A váll rotátor-köpenye és betegségei
A rotátor-köpeny egy csoport lapos ín együttese, melyek a vállízületet elölről, hátulról, és az ízület tetejét is körülölelik, akárcsak a mandzsetta az ing ujját. Ezek az ínak egyenként is kapcsolatban állnak, rövid, de fontos szerepet betöltő izmokkal, melyek a lapockától erednek.
Amikor az izmok összehúzódnak, maguk felé húzzák a rotátor-köpeny inait, és ennek köszönhetően a váll felfelé, befelé vagy kifele irányba elfordul, ezért nevezzük ezt a képletet rotátor-köpenynek.
Az ütközés szindróma és rotátorköpeny-gyulladások
A rotátor-köpeny legfelső ina a szupraszpinátus ín, áthalad a vállcsúcs csontja alatt. Néhány embernél szűkebb a tér a vállcsúcs alsó felülete, és a felkarcsonti fej között.
A rotátor-köpeny ina és a hozzájuk tartozó nyálkatömlő (bursa), a kar előre és felemelésekor irritálódhat. Ismételt ütközésekkor az ín és a bursa begyulladhat (tendinitis/bursitis), bedagadhat, mindez a fájdalmas „krónikus ütközés szindróma” kialakulásához vezethet.
Amennyiben az ütközési szindróma következményeként kialakul a rotátor-köpeny ín gyulladása, és a váll nyálkatömlő gyulladása, az ín elkezdhet leszakadni a felkarcsont tapadási pontjáról. Ismételt ütközésekkor, az ín folyamatosan károsodik, végül teljesen leszakadhat a csontról.
Mi hajlamosít az elváltozásokra?
Sok tényező játszhat szerepet abban, hogy egyesek fogékonyabbak lehetnek rotátor-köpeny betegségre, és ütközés szindrómára. A legáltalánosabb ok a vállcsúcs csontjának formája és vastagsága.
Ha a vállcsúcs elülső felszínén egy csonthíd van, akkor valószínűbb, hogy ez hatást gyakorol a rotátor-köpenyre, ha a karját felemeli a páciens. A kar felemelésével járó tevékenységek (villanyszerelők, stb.) nagyobb kockázatot jelentenek a rotátor-köpeny sérülésére. Néha sérülés vagy sorvadás miatt, az izmok stabilitásukat veszíthetik, az izomerő egyensúlyának hiánya bizonyos tevékenységeknél a váll előre mozdulását okozhatja, mely ismét ütközéshez vezethet.
Fiatal, sportoló pácienseknél az ún. ütős labdajátékok (pl. tenisz), dobósportok és az úszás (lásd: úszóváll - rotator tendinitis) károsíthatják a rotátor-köpenyt. A sporttevékenység során végzett lendületes ütések ismételten nyújtják a rotátor-köpenyt, és ez okozza annak sérülését. A szakadás nem az ütközés miatt, sokkal inkább az ízület stabilitásának hiánya miatt alakul ki. Az ízület instabilitása kapcsolatban állhat a vállizmok lazaságával és a támasztó ínszalagok gyengeségével.
A vállfájdalom okai és kezelése |
A vállízület három ízületből áll, melyek rendkívül nagy tartományban mozognak. Ez gyakran az ízület stabilitásának rovására megy, így ez az ízület, mely a leggyakrabban ficamodik. A vállban ízületi kopás ritkábban jön létre, mivel a váll nem tartozik a teherviselő ízületek közé, mint például a térd vagy a csípő. A vállfájdalom okai és kezelése |
Milyen tünetekkel jár a rotátorköpeny-szindróma?
A legáltalánosabb panaszok rotátorköpeny-szindróma esetén a vállcsúcs és a váll elülső részében jelentkező fájdalom, vagy a felkar külső oldalán (deltaizomnál) megjelenő fájdalom. A fájdalom általában fokozódik, ha a páciens a karját a feje fölé emeli. A panaszok gyakran éjszaka rosszabbodhatnak, megszakítva ezzel az alvást. A sérülés súlyosságától függően gyengeség jelentkezhet a karban, teljes rotátor-köpeny szakadásnál a kart a páciens nem tudja sem előre, sem hátra mozgatni, felemelni.
A rotátor-köpeny betegség diagnózisának felállítása magában foglalja a kórtörténet alapos felvételét, a fizikai vizsgálatot, illetve röntgen kép készítését, hogy megvizsgálható legyen a váll anatómiája, különös tekintettel a vállcsúcson lévő csontnyúlvány meglétére. A rotátor-köpeny ínsérülése esetén sorvadás is kimutatható, lehet izom gyengeséggel együtt, orvosa speciális ütközési teszt elvégzését javasolhatja. MRI vizsgálat szolgáltathatja a legpontosabb képet a rotátor-köpeny inainak állapotáról.
Bár egyik itt felsorolt vizsgálat sem garancia a pontos diagnózisra, a legtöbb rotátor-köpeny sérülés diagnosztizálható ezen vizsgálatok kombinációjával.
A rotátorköpeny sérüléseinek terápiája
Amennyiben rotátor-köpeny íngyulladás vagy ütközési szindróma a diagnózis, pihenés, szájon át szedhető gyógyszerek használata, és fizikoterápia javasolt. Ezek csökkenteni fogják a gyulladást, és helyreállítja a sorvadt izom tónusát. A fájdalmat okozó mozgást csakis a fájdalom megszűnte után lehet lassan újrakezdeni.
Esetenként a rotátor-köpeny fölé, a nyálkatömlőbe (bursa) adott kortikoszteroid injekció csökkenti a gyulladást, mérsékli a duzzanatot. Szintén jótékony hatású az érintett terület jegelése, 15 percen át, napi 3-4 alkalommal.
Az ütközést okozó megvastagodott vállcsúcs, vagy a vállcsúcs nyúlványa arthroszkópiás műtéttel eltávolítható. Ez az eljárás gyakran járóbeteg szakellátás keretében elvégezhető, és egyidejűleg a rotátor-köpeny ín egyéb kisebb sérülései, kopásai illetve a gyulladt nyálkatömlő szövet is eltávolítható. Ez az eljárás általában teljesen megszünteti az ütközési szindrómát és megelőzi a rotátor-köpeny sérülés rosszabbodását.
Mik a lehetőségek, ha a rotátorköpeny-szakadás már bekövetkezett?
Műtéti úton kell kezelni a rotátor-köpeny szakadást. A műtéti megoldás választása természetesen több tényezőtől függ: a sérülés komolyságától, a páciens egészségi állapotától, illetve a váll funkciókkal szembeni elvárásoktól. Fiatal, dolgozó betegeknél általában javasolt a műtéti megoldás. Ezzel szemben, idősebb páciensek esetében, akiknek már nem fontos, hogy képesek legyen kezüket a fejük felé emelni, a műtéti beavatkozás nem feltétlenül szükséges.
Életkortól függetlenül, ha krónikus fájdalom és rokkantság áll fenn, meg kell fontolni a műtéti beavatkozás lehetőségét.
Csekélyebb mértékű ütközés szindróma műtéti beavatkozása után a vállat rögzítővel vagy kendővel fixálják. Teljes rotátor-köpeny szakadás műtéti helyreállítását követően a beteg un. abdukciós sínt visel. Az abdukciós sín előnyös, mert a könyök, a csukló és a kéz edzését engedi, illetve a kar pozíciója hozzájárul a megfelelő vérkeringéshez, ám a műtéttel érintett rotátor-köpeny szöveteket mentesíti az igénybevétel alól.
Rehabilitációs a rotátor-köpeny műtét után
Csekélyebb fokú ütközés szindróma esetén a rehabilitációs program körülbelül kettőtől három hónapig terjedő időszakot vesz igénybe. Teljes rotátor-köpeny szakadás után a gyógyulási idő hat hónapig is tarthat, míg az elsorvadt izmok visszanyerik erejüket és a kar mozgástartománya helyreáll. Gyakran a fájdalom hamarabb enyhül és a napi tevékenységek kettő-három hónap múlva elvégezhetők.
(WEBBeteg - Magyar Zsuzsanna, újságíró-szerkesztő; Forrás: scoi.com, Lektorálta: Dr. Lesznyák Judit)