Az arthrosis modern kezelési eljárásai
frissítve:
Az arthrosis (ízületi porckopás) kezelésével kapcsolatban számos kísérleti stádiumban lévő, eredményesnek ígérkező terápiás megközelítés létezik. Tökéletesítésük a XXI. századi orvostudomány egyik nagy kihívása.
Periosteum (csonthártya) és perichondrium (porchártya) átültetés
Mi a porckopás? |
| Porckopásban (artrózisban) szenvedő betegeknél az ízületeket borító porc elvékonyodik, töredezetté válik, majd lassan felszívódik. A test bármelyik ízületét érintheti a betegség. Az ízületi porckopás tünetei, kialakulása |
A periosteum minden csontot kívülről határoló vékony membrán, amely kizárólag a hosszú csöves csontok ízületi tokon belül található felszíneiről hiányzik. Két rétege van: a külső kötőszövetes és a belső, úgynevezett kambium réteg, amely olyan őssejteket tartalmaz, amelyek csontképző osteoblast sejtekké képesek differenciálódni. Az osteoblast sejtek hozzák létre az osteocytákat, azaz a tényleges csontsejteket.
Az eljárás állatkísérletekben ígéretesnek mutatkozott, ám a klinikai felhasználásban nem terjedt el, mivel az így képződött csontfelszín nem volt képes megszilárdulni.
Egyedüli lehetséges terápiás terület a térdkalács degenerációjának vonatkozásában lehetséges.
A perichondrium a porcszövet külső hártyája, mely hasonlóan épül fel, mint a periosteum. Külső kötőszövetes rétege alatt chondrogén réteg fekszik, amelynek őssejtjei chonroblastokká (porcsejtet termelő sejt) vagy direkt chondrocytákká (porcsejtekké) képesek differenciálódni. Az eljárás nem vált gyakorlattá, mivel technikailag nehezen kivitelezhető, és az értékelhető megtapadás helyett fölösleges kötőszövet képződés alakult ki.
Osteochondriális átültetés
Az osteochondriális átültetés olyan technika, amelynek lényege, hogy vagy a szervezet más helyéről (autograft), vagy idegen szervezetből (allograft) származó anyaggal pótolják a károsodott, elhalt porcszövetet. Az átültetett szövet csontos alapon nyugvó porcszövet, amelynek csontos alapja biztosítja a porcszövet stabilabb megtapadását.
Az autograft előnye, hogy el lehet tekinteni a transzplantáció általános szövődményeitől és veszélyeitől (kilökődés, vírusátvitel, stb.).
Az állatkísérletek és a klinikai megfigyelések is azt mutatják, hogy a saját szervezetből történő pótlás jobb eredményekkel bír, mint az idegen szövet beültetése. A porc nagyobb arányban tapad meg a beültetés helyén, a képződött porcszövet nagyobb mennyiségű, felépítése szabályosabb, funkcióját hosszabb ideig képes betölteni.
Autológ porcsejtátültetés
Az eljárás lényege, hogy a szervezetből biopszia során porcszövetet nyernek, amelynek sejtjeit laboratóriumi körülmények között szétválogatják, és az így elkülönített porcsejteket enzimek, növekedési faktorok és más kémiai anyagok segítségével szaporodásra késztetik. Az előállított porcsejteket műtéti eljárással juttatják be a szükséges helyre.
Az eljárás hátránya, hogy a laboratóriumban „született” sejtek nem rendelkeznek mindazon tulajdonságokkal, mint a szervezetben képződött porcsejtek. Az ily módon képződött porcszövet teherbírása, rugalmassága és életképessége, messze elmarad a szervezetben természetes úton létrejött porcsejtek jellemzőitől. A klinikai kutatások tovább folynak, hogy a jelenleg ismert hibák kiküszöbölhetők legyenek.
Tovább
Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Kónya Judit, családorvos
