Sportsérülések a nyári olimpiákon

Az élsportolók, így az olimpiai versenyzők is egyre jobb és jobb teljesítményre törekszenek, az emberi teljesítőképesség határait feszegetik, ám ennek is megvan az ára. Sokszor komoly sportsérüléseket kockáztatnak meg az aranyérem reményében. Cikkünkből kiderül, melyek a leggyakoribb sérülések a nyári olimpiákon.

A 2021-es tokioi olimpián a sérülések gyakorisága 9% volt, 2016-ban Rio de Janeiróban a sportolók 11%-a szenvedett el valamilyen sérülést, 2012-ben Londonban 11%-uk, míg a 2008-as pekingi olimpián ez a szám 10% volt.

Tokiónál maradva összesen 1035 sérülést jegyeztek fel, ami azt jelenti, hogy 100 versenyzőből 9 szenvedett el valamilyen sérülést. Ezek 56%-a olyan apró sérülés volt, mely miatt a sportolónak nem kellett edzést vagy versenyt kihagynia. 24%-uk 1 hétnél rövidebb kihagyásra kényszerült, 11%-uk 7 és 28 nap között lábadozott, 9%-uk szenvedett el olyan súlyos sérülést, amely miatt 28 napnál tovább volt kénytelen kimaradni a versenyzésből és edzésekből.

Nézzük, melyek a leggyakrabban előforduló sérülések a nyári olimpiai játékokon, a teljesség igénye nélkül.

Akut sportsérülések

A leggyakoribb sportsérülések közé tartozik a bokaficam, a combizom rándulása, illetve a comb- és lábszár izmaiban bekövetkező izomszakadás.

Számos akut sportsérülés, mint például a zúzódás, ficam, rándulás, izomszakadás sok esetben operáció nélkül is gyógyítható, pihentetéssel, gyógytornával, funkcionális terápiával.

Vannak bizonyos sérülések, amelyek aktív sportolóknál mindenképp műtéti beavatkozást igényelnek, ilyen például az ízületek kopása, a keresztszalag-szakadás, a váll- és a térd kificamodása.

Az új sportágak megjelenésével korábban ritkának számító sportsérülések is egyre gyakrabban fordulnak elő. Ha nem megfelelően diagnosztizálják a sérülést, betegséget, vagy nem kezdik meg időben a terápiát, esetleg a műtéti beavatkozást, annak súlyos következményei lehetnek, és akár a sportpályafutás végét is jelenthetik.

Újabb sportsérüléseket hozott magával például a koreai taekwondo megjelenése a 2000-es nyári olimpián. A különféle ütési technikákat alkalmazó sportolók (boksz, taekwando, karate, kung fu stb.) legjellemzőbb sérülései az alkart, a sípcsontot és az ujjakat érintik, gyakoriak a csonttörések és az ízületek sérülései. A dobásokkal és emelésekkel járó küzdősportokat (pl. judo, jiu-jitsu, birkózás) űző versenyzőknél gyakran sérülnek meg az ízületek (váll, térd, ujjak, könyök), az izmok, inak és az ízületi tokok is.

Túlterhelésből adódó sérülések

Ha a sportolónak a nagy megterhelés hatására alakult ki valamilyen sérülése, akkor ezt a problémát legtöbbször orvosolni lehet az addig alkalmazott technika megváltoztatásával, az edzési szokások módosításával. Vannak azonban olyan krónikus betegségek, amelyek a tartós terhelés hatására alakulnak ki vagy súlyosbodnak, és csak a műtét jelenthet megoldást, pl. fáradásos csonttörés, ízületi kopás, krónikus térdfájdalom, sarokfájdalom, osteochondritis dissecans, Scheuermann-szindróma.

Csak segédeszközzel lehet bírni?

A kitartásukkal példát mutató sportolók is csak emberek! Az egyre nagyobb elvárásoknak nehéz megfelelni, ma már számos legális eszköz áll rendelkezésükre, amelyek segítségével könnyebben elkerülhetik a sérüléseket. Egyre gyakrabban láthatjuk, hogy a sportolók az izmaik és ízületeik védelme és a terhelés csökkentése érdekében különféle segédeszközöket alkalmaznak. Ilynek például a derékövek, a gumiharisnyák, a térdvédők, térdrögzítők vagy a kineziológiai szalagok stb.

Szerző: WEBBeteg - Bak Marianna, biológus szakfordító
Forrás: klinikum.uni-muenchen.de, Sport: Verletzungen bei Olympia (Deutsches Ärzteblatt)