Schlatter-Osgood: A sípcsont betegsége
frissítve:
A Schlatter-Osgood-betegség a fiatal, még növekedésben lévő gyermekeknél jelentkező, a sípcsont felső részét érintő csontelhalási folyamat. Általában jóindulatú, visszafordítható betegség.
A Schlatter-Osgood-betegségben, a csont- és a velőállomány sejtjeiben, csontelhalási folyamatok indulnak meg. A betegség a csontmagnak nevezett kis rész meszesedésével indul, majd a csontmag feltöredezik. Ezt követően újabb erek törnek be a csontba, az elhalt csontsejtek lebomlanak, és új csontsejtek képződnek. Ha azonban a csontleépülés és az új csont képződése között megbomlik az egyensúly, akkor az érintett csont már normális terhelés hatására is deformálódhat.
Ilyen fajta csontelhalás a szervezetben több helyen előfordulhat (a csigolyákon, a lábtőcsontokon, felkaron, a combfejen stb.), a Schlatter-Osgood-féle betegség során, azonban a sípcsont felső részén lévő kis kidudorodás az érintett.
A betegség általában 11-16 éves kor között alakul ki, nemek közötti különbséget nem észleltek.
A Schlatter-Osgood-betegség tünetei
A fő tünet a térd alatti terület kifejezett fájdalma, duzzanata, mely mozgás, direkt nyomás, nagyobb terhelés hatására fokozódik. Ha a gyermek ellenállással szemben megpróbálja térdét kinyújtani, a fájdalom szintén fokozódik, pihenés hatására pedig enyhülnek a panaszok. Ezek a gyermekek a futást, ugrálást, hosszabb sétát nehezen viselik.
Az orvosi vizsgálat során a térd alatt, a sípcsont felső pólusánál fájdalmas duzzanat tapintható. A sípcsont azonban nem piros, nem gyulladt. A tünetek és a fizikális vizsgálat alapján röntgen felvételt készítenek a végtagról, ahol a csontmag elhalása ábrázolódik.
Miért alakul ki a betegség?
Többféle teória létezik a betegség kialakulására vonatkozóan: az egyik szerint, a csontra nagyobb teher hárul, vagy sok kisebb-nagyobb trauma éri a csontot. A másik elmélet szerint, a csont és annak érhálózata - feltehetően genetikai hajlamra visszavezethetően - nem fejlődik ki rendesen. A harmadik elmélet szerint, a csontsejtek érellátása nem megfelelő, helyi érellátási zavar van. A folyamatban fertőzést kiváltó tényezők nem vesznek részt.
Pihentessük a lábat!
A diagnózis felállítása után fontos, hogy a gyermek pihentesse lábát, általában 6 hétre, de akár hosszabb időre is szükséges a testnevelés óra alóli felmentése. Ennek hatására, általában a tünetek megszűnnek. Utána is javasolt a gyermek könnyített testnevelésben való részvétele, ugrás, futás alóli felmentése.
Időnként gipszben kell rögzíteni az adott végtagot a gyógyulás érdekében, erre azonban csak ritkán van szükség. Ha a sípcsonton a duzzanat olyan nagy, hogy a gyermeket a térdelésben zavarja, akkor műtéti beavatkozásra kerülhet sor.
Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Balogh Andrea, gyermekorvos
