itthon, de a nemzetközi kutatási munkában is részt veszünk, és a folyamatos innováció még sok meglepetést tartogat. A kutatások egyik célja új anyagok előállítása, a műtétek során felhasznált implantátumok tökéletesítése, mesterséges csont- és porcszövetek előállítása, új bioaktív anyagok beépítése, és a genetika egyénre szabott terápiás lehetőségeinek tanulmányozása a jövő érdekében.

Az elmúlt több mint másfél évtizedben tehát egy modern szemléletű, sikeres gyakorlatot folytató, a nemzetközi trendeket nem követő, hanem diktáló intézetté fejlődött az Országos Gerincgyógyászati Intézet, ahol modern technika és tudás koncentrálódott, kiegészülve azzal a plusszal, amit "emberi tényezőnek" neveznek.

(MTI-Press)