A magas sarkú cipők átka - Mit nevezünk terpeszlábnak?

Lábaink a testünk legjobban igénybe vett részei, teherviselő mozgásszervek, az egész testsúlyunkat hordozzák. A test súlya álláskor normál körülmények között a lábfej három pontján támaszkodik a talajra, az első és az ötödik lábközépcsont fejecsén és a sarokcsont gumóján.

A lábtő- és a lábközépcsontok térbeli elrendeződése a lábnak boltozatos szerkezetet biztosít. Kétirányú boltozat építi fel a lábfejet, a haránt- és a hosszanti boltozat.

A harántboltozat a lábközépcsontok fejecsének vonalában húzódik. Ívét a különböző magasságú fejecsek adják. Legmagasabb pontja a kettes lábközépcsontnál van, legalacsonyabb pontja pedig az ötös lábközépcsontnál található. A boltozatok a járás során 4-5 éves korra alakulnak ki. A boltozatokat az izmok aktívan, a csontok, a szalagok, és az ízületi tokok pedig passzívan tartják. A másik boltozat a hosszanti boltozat, amely a saroktól az ujjakig húzódik. A két boltozat biztosítja a test rugalmas alátámasztását, mely a rázkódások csökkentésével a járást simává teszi, valamint védi a talpi ereket, idegeket és izmokat az összenyomódástól.

A láb deformitásai

Leginkább a nők akarnak szép, csinos lábakat mutatni, még akkor is, ha a természet nem áldotta meg őket kecses lábakkal, ezért ortopédiai szempontból hajlamosak igen előnytelen cipőket hordani, sok esetben évekig, évtizedekig. Így a nők esetében gyakrabban találhatunk lábdeformitásokat, úgymint deformálódott lábujjakat, tyúkszemet, bőrkeményedést, erősen kiálló bütyköt, bokasüllyedést, lúdtalpat és az úgynevezett terpeszlábat. Ezek a láb szerzett betegségei, szemben a láb veleszületett deformitásaival, melyek közül leggyakoribb a dongaláb és a sarokláb.

A dongaláb a lábfej külső és belső élének a test középvonala felé irányuló hajlását jelenti. A talp nem lefelé néz, hanem a másik láb felé fordul, vagy súlyosabb esetben felfelé. A talajjal érintkező felület a talp külső éle és a külső boka is lehet. Sarokláb esetében a talp domború, és a hosszanti boltozat belső íve ellapult.

Terpeszláb - Leggyakoribb oka a magas sarkú cipők viselése!

A terpeszláb vagy terpesztett láb a harántboltozat lesüllyedése, mely általában a felnőttkor lábelváltozása. Oka leggyakrabban a magas sarkú cipők viselete, mely a normálisnál nagyobb arányú terhelést jelent a láb elülső részére, illetve a lábközépcsontok fejecseire. Ekkor az ujjpárna, mint egy legyező kiszélesedik és szétterül, a láb harántboltozata pedig ellapul. Az élettani támasztási pontok helyett (1-es 5-ös lábközépcsontok), a harántboltozat süllyedése miatt a támasztási pontok eltolódnak a 2-es, 3-as és 4-es lábközépcsontokra. A láb rugózása is korlátozódik, vagy megszűnik. Mivel az áthelyeződött alátámasztási pontok nem kellően alápárnázottak, így a talp felületén fájdalmas bőrkeményedés, gyulladás alakulhat ki.

A lábközépcsontok legyezőszerű szétterpesztésének a következménye lehet továbbá, hogy az öregujj és kisujj a láb középvonala felé fordul és a közrezárt három ujjat szorítja. A szorítás hatására a lábujjak között bőrkeményedés jöhet létre, vagy úgynevezett lovaglóujj vagy kalapácsujj alakulhat ki. A harántsüllyedés okozhat bütyökképződést is. A deformitások miatt a láb mozgása korlátozottá válik, és állandó fájdalmat okoz.

Kisebb deformáció esetén a lesüllyedt harántboltozatot megfelelő betéttel korrigálni lehet, gyógytorna végzése mellett. Súlyosabb esetekben műtéti beavatkozás is szükségessé válhat. A műtét utáni utókezelés sikerét a megfelelő betét és kényelmes cipő viselése is elősegíti.

Tovább Az öt leggyakoribb lábfej-fájdalom

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Bálint Anita, reumatológus