A Tarlov-ciszta

A Tarlov-ciszta a lágyagyhártya olyan kiboltosulása, mely a gerincvelőből kilépő hátsó ideggyök körül helyezkedik el (perineurális ciszta).

A Tarlov-ciszta elkülönítése más agyhártyai (meningeális) cisztáktól alapvetően szövettani vizsgálattal tehető meg: a Tarlov-ciszta kritériuma ugyanis, hogy mindenképpen találhatunk a cisztafalban idegszövetet, vagy magában a cisztában futó ideget.

Előfordulása

Leggyakrabban a keresztcsonti ideggyökök környékén fordulnak elő, a 2. és 3. keresztcsonti csigolya (S2-3) magasságában, sokszor többszörös formában. Szerencsétlen helyzet, ha egy magasságban mindkét oldalon előfordul. Az évek során leírtak már a gerinc más területein is ilyen cisztákat.

Gyakorisága: a felnőtt népesség 4,6-9 százalékában fordul elő.

Milyen tüneteket okozhat a Tarlov-ciszta?

Általában a Tarlov-ciszta nem okoz panaszokat és tüneteket, és véletlenül kerül felfedezésre MRI- vagy CT-vizsgálat során. Az esetek kb. egyötödében azonban, elhelyezkedésétől függően ideggyöknyomással összefüggő panaszokat okoz, pl. csípőtáji vagy alsó végtagi vagy lábfejfájdalom, isiász, gáttáji zsibbadás vagy fájdalom, érzészavarok, esetleg széklettartási zavarok vagy húgyhólyag működési problémák, vagy bizonytalan keresztcsonti, farokcsonti fájdalom vagy akár hasfájás formájában. A panaszokat állás, köhögés, hasprés általában fokozza.

A Tarlov-ciszta diagnosztikája

A gerincközeli cisztákat MRI- és CT-vizsgálatokkal, illetve CT-mielográfiával lehet kimutatni. A Tarlov-ciszta végső bizonyítéka azonban még ma is csak a szövettani vizsgálattal talált idegszövet a cisztafalban.

Hogyan alakul ki a Tarlov-ciszta?

A Tarlov-ciszta kialakulásának lépései nem világosak. Egyesek gyulladásos eredetet vetnek fel, mások a lágyagyhártya traumás vagy egyéb eredetű bevérzését feltételezik. Megint mások szöveti gyengeséget, vagy éppen a gerincvelői folyadék nyomásváltozásait okolják a kialakulásáért.

Kórlefolyása

A legtöbb esetben a Tarlov-ciszta nem okoz tüneteket. Amennyiben mégis okoz, annak az oka az, hogy a ciszta lassan növekedésnek indul, mert a gerincvelői folyadék a nyomásviszonyok hatására lassan bejut a cisztába, kifelé azonban nem szabad az út. A növekedő ciszta az érző idegrostokat nyomja, vagy más struktúráknak nekinyomja és fájdalmat vagy más érző idegrendszerbeli problémákat okoz. Néha a nagy ciszta a keresztcsontot vékonyíthatja is.

Kezelése

Tüneteket nem okozó Tarlov-ciszta kezelésére nincs szükség. Amennyiben panaszokat és tüneteket okoz, kezelése szükséges, de nem egyszerű. A kezelés nem-műtétes és műtétes is lehet. Enyhébb esetben elegendő lehet fájdalomcsillapítók adása és a fizikoterápia.

A műtét nélküli invazív módszer például a ciszta drenálása, mely csak akkor vezet eredményre, ha tartós söntöt helyeznek be, ezáltal biztosítva a folyamatos ürülést.

Műtéti megoldás lenne a legmegfelelőbb, melyből többfélével is próbálkoztak már. A műtét azonban jelentős veszélyeket rejt magában (bénulás, fertőzés, sikertelenség), ezért csak abban az esetben indokolt, ha a ciszta mérete eléri a 1,5 cm-t, és súlyos idegi fájdalmakat, vagy széklet vagy vizelettartási problémákat okoz, és korábban már gyógyszeres és fizikoterápiára nem reagált. A műtéti megoldástól leginkább azokban az esetekben várhatunk jó eredményt, amikor a panaszokat köhögés, tüsszentés, vagy hasprés fokozza.

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Puskás Réka, reumatológus