Kerekesszékesek a megelőzésért

A Mozgássérült Emberek Önálló Élet Egyesülete (ÖNÉ) trénerei bemutatkozó és megelőzésre felkészítő érzékenyítő show-val vezették be a kerekesszékesek Csak a tánc című előadását a hétvégén a CEU auditóriumában.

Az est hangulatának megalapozásáról, az érzékenyítésről három kerekesszékes tréner gondoskodott (a ParaDance Company koreográfusa Bayer Judit, az esemény fővédnöke Bozsik Yvette volt). Mondandójuk jól begyakorolt koreográfiaként épült egymásra. A három férfi rendszeresen tart bemutatót iskolákban, kórházakban, olyan közösségekben, ahol vagy a megelőzés, vagy a már bekövetkezett tragédia utáni lelki-testi rehabilitáció a cél. Történetükkel, a mostani helyzetükben megtalált életcéljukkal, vallott értékeikkel mások számára is pozitív példát kívánnak felmutatni.

Misi egy olyan eset emlékét osztotta meg hallgatóságával, mely azt példázza, hogy a gyerekek – tudatlanságból eredően is akár – felelőtlen játéka milyen könnyen fordulhat tragédiába. Egy napon három kisfiú nagy vidáman játszadozott egy talált tárggyal. Ha tudták volna, hogy a hengeres forma neve légelhárító lövedék, akkor sem gyanakodtak volna, hogy ebből nagy baj lehet. Az egyik fiú vizsgálgatta, próbálta megtudni, mi van a belsejében. Ütögette, szét akarta bontani. A váratlan robbanás a halálát okozta, a másik két fiúnak pedig mindkét lábát leszakította. Misi csak néző volt az akcióban, nem játszotta a merész tűzszerész-gyakornokot, mégis az a nap egy életre megszabta a sorsát!

Misi illusztrációként lövedékekkel matató gyerek képét vetíti a tablóra. Nem ecseteli a részleteket, és inkább figyelmeztetően, semmint drámaian ismerteti az 5 évtizeddel ezelőtti esetet. Szinte könnyedén, csak jó tanáccsá szelídítve utal a tragédiára. Üzeni gyereknek, felnőttnek, barátnak, ismerősnek-ismeretlennek, ne legyen elbizakodott (pláne, ha kiskorú még), ne gondolja, hogy ő biztos szakértője valaminek, amikor nem az. Mert így jár, mint ő és életben maradt pajtása. Ők ketten kerekesszékesek lettek, legaktívabb társuknak még ez sem adatott meg.

Az „érzékenyítő” előadás egyik pontján, a közlekedési, helyváltoztatási módszereik bemutatásakor – akasztófahumorral – kifejezett előnyként említi, hogy itt megjelent „kollégáinál” ő mennyivel egyszerűbben ül át autója vezetőülésébe, mivel combtőből hiányoznak a lábai. „Nem kell pakolgatnom még a nem mozgó lábaimat is, mint Csabának és Zolinak. Én csak átlendítem a felsőtestem, és már a volán mögött vagyok. Majd szétkapom a széket, leemelem a kerekeket, az anyósülésre vagy a hátam mögé rakom, és már útra is kelek az átalakított kocsimmal, amiben féket, kuplungot, gázadást, mindent kézzel irányítok. Elmegyek Angliáig is, most nyáron is oda készülök feleségemmel, a táncos kerekű Györgyivel.”

A három férfi nem csak azt mutatta be közönségének, hogyan helyezik át magukat egy padlón álló stabil székre, de sorra azt is elmondták, mi juttatta őket kerekesszékbe. Zoli motorosként hitte magát sérthetetlennek, Csaba pedig késésben volt, de még fel akart ugrani a peronról kihúzó vonatra. Visszaesett a betonra, beverte a fejét is, majd a sínekre zuhant. Az utastársak jó szándéktól vezérelve felhúzták a sínekről, nehogy vonatkerék vágja le lábait. Lábai megmaradtak, csak nem tudja mozdítani őket, mert emelés közben a gerinccsatornában futó idegek megsérültek, elszakadtak. Történetével arra is figyelmezteti közönségét, hogy segíteni is csak szakszerűen érdemes, különben nem kerülhető el a maradandó károsodás.

Tovább A mozgáskorlátozott emberek önálló életvitelének lehetőségeiről

A végtagbénulás leggyakoribb okai

A saját példákon túl beszélnek a végtagok lebénulásához vezető leggyakoribb okokról is: ilyen a fáramászás, a sekély vízbe való fejesugrás, meg a felelőtlen közlekedés. Nem csak a motoros, biciklis száguldozás, hanem akár a zebrán átkelés is hozhat bajt – ha például a szabályosan közlekedő fülhallgatójából hangos zene szól, és ezért nem képes védekezni, félreugrani, mert nem hallja meg a szirénázó mentőt, tűzoltót.
A nyári időszakban, a szünidő közeledtével különösen aktuálisak a figyelmeztető tanácsok: ha vonzón pirosodik a cseresznye meg a meggy, emlékezzünk rá, e gyümölcsfák ágai rendkívül veszélyesen könnyen törnek. Felmászás után is a törzsbe, erős ágba kapaszkodva szabad csak kinyúlni a gyümölcsért. A létrának pedig a felnőttek keressenek stabil támaszt.

A strandszezonban sok baleset történik a figyelmetlen fejes ugrás miatt. A tavaknál célszerű meggyőződni a part közelében lévő víz mélységéről – a testmagasság két és félszerese jelentheti azt a biztonságot, mondja Csaba, hogy nem roppanhat meg a nyakcsigolya. A folyóparton az elsődleges méricskélés sem altathatja el a gyanakvást, ugyanis a vízáramlás könnyen sodorhat a vízbe ugró test, a fej alá akadályt jelentő tárgyat. A Balaton környékén Szabadi-Sóstó minősül a legveszélyesebb területnek, onnan szállítják a legtöbb sérültet a traumatológiára, jegyzi meg Zoli tréner.

A négy végtag bénult paraplégekhez Csaba és Zoli jár, Misi úgy mondja, ő az amputáltak lelki rehabilitációjában tud a leghitelesebben részt venni. Meg is tesz mindent azért, hogy elterelje a friss sérültek figyelmét a legsötétebb gondolataikról. Nem esik nehezére saját derűs világlátása segítségével erőt önteni másokba a véglegesen megváltozott életforma elfogadásához.

Példát mutatni az egészségesek számára is

Misi kedélye az amúgy egészségesek számára is alkalmas lehet a példamutatásra. Alsó végtagok nélkül is képes volt még a síelés örömét is megismerni. Olyan szerkezetet készítettek számára, amit ha a törzsére csatol – bár sok bukás árán – de le tud siklani a nem túl meredek domboldalról. Az autóvezetés és a síelés két nagy vágya volt. Ehhez csak ráadás, hogy megtanult célba lőni is. „Nem vagyok balkezes, mégis bal kézzel kell fognom a puskát, mert így tudom bal szemmel használni a nézőkét. Veszélyes játékunkért annak idején nem csak alsótestem, de jobb szemem elvesztésével is fizettem” – jegyzi meg morbid természetességgel.

Az életvidám Misinek lassan négy évtizede házastársa Györgyi, aki a kerekesszékes táncosok bemutatóján több darabban fellépve szerzett derűs perceket a nézőknek. Ő Ungvári Mihályné, a Mozgássérült Emberek Önálló Élet Egyesülete elnöke, a ParaDance Company elnökhelyettese. Kerekesszékes táncosként úgy véli, az ilyen és hasonló rendezvények jelentősen hozzájárulnak a fogyatékos emberek társadalmi integrációjához, esélyegyenlőségük megvalósulásához. E cél elérése érdekében vállal önkéntes munkát és gurul színpadra. Az érdeklődőknek így mutatja be csoportjukat:

„2012. szeptember 8-án alakult egy lelkes baráti társaság tagjaiból. Mindannyian szeretjük a zenét, annak oldó hatását, és azt a felszabadító érzést, ami akkor jön létre, amikor ritmusra mozog a test, lebontva a kerekesszékek és járó lábak közötti határokat. Létünk egyik célja a társadalmi tudatformálás, a „fejek akadálymentesítése”. Elkötelezettek vagyunk azon eszmék iránt, melyekkel megmutathatjuk a járóknak, a fogyatékossággal élőknek, de saját magunknak is, hogy a kerekesszékes ember vagy csoport is képes művészi értéket teremteni.

Tevékenységünkkel – csoportként, magánemberként – mintaként kívánunk szolgálni sérült és nem sérült embertársaink számára – erősítve azon szemléletet, hogy egyenértékűek vagyunk. Álmokkal, célokkal, amik elérésében a kerekesszék korántsem akadály, inkább egy eszköz!”

A mozgássérültekből álló csoport (ParaDance Company) „Csak a tánc” című műsorát és a fontos üzenetet közvetítő programpontként ugyancsak műsorra vett esélyegyenlőségi performanszt – a Nyílt Társadalom Alapítvány és a MÚOSZ Fogyatékossággal Élők a Médiában Szakosztály támogatásában – a következő hónapokban (szeptembertől márciusig), még öt alkalommal láthatják az érdeklődők.

Tovább Adókedvezmény súlyos fogyatékkal élőknek

Forrás: WEBBeteg
Szerzőnk: Fazekas Erzsébet, újságíró