A kalapácsujj - Hogyan előzze meg, és hogyan kezelhető?

A kalapácsujj a lábfejbetegségek közé tartozik, szinte minden ujjon előfordulhat, kivéve a nagyujjat. Nőknél kilencszer gyakrabban alakul ki, mint férfiaknál.

A kalapácsujj (digitus malleus) lényege, hogy a lábujj alappercét hajlító és feszítő izmok egyensúlya megbomlik, az alapperc kiemelkedik, a középperc pedig lesüllyed, felvéve így a kalapács alakot. A kalapácsujj esetén tehát az ujj felfelé hajlik a középízületből. Az elváltozás leggyakrabban a második és harmadik ujjon alakul ki, akár mindkét lábon egyszerre.

A kalapácsujj kialakulásának oka

Kialakulása leggyakrabban a rosszul illeszkedő cipőre vezethető vissza, amely kényszerhelyzetben tarja a lábujjakat - ilyenek a nagyon magas sarkú és a keskeny orrú cipők. Ha az ujjak sokáig hajlított helyzetben vannak, az őket mozgató izmok megrövidülnek, húzási irányuk megváltozik: a lábháton elhelyezkedő, feszítő (extensor) izmok a lábujj alappercét felfelé emelik, a talpi oldalon elhelyezkedő, hajlító (flexor) izmok pedig a lábujj középpercét a talaj felé húzzák. Az izmok eltérő húzási iránya miatt jön létre az úgynevezett kalapács helyzet.

További tényező lehet a láb haránt-, illetve hosszboltozatának süllyedése is, illetve az elváltozás gyakori kísérője lehet egyéb szervrendszeri megbetegedéseknek, mint például a cukorbetegség, reumatológiai kórképek és a stroke.

Milyen tünetei lehetnek?

A kalapácsujj deformitás leggyakoribb tünetei közé tartozik a fájdalom és irritáció az adott ujjon cipőviselés közben és után. A folyamatosan dörzsölődő ujjon a cipőhordás során bőrkeményedés, tyúkszem alakulhat ki, valamint gyulladás, bőrpír és égő érzés a nyomásnak kitett területen. A későbbiekben a lábujjakon kontraktúrák is kialakulhatnak. Igen súlyos esetben, főleg ha egyéb betegségek is fennállnak; nyílt sebek is képződhetnek az ujjon.

Hogyan kezelik a kalapácsujjat?

A kalapácsujj általában enyhe deformitásként jelentkezik, de megfelelő kezelés hiányában az elváltozás igen könnyen romolhat. Korai stádiumban, amíg még a mozgékonyság és a flexibilitás megtartott, konzervatív terápiával kezelhetőek a tünetek. Azonban kezelés hiányában az ujj egyre keményebbé válik, már nem reagál konzervatív kezelésre, így akár műtéti beavatkozás is szükségessé válhat.

Konzervatív terápia

Legtöbb esetben a konzervatív terápia hatásos a kialakult tünetek enyhítésében, és akár csökkenteni is lehet a deformitás mértékét.

• Gyógytorna kezelés során például az ízületi mozgásokon lehet javítani, oldani az izmok megváltozott húzási irányát; továbbá helyreállítani a megfelelő húzási irányt.
• Emellett igen fontos szerepet kap a megfelelő cipő kiválasztása is, amelyben elég helyet kapnak a lábujjak.
• Egyszerű gyógytorna gyakorlatok otthoni végzése is fontos.
• Különböző gyógyászati segédeszközök használata segíti az ujjak megfelelő helyzetben tartását, vagy enyhítik a nyomódás okozta fájdalmat.

Fájdalomcsillapítás

A gyulladásos terület jegelése csökkentheti a fájdalmat, duzzanatot. Erősebb fájdalom esetén fájdalomcsillapító injekciós kezeléssel lehet próbálkozni. Nem-szteroid gyulladáscsökkentő tabletta is ajánlható a gyulladás, fájdalom csökkentésére.

Műtéti beavatkozás is szükséges lehet

Súlyosabb esetben, amikor a deformitás miatt az ujj már rigiddé, igen fájdalmassá válik, vagy nyílt seb keletkezik az ízületen, operatív beavatkozásra lehet szükség. Számos műtéti eljárás létezik a probléma megoldására, amelyek függnek az életkortól, az általános egészségi állapottól, a deformitás súlyosságától stb. A műtét utáni felépülésben ugyancsak igen fontos szerepet játszik a megfelelő gyógytorna, amely segíti a szövetek gyógyulását.

Megelőzés

A megelőzés során elsődleges, hogy ne hordjon a beteg magas sarkú cipőt, és a lábbeli engedjen széles teret a lábujjaknak. Emellett lábfejizomnyújtó és -erősítő gyakorlatok végzése, és a nyomás csökkentésére használt harántboltozat-emelő talpbetét is hasznos lehet.

Tovább Az öt leggyakoribb lábfejfájdalom

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Bálint Anita, reumatológus