Spondylolisthesis (csigolyaelcsúszás)

A spondylolisthesis kétoldali csigolyaív-szakadáshoz társuló csigolyacsuszamlást jelent. Mi okozza a kialakulását? Mik a tünetei? Hogyan diagnosztizálható a betegség, és hogyan kezelhető?

A spondylolisthesis szó csigolyaelcsúszást jelent, két egymáson fekvő csigolya egymáshoz képest előre csúszik, elmozdul, elcsúszik. Lényegében tehát a kórkép kétoldali csigolyaív-szakadás és -csúszás is egyben, amikor a csigolya a felette lévő összes csigolyával együtt előrecsúszik, és kialakul a jellegzetes csigolya szegment instabilitás. A betegség maga így az instabilitással járó gerincbetegségek közé tartozik.

Hogyan és mitől alakul ki a spondylolisthesis?

A spondylolisthesis kialakulásának előfeltétele a spondylolysis (egyoldali csigolyaív-szakadás) két oldalon való fennállása.

A spondylolysis kialakulása során a csigolyaív legvékonyabb részén (a pars interarticularison), leggyakrabban az ágyéki 4.-5. csigolyák között a csont folytonossága megszakad. Leggyakrabban fejlődési rendellenesség következményeképpen alakul ki, de az elváltozás kialakulását okozhatja még az erőteljes fizikai megterhelés, trauma, mikrotraumák sorozata, csontanyagcsere betegségei és a gerinc gyulladásos betegségei is.

Spondylolisthesis bármelyik nemben, bármely életkorban előfordulhat, bármely gerincszakaszon, de leggyakrabban az ágyéki-keresztcsonti területen alakul ki vagy ritkább esetben az ágyéki 4.-5. csigolyák között.

A spondylolisthesis leggyakoribb okai között a fejlődési rendellenességek, baleset, helytelenül végzett sportolás (jóga, a gerinc gyakori és szélsőséges előre és hátra hajlítása), mozgásszegény életmód, csontanyagcsere-betegségek szerepelnek. Fokozott ágyéki hajlat megléte esetén is gyakoribb a spondylolisthesis kialakulása.

Ez a cikk is érdekelheti A gerinc kopása és a gerinccsigolyák gyakori betegségei

A spondylolisthesis tünetei

Tünetei a derékfájás, amely lumbágószerű is lehet; a combokba vagy farizmokba sugárzó fájdalom; derékfájás jelentkezése mozgás vagy terhelés, illetve extensiós mozgások (nyújtás) esetén. Emellett gyakori a hosszan tartó állásra jelentkező fájdalom is.

Hogyan diagnosztizálható a spondylolisthesis?

A csigolyacsúszás mértéke és az instabilitás foka különböző súlyosságú lehet, ezért nagyon fontos megállapítani és nyomon követni a csúszás mértékét. A legkönnyebben a röntgenfelvételen diagnosztizálható a spondylolisthesis fennállása.

A diagnózis fizikális vizsgálattal és képalkotó vizsgálatokkal állítható fel. Spondylolisthesis esetén a csigolyaoszlop felett az érintett csigolyák magasságában lépcsőképződés tapintható.

A korai és pontos diagnózis felállítása a kezelés hatékonysága szempontjából igen fontos.

Képalkotó eljárások közül a RTG-felvétel - melyet célszerű 4 irányból készíteni, a Dittmar-felvétel, a CT- és az MR-vizsgálat alkalmas a spondylolisthesis kimutatására.

Hogyan kezelhető a betegség?

A kezelés lehet konzervatív és műtéti. Akut esetben legfonotosabb a pihenés, teljes tehermentesítés, nemszteroid gyulladáscsökkentők és különböző anaelgetikumok, izomrelaxánsok használata.

Hosszabb ideje fennálló panaszok esetén a konzervatív kezelés során az előzőek mellett nagyon fontos szerepet kap a gyógytorna, hiszen elsődleges a törzsizomzat megfelelő mértékű erősítése, emellett fizikoterápia és balneoterápia alkalmazása is hasznos lehet. Az erős törzsizomzat megszerzése azért is fontos, hogy legyen, ami megvédje a gerincet, illetve az ízületeket a terheléstől. Az erős hasi és törzsizomzat képes a csigolyaoszlopot még nagyobb behatás esetén is megvédeni, helyén tartani. A mozgásszegény életmód elgyengíti a törzsizmokat, így a természetes külső megerősítést is gyengíti, nagyobb esélyt adva a spondylolisthesis kialakulásának. Elgyengült törzsizomzat esetén az ízületi tok, a szalagrendszer és a felületes hátizmok próbálják átvenni a meggyengült törzsizomzat szerepét, ezeknek a képleteknek azonban a funkciója és felépítése ezt lehetetlenné teszi, így gyakran izomgörcsök alakulnak ki.

Súlyosabb esetben fűző viselése és idegsebészeti megítélés szerinti műtét lehet a megoldás. Műtét után a rehabilitáció, speciális gyógytorna végzése rendkívül fontos!

Minden mértékű elcsúszás esetén nagyon fontos az állandó nyomon követés, legalább évente szükséges lenne RTG-felvétel készítése panaszmentes állapotban is.

Mit tehet maga a beteg?

Fontos a gerinc terhelésének csökkentése, ehhez életmódbeli változtatások szükségesek. A legfontosabb az ideális testúly elérése, megtartása mellett a rendszeres gyógytorna végzése gyógytornász, gyógytestnevelő tanár közreműködésével és felügyelete mellett.

Fontos a gerinc megterhelésének, csavarodásának kerülése, illetve a csigolyák további csúszását előidéző mozgások kerülése; még inkább a hosszú távú megterhelés mellőzése.

Csak szakszerű sportolás megengedhető, de súlyos esetben az adott sportág felfüggesztésére is sor kerülhet.

Ha a beteg gyermek

Gyermekek esetében az iskolai testnevelés és sport alól történő felmentés attól függ, hogy milyen fokú a csúszás és a gerinc szegmentben van-e instabilitás. Mindenesetre az iskolai testnevelés során kerülendőek a csúszást fokozó tevékenységek, extenziós gyakorlatok, súlyok, nehéz tárgyak, illetve az iskolatárs cipelésével végzett terheléses feladatok. Indokolt esetekben könnyített testnevelés vagy gyógytestnevelés végzése, súlyosabb esetben kizárólag gyógytorna javasolt, testnevelés alóli felmentés mellett.

Tovább A gerincdaganatok és tünetei

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Bálint Anita, reumatológus