A reumatológiai betegségek királynője

A legveszélyesebb betegségek azok, amelyek nem fájnak - számos orvostól hallottam ezt a véleményt. Nos, a rheumatoid arthritis (RA) ugyan fájdalommal jár, ez azonban kezdetben nem mindig olyan erős, hogy a beteg orvoshoz forduljon.

A mozgásszervi panaszt sokan hajlamosak elbagatellizálni: „meghúztam, megerőltettem, túlhajtottam magam...” - mondják, nem gondolván, hogy orvosért kiált a baj. Márpedig a mielőbbi orvosi segítség a kimenetel szempontjából, alapvető fontosságú volna.

Mi is az a rheumatoid arthritis?

Az ízületeket érintő idült, szisztémás megbetegedés, amelynek lefolyását a fokozatos - egyeseknél lassabb, másoknál gyorsabb - progresszió, vagyis rosszabbodás jellemzi: magyarán visszaút nincs, legfeljebb az előrehaladás lassításába és a fájdalmak csökkentésébe vetett hit töltheti el reménnyel az RA-s betegeket.

Idült sokízületi gyulladás a magyar neve, ami önmagában is sokatmondó. Egész könyveket írnak róla, számos embertársunk szenved tőle meglehetősen komoly fájdalmak közepette, általában nem kevés ideig: hiszen a betegség nemritkán fiatal korban, vagy a 30-as évek kezdetén jelentkezik és lényegében életük végéig kíséri az érintetteket. Szakmai adatok szerint, akár tíz évvel is megrövidítheti az átlagos élettartamot. Valljuk be, első olvasatra rémisztő kilátások, azonban gyorsan hozzá kell tennünk: a terápiás területen az utóbbi években bekövetkezett fejlődés, ma már lényegesen jobb életminőséggel biztatja az RA-s betegeket.

Előfordulási aránya háromszor magasabb a nők körében - ez elsősorban genetikai és hormonális tényezőkkel magyarázható -, s talán legriasztóbb vonása, hogy a hiedelmekkel ellentétben - miszerint a reuma az idősek betegsége -, leggyakrabban 35-50 év között jelentkezik. Korántsem csak az idősek érintettek tehát.

Autoimmun betegség, ami azt jelenti, hogy szervezetünk védekező-rendszere saját sejtjei, szövetei ellen (is) fordul. Multifaktorialitását is érdemes megemlíteni, vagyis hogy több egymástól különböző tényező is szerepet játszhat kialakulásában. Az autoimmunitásra való genetikai hajlam talaján virális, esetleg bakteriális fertőzések válthatják ki a rheumatoid arthritist.

Magyarországon a lakosság körülbelül fél-egy százalékát érinti, ami nem tűnik magas aránynak, azonban számszerűsítve ez 70-80 ezer ember, ami viszont már jelentékeny szám.

Hogyan ismerhető fel egyértelműen?

Felismerését illetően akadnak olyan jelek, melyek nagy valószínűséggel rheumatoid arthritisre utalnak.

Legfontosabbak a kezek szimmetrikus (mindkét végtagon jelentkező) kisízületi és csuklótáji duzzanata, valamint a reggeli kézmerevség.

Ám mégsem könnyű a helyzet, hiszen az ízületek fájdalma nem jelent bizonyosan gyulladást, ami önmagában örömteli volna, ám ennek - illetve a betegséggel kapcsolatos tudatlanságnak - révén, sok ember nem is ismeri fel megfelelő időben a probléma jelentőségét. A kezdeti enyhébb tüneteket gyakran hiszik izomláznak, egyszerű megerőltetésnek, vagy a korral járó természetes "berozsdásodásnak".

Pedig jobb félni, mint megijedni, s egészségünk kapcsán fokozottan igaz eme közhely. És valljuk be: egy kis időráfordításon kívül tényleg semmit sem veszíthet, aki elővigyázatosságból orvoshoz fordul.

A betegség előrehaladtával ugyanis, több ízületre kiterjedő fájdalom és merevség alakulhat ki, s rheumatoid csomók jelenhetnek meg a tarkón, achillesen, könyökcsúcson. De még ezek a tünetek is eltörpülnek azok mellett, amelyek kialakulására hosszú távon számítani lehet a kezelés elmaradása vagy nem megfelelő volta esetén.

A végtagokat, ízületeket érintő torzulások, az erek gyulladása, a mellhártyát, illetve a tüdőt érintő szövődmények, a csontritkulás, a szem megbetegedése, sőt komolyabb esetekben mozgáskorlátozottság, rokkantság is kialakulhat, vagyis kellő odafigyelés nélkül, a betegség az életminőség jelentős romlását idézheti elő.

Miért fontos a korai felismerés?

Kulcsfontosságú volna tehát, hogy az érintettek a betegség korai szakaszában orvoshoz forduljanak.

Jelenleg sajnos gyakorta csupán a már elviselhetetlen fájdalom, vagy munkaképtelenség űzi doktorhoz őket, pedig a tudomány rendelkezik olyan terápiás lehetőségekkel, melyek időben alkalmazva megállíthatnák a betegség előrehaladását.

És itt az időtényező szerepét szeretném fokozottan kiemelni, a betegség kezdetétől számított első fél-egy évben nyílik ugyanis legnagyobb esély arra, hogy megfékezzék a progressziót. Az ideális eset az volna, ha a betegek már a gyanú felmerülése esetén bekerülhetnének valamelyik arthritis ambulanciára (centrumba), ahol ezt a betegséget a legnagyobb szakértelemmel képesek kezelni, s ahol elvégezhetőek azok a speciális vizsgálatok, amelyeket háziorvos vagy általános reumatológiai ambulancia nem végezhet el, s ha bizonyosságot nyer a betegség, a kezelés során alkalmazott számos készítményt is csak itt írhatják fel.

Az RA terápiája

Az RA kezelésében, az úgynevezett bázisterápiás készítmények jelentik az első terápiás lépcsőt.

Amennyiben időben felismerik a betegséget és kellő erélyességgel alkalmazzák ezeket, jó eredmény érhető el velük. A nemszteroid- és szteroidalapú gyulladásgátlók, fontosak a fájdalom és a gyulladás csökkentése tekintetében, azonban mivel a betegség előrehaladását lényegileg nem fékezik, tüneti kezelésnek tekinthetjük ezeket.

Ezen terápiás eszközök hatástalansága esetén, szükségessé válhat egy másik gyógyszercsoportnak, az úgynevezett biológiai terápiának az alkalmazása. Ezek a speciális, bőr alatti injekció, illetve infúzió formájában alkalmazható készítmények, csak az elmúlt néhány évben váltak hazánkban jól elérhetővé.

Alkalmazásuk nagy körültekintést és odafigyelést igényel, épp ezért csakis a fentebb említett reumatológiai centrumokban indikálható. Azonban a betegséghez kapcsolódó legnagyobb sikerélmények is gyakorta ehhez a terápiához köthetők.

A gyógyszeres terápiát gyógytornával és egyéb fizioterápiás kezelésekkel (hő, elektromos, gyógyvizes terápiák) lehet, és kell is kiegészíteni, valamint az RA-s betegeknek állapotuk felismerése után meg kell tanítani, hogy milyen változásokat fontos megejteniük életmódjuk, életvitelük, étkezésük és mozgási szokásaik tekintetében.

Sajnos általánosságban az is megfigyelhető, hogy az RA-s betegek kedélyállapota hullámzóvá válik, és hajlamosak lehetnek elszigetelődésre, vagyis nagyon fontos, hogy a betegeknek ne egyedül kelljen átvészelniük a nehéz időszakokat. Fontos, hogy álljon mellettük valaki, család, barátok, és megértéssel, türelemmel támogassák őket, hogy sikerüljön feldolgozniuk ezt a gyakorta a mindennapi életben is nehézségeket okozó betegséget.

Ugyanezen okok miatt fontos, hogy az orvosnak a betegeit pszichésen is vezetnie kell, meg kell adnia azt a biztatást, lelki támogatást, ami megérteti a beteggel, hogy megfelelő kezelés és életvitel mellett minimalizálhatóak lesznek panaszai és sok szempontból normális életet élhet majd.

Az egészségügyi ellátás problémái

Egyes kutatások azt mutatják, hogy hazánkban gondot jelent a fel nem ismert, illetve a felismert, de nem megfelelően kezelt betegek magas száma. A betegek egy része - ha egyáltalán orvoshoz fordul problémájával - nem, vagy nem időben kerül reumatológus szakorvoshoz, sokan pedig túl hosszú ideig kapják a csupán tüneti kezelést jelentő szteroidokat.

A biológiai terápia alkalmazásával kapcsolatban pedig itt-ott még a tartózkodás jellemző, köszönhetően részben a bázisterápiához képest kevesebb tapasztalatnak, illetve annak, hogy ez a terápia fokozott odafigyelést igényel. Előfordul, hogy a beteg nem kerül elég korán a reumatológiai centrumokba - azokra a helyekre, ahol a biológiai terápiát indikálhatják az orvosok. Pedig korábbi alkalmazás esetén, a kóros folyamatok sokkal jelentősebb mértékben lassíthatóak volnának.

És persze a rheumatoid arthritis kapcsán is - mint egészségkultúránk oly sok más területén - jelentkezik a félre-, illetve alultájékozottság. Mint azt többször említettem, a betegek nem ismerik fel minden esetben a betegséget, mert nem veszik komolyan a tüneteket, pedig akadnak olyan jelek, amelyek ismeretében, ha időben orvoshoz fordulnának, sokban könnyítenének saját maguk életén.

Zárszó

Összefoglalásként azért kijelenthető, hogy az utóbbi években, talán pozitív irányba mozdult el az ebben a súlyos betegségben szenvedők helyzete. Magasabb mind az átlagember tájékozottsága, mind az orvosszakma felkészültsége a kérdést illetően. Egyre többen és egyre többet tudnak például a biológiai terápiáról, ezáltal az ezt övező félelem is csökkenőben van. Szerencsére gyorsan fejlődő terápiás területről van szó, a kezelés lehetőségei évről évre javulnak.

Azonban a jelen állapot még mindig távol áll az ideálistól. Nagyon fontos lenne, hogy nagyobb hangsúly helyeződjön a korai felismerésre, hogy a lakosság, az emberek ismerjék ezt a betegséget és tüneteit, s ne fordulhasson elő, hogy hónapokig orvosi kezelés nélkül szenvednek vele, mialatt egy szakember keze alatt nem csak fájdalmuk csökkenne jelentősen, de a betegség hosszú távú előrehaladása fékezhető, végső kimenetele nagymértékben befolyásolható volna.

Tovább Rheumatoid arthritis - Életviteli javaslatok

Forrás: WEBBeteg
Szerényi Szabolcs

Felhasznált források:

• Dr. Szekanecz Zoltán: Reumatoid artritisz - Sokízületi gyulladás (SpringMed Kiadó, 2008.)
• Poór Gyula: Szöveti destrukció, korai diagnosztika és célzott terápia reumatoid artritiszben (Magyar Tudomány, 2006/10 1178. o.)
• Személyes konzultáció Debreczeni Anikó DOTE-n végzett senior piackutatóval, az egészségügyi piackutatás szakértőjével
• A Szinapszis Kft. reuma tárgyú kutatásai