Carpalis alagút szindróma

Alagút szindrómáknak nevezzük azon kórképeket, melyek során valamely ideg nyomás alá kerül az őt körülvevő egyes izmok, inak és csontos csatornák által. Ez akkor fordul elő, ha sérülés, törés, tumor, gyulladás, csontkinövés, vérömleny, illetve csont- vagy ízületi fejlődési rendellenesség miatt szűkület alakul ki az idegek mentén.

Az esetek egy részét olyan általános betegségek okozzák, mint a cukorbetegség, a pajzsmirigy alulműködése, rheumatoid arthritis, amyloidosis, sarcoidosis, acromegália, leukémia. Művese-kezelt betegeknél és terheseknél is gyakran megfigyelhető valamely alagút szindróma - leggyakrabban a carpalis alagút szindróma, azaz kéztő alagút szindróma - (terhességben elsősorban a testtömeg növekedése és az oedemaképződés miatt). Rendszeresen előfordul az is, hogy nem lehet kiváltó okot kimutatni a háttérben.

Mit is jelent pontosan a carpalis alagút szindróma?

A szindróma viszonylag gyakori, fájdalmas betegség, elsősorban középkorú nők körében fordul elő.

Általában a domináns kéz az érintett, de a kétoldali folyamat sem ritka. A betegség lényege, hogy a nervus medianus nevű ideg, mely az alkar hajlító izmait és több kis kézizmot is beidegez, a csukló magasságában - a ligamentum carpi transversum nevű szalag alatt - összenyomódik (lásd a képen). Elhelyezkedése miatt kéztő alagút szindrómának is nevezik.

Ez a kórkép viszonylag könnyen kialakulhat a fent említett tényezők hatására, hiszen anatómiailag igen szűk az a rés, az az "alagút", melyen az idegnek át kell haladnia.

Az állapot létrejöhet foglalkozási ártalomként, a kéz és a csukló túlzott fizikai igénybevételét követően is, például olyan munkásoknál, akik rendszeresen, több órán keresztül légkalapáccsal, fúrógéppel dolgoznak, valamint családi hajlam is megfigyelhető.

Milyen tünetei vannak a betegségnek?

A hüvelyk-, a mutató- és a középső ujjak végén, eleinte bizsergést, zsibbadást érez a beteg, majd érzékelési zavar (paraesthesia), érzészavar, tapintási érzéketlenség lép fel. A nyomás alatt levő területen, a kéz és a csukló környékén egyre erősebb, égő, hasogató jellegű fájdalom jelentkezik, mely éjjel a legkifejezettebb, a beteget nem hagyja aludni. A csukló rendszerint duzzadt, nyomásérzékeny, és a fájdalom annak mozgatásakor, elsősorban hátrahajlításakor fokozódik, gyakran az alkarba, valamint a vállak és a nyak felé sugárzik.

Az ujjak szabad mozgatását az erős fájdalom nagy mértékben gátolja. Idővel a kézizmok és a csukló gyengesége, a kéz ügyetlensége, néhány hónap múlva a hüvelykujj alatti izompárna (thenar) sorvadása is fellép.

A szindróma diagnosztikája és terápiája

A diagnózis felállítása a beteg panaszai és általános fizikális vizsgálata alapján általában nem jelent nehézséget. Szükség esetén röntgen- és ultrahangvizsgálat, valamint CT és MR elvégzésére is sor kerülhet. Speciális módszer az ideg vezetési sebességének vizsgálata és az elektromyográfia.

A betegség kezdeti stádiumában a konzervatív (műtét nélküli) kezeléstől is jó eredmény várható. Igen korai esetben a kéz, a csukló és az alkar középállásban történő begipszelése, rögzítése az első lépés. Ha ez nem eredményes, akkor a csuklóba, a "carpalis alagútba" adott szteroid-injekció a megfelelő terápiás lépés, mely többnyire tartós javulást hoz.

Ha a konzervatív kezelés ellenére sem enyhülnek a beteg panaszai, akkor meg kell operálni a csuklót. Az ínszalag, a ligamentum carpi transversum átmetszése után, a páciensek mintegy 80-90 százaléka fájdalom- és tünetmentes lesz. Abban az esetben, ha az izmok sorvadása nem volt kifejezett, akkor az izomerő is hamarosan visszatér a műtétet követően.

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Soltész Annamária, általános orvos