Hogyan alakulnak ki a mozgásszervi problémák?

Az ember arra teremtődött, hogy az ébrenlét óráiban szinte folyamatos mozgásban legyen és változatos tevékenységeket végezzen. A mozgásszegény életmód, a mindennapos testmozgás hiánya bizony keményen gyilkolja a gerincet, hisz az izmok lassú sorvadozásához vezet.

A mozgás hiánya azonban más problémákat is okoz

Az ízületi porcnak nincs önálló vérellátása, így anyagcseréje is közvetett, a mozgás hatására létrejövő nyomáskülönbség segíti a tápanyagellátását a csontok és az ízületi folyadék felől. mozgás hiányában azonban nem működik a „szivattyú”, így nem áll a porcszövet rendelkezésére elegendő tápanyag. Az ízületeket stabilizáló, kellően fejlett izomzat, valamint a tápanyagellátás hiánya együttesen a porcszövet károsodásához, leépüléséhez, porckopáshoz, végül állandósult fájdalomhoz vezethet. Igen, bármilyen furcsán is hangzik, cipőnkkel ellentétben az ízületi porc nemcsak a túlterheléstől, de a terhelés hiányától is elkopik!

Ülőmunka

Gerincünk eredendően kettős S alakú görbülettel rendelkezik, a nyaki szakasz homorú, a háti domború, az ágyéki ismét homorú, majd a keresztcsont és a farokcsont környékén megint csak domborodik. Ebben a helyzetben katonás rendben, egymás alatt sorakoznak a csigolyák és a köztük lévő rugalmas porckorongok, amelyek egyik legfőbb szerepe, hogy enyhítsék a csigolyákra nehezedő nyomást és rugalmassá tegyék a gerincet.

A terhelés fiziológiásan (értsd természetesen) oszlik el a teljes gerincoszlopon, így akár száz évig is eléldegélhetünk egészséges gerinccel. A hosszas ülés – akár otthon, akár az irodában vagy a gépkocsiban– azonban elképesztő terhelést jelent gerincünk számára. Amint leülünk egy székre, testtartásunk jelentősen megváltozik. Fejünk előretolódik, hátunk pedig egyetlen nagy görbületet alkot, azaz szinte teljesen megszűnik a természetes kettős görbület.

Mindez kóros folyamatok láncolatait indítja el testünkben. Degeneratív (kopásos eredetű) gerincbetegségek ülő testhelyzetben az egymás felett álló csigolyák elülső része közelebb kerül egymáshoz, hátulsó része pedig távolodik egymástól, azaz ék alakúvá válnak az egyes gerincszegmensek. Az előrehajló, görnyedt testhelyzet miatt tehát folyamatos hátrafelé préselő erőhatás irányul a csigolyák között lévő, folyadékkal teli porckorongokra. Mindezt súlyosbítja az a tény, hogy az előretolt fej a fizika törvényeinek megfelelően a maga 5-7 kg súlya helyett akár 20-30 kg súllyal is terhelheti gerincünket.

Az előretolt fej

Szervezetünk – védekező reakcióként – meszes felrakódásokkal válaszol, a meszes kacsok ugyanis megpróbálják stabilizálni a gerincet és távol tartani egymástóla csigolyatesteket. Ezt a – természetesen jócskán leegyszerűsített – folyamatot hívjuk meszesedésnek.a porckorong ellapulása következtében az ízület egyben instabillá is válik. A csigolyák közti kisízületeket ugyanis ízületi tokok és szalagok kötik össze.

Ha az ízület két felszíne közelebb kerül egymáshoz, az azokat egymáshoz kapcsoló – normál esetben feszes – ízületi tokok és szalagok lazává válnak, így nem képesek megfelelően stabilizálni az adott gerincszegmenst. Ilyenkor érezzük úgy, hogy csontjaink valahogy nincsenek a helyükön és jólesik megropogtatni őket. Az instabilitás következtében kóros mikromozgások jönnek létre, amelyek éppúgy károsítják a porcot, ahogy a fogaskerekek is kopnak, ha nem illeszkednek pontosan egymásba. Ezek a rendellenes irányú, apró mozgások tehát beindíthatják a kisízületekben a porckopás folyamatát.

Állómunka és féloldalas terhelések

Az ülőmunka tehát gyakran vezet előrehelyezett fejtartáshoz, az állómunkák jó részével (pl. fogorvos, fodrász) együtt járó tartós féloldalas terhelés következtében pedig könnyen alakulhat ki gerincferdülés. Ha testünk egyik felét tartósan erősebben terheljük, mint a másikat, hosszú távon megbomlik az izomegyensúlyunk. Az izmok a túlterhelt oldalon feszessé válnak és rövidülnek, az ellentétes oldalon pedig gyengülnek és túlnyúlnak, az izomegyensúly megbomlása pedig mintegy „elhúzza” a csigolyákat is. Tükörbe nézve általában az a leginkább szembetűnő jel, hogy az egyik vállunk jóval lejjebb van, mint a másik.

Az izomegyensúly megbomlása statikailag gyengíti a gerincet, és gyakran jár együtt a túlterhelt oldal állandósult feszességével és fájdalmával, ráadásul a féloldalas terhelés miatt jóval nagyobb erőhatások érik a boka-, térd- és csípőízületet, tehát könnyebben és gyorsabban alakulnak ki a különféle kopásos betegségek is.

Helytelenül űzött sportok

Köztudott, hogy a testmozgás elengedhetetlen testi-lelki egészségünk megőrzése szempontjából. Azt azonban jóval kevesebben tudják, hogy mozgásszerveink számára bizony nagyon nem mindegy, mely sportága(ka)t választjuk, és milyen technikával, illetve intenzitással sportolunk.Testünknek ugyanis rendszeresen végzett, változatos, kiegyensúlyozott, az izomzatot harmonikusan terhelő mozgásformákra van szüksége.

Nézzük, milyen gyakori hibákat követünk el sportolás során

A rendszeresség hiánya

Az „újévi fogadalmasok”, akik a számítógépet és a televíziót hirtelen felindulásból futócipőre vagy súlyzókra cserélik, gyakran többet ártanak maguknak, mint amennyit használnak. Az erős terheléshez nem szokott, mindenfajta „karbantartást” nélkülöző izomzat és kötőszövet (inak, szalagok, ízületi tokok) megfelelő felkészítés híján könnyen károsodhat, és bizony hosszas rehabilitációra számíthat a sportolni vágyó. futók esetében tipikus sérülés az achilles-ín károsodása, síelőknél sokszor a térdszalagok károsodnak, teniszezőknél a vállízület, a jógával ismerkedőknél pedig a gerinc kerülhet veszélybe.

Különösen a középkorúak veszélyeztetettek, főképp, ha az „újévi fogadalmasok” táborába tartoznak, tehát edzetlen izmokkal vágnak bele az edzésbe. Az életkor előrehaladtával izomzatunk és kötőszövetünk törvényszerűen veszít rugalmasságából, merevebbé, feszesebbé, ezáltal jóval sérülékenyebbé válik.

A változatosság hiánya

Az egészséges és harmonikus élethez többféle terhelésre – az állóképesség javítására, a hajlékonyság és a rugalmasság növelésére, erő-, egyensúly- és koordinációfejlesztésre, kötőszöveti (fascia) tréningre stb. – van szükségünk. Nem elegendő megizzasztani magunkat, hangsúlyt kell fektetnünk többek közt az izmok rendszeres lazítására és nyújtására is, ellenkező esetben izomzatunk (és kötőszövetünk) merevvé, rugalmatlanná, „kényelmetlenné”, ezáltal rendkívül sérülékennyé válik. Az egysíkú terhelés azonban jóval kézzelfoghatóbb formában is visszaüt.

Bizonyos, ún. féloldalas sportok (tenisz, kosárlabda, kenu stb.) például a féloldalas munkavégzéshez hasonlóan jelentősen növelik a gerincferdülés kialakulásának esélyét; míg a kerékpározás – amely remek kardiotréning, sőt, térdproblémák esetén különösen ajánlott mozgásforma – csakis önmagában űzve az ülőmunkához hasonlóan nyaki problémákhoz vezethet, hisz
a biciklin ülve éppúgy görnyedünk és előretoljuk a fejünket, mint a számítógép előtt. Gyakorlatilag nem létezik olyan sport, amelynek ne lennének „mellékhatásai”, amennyiben túlzásba visszük, ha tehát el szeretnénk kerülni a káros következményeket, az egyoldalú terhelést mindig kompenzálnunk kell más típusú, rendszeresen végzett mozgásformákkal is.

A túlzásba vitt sportolás

Az ülőmunkát végzők körében egyre nagyobb pat a futás. Miután a sport boldogsághormon (endorfin) felszabadulásával jár, sokan válnak rabjává, versenyekre járnak és maratoni távokat tesznek meg. A mindennapos, megerőltető futás azonban igen komoly problémák forrása lehet. Gyors és erőteljes futás során – főképp, ha betonon vagy más kemény talajon sprintelünk, és futótechnikánk sem tökéletes – a test minden egyes lépésnél erőteljesen a talajhoz ütődik, s az ütemes rázkódás komoly stresszfaktor a porckorongok számára. Ilyenkor a mindennapos terhelés többszöröse éri gerincünket, ami bizony hosszú távon jelentősen felgyorsíthatja a degeneratív (kopásos) folyamatokat.

Az ülőmunka következtében ellapult porckorongok eleve jóval kevésbé tudják betölteni rázkódás- és ütődéscsillapító funkciójukat, így az erőteljes futás sokaknak többet árt, mint amennyit használ. A túlzásba vitt futáshoz hasonlóan káros lehet az öncélú, kizárólag a látványra – azaz néhány izom tömegének növelésére – törekvő, az egészséges testmozgás alapelveit figyelmen kívül hagyó testépítés is.

Ha diszharmonikusan eddzük az izmokat (a testépítők gyakran kizárólag a felszíni izmokra koncentrálnak és nem foglalkoznak a gerincet stabilizáló, jóval kevésbé látványos mélyizmokkal), testszerte megbomlik az izomegyensúly. az izomfejlesztés hatására a test súlya jelentősen megnövekszik, ugyanakkor a gerincet stabilizáló, azt tehermentesítő izmok relatíve fejletlenek maradnak, tehát a gerincre hárul az egyre növekvő súly megtartása és a test stabilizálása. a túlterhelés következtében beindulnak a kopásos, degeneratív folyamatok, és előbb-utóbb komoly mozgásszervi problémákkal kell szembenéznünk.

Tovább Tévhitek a gerincproblémákkal kapcsolatban

(Szerző: Feövenyessy Krisztina mozgásterapeuta, okl. rehabilitációs szakember, a Feövenyessy Medical Fitness Akadémia vezetője)

Szeretne megszabadulni a nyak- és derékfájdalomtól?

Kifejezetten hasznos és izgalmas olvasmány mindazok számára, akik gerinc vagy más mozgásszervi problémával küzdenek, vagy egyszerűen csak szeretnének fittek, fiatalo(sa)k és egészségesek maradni. A Galenus kiadó új könyve átfogó, minden apró részletre kiterjedő, a mindennapi életben is remekül hasznosítható praktikus tudást és ezernyi jó tanácsot ad a XXI. századi, jellemzően mozgásszegény életet élő hétköznapi ember és/vagy hobbisportoló számára.